Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

239. Ság vári Endre A munkásság küzdelmei a fasizmus, a háború ellen dalt, s a Népszava felszólította a munkásokat, hogy ne vegyenek részt a tüntetésen. A pálfordulás ellenére is nyolc-tízezren vettek részt a tüntetésen, s elhangzott a „Független, szabad, demokratikus Magyarországot akarunk !" — követelés. A belügyi szervek válaszul nagymérvű letartóztatásokkal bénították meg a függetlenségi mozgalmat, elsősorban aKMP-t. A német hadsereg sztálingrádi veresége és a magyar 2. hadsereg súlyos veszteségeinek hatására a magyar kormány nyugati tájékozódásokba kezdett. Ezt a koncepciót belpolitikai lavírozás egészítette ki. A főváros politikai életére a Kállay-kormány „tájékozódó" politikája közvetlenül is hatott, mert támaszkodott a korábban háttérbe szorult fővárosi liberális csoportokra. A liberális ellenzék növekvő befolyása s kapcsolatai a Kállay-kormánnyal politikai tényezőt jelentettek. Ennek a kapcsolatnak tudható be, hogy a miniszterelnök megtagadta a zsidók deportálására vonatkozó német követelés teljesítését. A németekkel szembeni határozott szembefordulásra olyan mértékben, amely a háborúból való kilépésig vezetett volna, nem került sor, s az események következő tragikus láncszeme 1944. március 19., Magyarország német megszállása lett. A háborúba lépett országban a katonai problémák előtérbe kerülése, még demokratikus kormányzati rendszer esetében is, a polgári jogok korlátozásával jár együtt. Magyarországon, ahol a kormányzat hivatalból is a fasizmus hűséges fegyvertársa volt, a Szovjetunió elleni háborúhoz csatlakozás a munkásmozgalommal szemben újabb retorzióhoz vezetett. A belügyminiszter a kormány felhatalmazása alapján „hivatalból" rendelte el az internálásokat. A rendelet elsősorban a kommunisták ellen irányult. Az internálás mindazokra a börtönviseltekre vonatkozott, akiket korábban kommunista tevékenységükért ítéltek el, vagy a rendőrségi nyilvántartásokban mint kommunistagyanúsak szerepeltek. A nyilas és szélsőjobboldali szervezetek a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt felszámolását követelték. A szervezett munkásság határozott antifasizmusa, szimpátiája a Szovjetunió iránt — amelyet a fővárosban a Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjának politikai és gazdasági sikere igazolt — olaj volt a tűzre a fasiszta erők szemében. Mint a Horthy-korszak során annyiszor, most is, a fokozódó terror erősödő szervezkedést váltott ki, elsőként az illegális párt részéről. Azt a súlyos szervezeti állapotot, illetve szervezet nélküliséget, amelyet az 1936-os Komintern-határozat helytelen végrehajtása okozott, az illegális fővárosban párt 1940 — 41-re gyökeresen megváltoztatta. Az a tény, hogy a párt 1937-től nagy gonddal keresett olyan kádereket, akik még nem „feketék", nincsenek rendőrségi nyilvántartásba véve, most a súlyos internálási rendelet ellenére is további mozgalmi lehetőseget biztosított. Ugyanakkor a párt informatív és propagandapárt jellege még gátlólag hatott a szervezetek kialakítására, de a háború kitörése után intenzívebben folyt a kommunista szervezetek kiépítése. 1941-ben egész sor szakmai szervezetben megalakultak a szakmai bizottságok. Egy-egy ilyen bizottság fogta össze a szakszervezetek különböző szakosztályaiban működő kommunista alapszerveket, csoportokat. Egyes esetekben a szakmai bizottságokat szakmaközi bizottságok irányították. Ez utóbbiakat 1940-ben területi bizottságokká szervezték át. A KMP szakmai bizottságai igen sok fővárosi szakmai szervezetben megalakultak: a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségénél (KÁOSZ), a vasasoknál, a segédmunkásoknál, a textileseknél, a kesztyűsöknél, a nemesfémeseknél, a szabóknál, a bőrdíszműveseknél, a vegyészeknél, a bőrösöknél, a fásoknál, a cukrászoknál, a BSZKRT és a HÉV alkalmazottak szövetségénél. A kommunista szervezkedés kiterjedt egyes sportszervezetekre is. Az 1942-es letartóztatások során a rendőrség kiderítette, hogy az ún. „Sportbizottság" fedőnév alatt KMP-csoport működött a Vasasban. Ez jelzi, hogy a KMP szervezői a fővárosban igen nagy munkásrétegekhez jutottak el. A harmincas évek végénél láttuk, hogy egyes kerületi szociáldemokrata szervezetekben milyen jelentős kommunista befolyás érvényesült. A KMP Szociáldemokrata Bizottságának irányításával ezek erős kommunista csoportokká váltak. Jellemző példa a kialakult sajátos helyzetre a Terézváros, ahol a Szociáldemokrata Párt kerületi szervezetében: „volt négy körzet és a négy körzet közül háromnak kommunista volt a vezetése, a negyediké trockista, a négy azonban együtt szociáldemokrata volt". De ugyancsak erősek voltak a létrehozott kommunista csoportok a III., V., VII., IX., X., XII. és XIV. kerületben is. A peremterületeken a harmincas években kialakult három gócban: Újpesten, Kispesten és Pesterzsébeten kiemelkedően erős bázisok jöttek létre. Még 1941-ben megszervezték az Újpesti A KMP újjászerveződése a 33* 515