Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

ban az adagolás bevezetése. A legszembetűnőbben a főváros sajtótermékeinél jelentkezett a háború kihatása: a napilapok és folyóiratok terjedelmét egyaránt korlátozták. A gyáripari árak, melyek 1938-tól ellenőrzés és megfigyelés alatt álltak, most éppúgy rögzítésre kerültek, mint a legfontosabb mezőgazdasági termékek. A továbbiakban áremeléseket csak az árkormánybiztos előzetes engedélyével lehetett végrehajtani. 1939 végén a fokozott élelmiszerexport miatt sor került a kenyér, a tej és a burgonya előállításának, árának és forgalmának szabályozására. 1940. januártól a búza és a rozs kiőrlési arányát kötelezően előírták, február 1-től a pékek pedig csak egységes jellegű kenyeret készíthettek. Emelkedett a tej, a liszt, a kenyér és a burgonya ára. Csekély ellentételként a háború előtti színvonalon rögzítették a lakbéreket. Jegyrendszer Az 1940. év elejei nagy havazások és hideg időjárás következtében szállítási zavarok, szén- és bevezetése élelmiszerhiány lépett fel a nagyobb városokban, elsősorban Budapesten. A márciusi árvizek több százezer hold termelő területet öntöttek el, kisebb falvak tucatjai, tanyák ezrei kerültek víz alá. Budapesten 724 cm-rel tetőzött a vízállás. 1940. március elején 25 — 42 százalékkal felemelték a burgonya, majd 10 százalékkal a zsír és zsírszalonna árát. Áprilisban a készletek rohamos apadása következtében Budapesten a cukorra és zsírra bevezették a jegyrendszert. A fővárosban a kötött élelmiszer-gazdálkodással kapcsolatos feladatok ellátására a Közélelmezési ügyosztály kapott megbízást. Itt foglalkoztak a cukor- és zsírellátás nagy- és kiskereskedelmi szinten történő irányításával, a szállítási igazolványok kiadásával. A lakosság jegyellátására felállították az Élelmiszerjegy központot. A központ és 125 fiókja végezte a lakosság és a készletek Összeírásával, nyilvántartásával kapcsolatos teendőket. A nyilvántartási fiókokat iskolákban helyezték el, egy-egy fiók körzetéhez (5—10 ezer lakos tartozott. A nyilvántartás lakóházak és családok szerint történt. A kórházak, nevelőintézetek, laktanyák, fegyintézetek ellátásáról a városházi ügyosztály gondoskodott. A fejadag heti 24 deka cukor és 20 deka zsír volt — s a készletektől függően változott. Külön jegyeket kaptak a nehéz testi munkát végzők, a szállodákban, penziókban, menhelyeken lakók, az utazók, a terhes és szoptatós anyák. A vendéglátó helyeken csak külön szelvények leadása ellenében lehetett étkezni. A jegyek beváltása csakis a kijelölt boltokban történhetett. A cukorés zsír jegyekkel egyidejűleg bevezették a petróleumutalványt is. Bevezették a heti kötelező hústalan napokat. 1940 májusában felemelték a forgalmi adókat és kincstári illetékeket, valamint a szesz- és dohánygyártmányok árát. Május végén háromra emelték a heti kötelező hústalan napok számát. Újból szabályozták az egységes, ún. nép kenyér előállítását, korlátozták az építkezéseket, zár alá helyezték az építőanyag-készleteket. Tüzelőt csak utalványra lehetett vásárolni. Csökkentették a budapesti zsírfejadagot. Az államnak a gazdasági életbe történő mindjobban fokozódó mértékű beavatkozása a fővárosi élet minden területén éreztette hatását.

14 Áremelések 1940 utolsó heteiben — kapcsolatosan az árvizek, belvizek és a kedvezőtlen időjárás következtében visszaesett mezőgazdasági terméseredmények miatt — további fogyasztási korlátozásokat léptettek életbe. A heti hústalan napok számát októbertől újból emelték. Korlátozták a szappanforgalmat. Emelték a takarmányok, a zsírféleségek és a sertéshús árát, majd a benzin ós burgonya újabb áremelése következett. Október 13-án kötelezővé tették a kenyér készítésénél a burgonya használatát, majd felemelték a tej- és vajkészítmények árát. Emelkedett a lisztféleségek és a cukor ára is. A hónap végén bejelentették az ezüstpénzek bevonását és a kisebb érmék acélból való verésének megkezdését. November a kenyér, a péksütemény és az egységes liszt áremelésével rontotta a főváros lakóinak életszínvonalát, de tovább szűkítették a vendéglői ételválasztékot is. A lecsökkentett ételadagok, melyek csak élelmiszerváltó jegyek mellett voltak kiszolgáltathatók, a szűk választék mellett jóformán nem is jelentett további korlátozást a kötelező éjféli záróra elrendelése és a közvilágítás csökkentése. Az 1938—39-ben olyan fényesen kivilágított főváros sötétebbé, kihaltabbá vált, mintegy előjeleként a fokozódó háborúba sodródásnak és az 1944 — 45-ben bekövetkezett pusztulásnak. Decemberben bevezették a fővárosban az „egy tál ételes" napokat, megtiltották a sertések, malacok és borjúk vágását, a péksütemények körét a vizes zsemlyére szűkítették, majd mintegy karácsonyi ajándékként 15 fontos élelmiszer áremelése történt meg. Zavarok az 1941 januárjában az új közellátási miniszter a közélelmezés terén további korlátozásokat és ellátásban áremeléseket kényszerült bejelenteni. A rendelkezések jó része elsősorban a főváros lakosságát érintette. 1940—41-ben főleg a főváros ellátása jelentett gondot és okozott zavarokat. A kormány az áruhiányon, amit a munkanélküliség megszűnése következtében fellépő nagyobb vásárlóerő még csak fokozott, részben áremelésekkel, részben a fejadagok leszállítása révén kívánt úrrá lenni. 1941 januárjában felemelték a pamut- és textiláruk, az őrlési készítmények, a borsó, a zsír és szalonnafélék, a csemegeáruk, a burgonya és sertéshús árát. Korlátozták a háztartásokban és vendéglőkben tárolható élelmiszerek mennyiségét, csökkentették a vendéglőkben kiszolgáltatható húsadagokat. A zsírjegyekre szétosztásra kerülő zsírfélék mennyiségét heti 20—2ü dkg-ra szállították le. A pénteki napokon a húsárusítás teljes tilalmát léptették életbe, majd elrendelték