Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
237. Bárdossy László miniszterelnök 1941. jiínius 27-én a Parlamentben bejelenti Magyarország hadbalópését a Szovjetunió ellen mi. Főleg 1941—42-től aktivizálódott a baloldal, melynek oka a fasiszták villámháborújának megrekedése, az uralkodó osztály angolbarát, liberálisabb szárnyának előtérbe kerülése. A főváros vezetésében is megmutatkozott az uralkodó osztályon belüli, főleg külpolitikai kérdésekben jelentkező nézeteltérés. A fővárosi politikában fontos szerepet vivő főpolgármester, aki egyúttal a kormánypárt elnöke is volt, egyre negatívabb tevékenységet folytatott. A zsidókérdés sürgetése és általában az ellenzék elleni manőverei a kormánypárt egy része előtt is ellenszenvessé tették. Főként a keresztényszocialisták fordultak ellene, akik az eltelt két évtizedben is csak eszmeileg tartoztak a Wolff-párthoz, mert Karafiáth a kormánypárt jobbszárnyának érdekeit képviselte a főváros vezetésében. Bár a nyilasok azzal vádolták, hogy üldözi őket, valójában az ő szájízük szerint tevékenykedett. A Kállay-kormány menesztette is, és 1942. március 9-én helyébe a keresztényszocialistákhoz Változás a tartozó Homonnay Tivadart nevezték ki főpolgármesternek. A reálpolitikus hírében álló Hornon- főváros vezenay elnöki székfoglalójában „mértéktartást kért minden polgártól, és együttes küzdelemre hívott ? fel a hisztérikus készlctgyűjtés és a felelőtlen, túlzó kritikákkal szemben". Kijelentette — a mány idején Kállay-kormány politikáját fejezve ki —, hogy „Kelet—Nyugat találkozóján az értékek megőrzésének feladata vár ránk" ! ü A nagyhatalmak érdekellentéteivel számolva a kizárás politikáját képviselte. Kinevezését a szélsőjobb ellenük irányuló támadásnak vette, az SZDP képviselői pedig örvendezve fogadták. Az egyik nyilas parlamenti interpelláció szerint „Peyer és Miliők ezzel a bizonyos Petőfi-jelvénnyel a gomblyukban feltűnően melegen gratulált a bemutatkozó új főpolgármesternek". 7 Homonnay valóban korrektebben viselkedett elődjénél az ellenzékkel szemben, ha politikai szempontból szemben álltak is egymással. Persze a városházi élet és a közigazgatás hangvétele továbbra is szembetűnően je)bboldali volt; bár a nyilasok megvádolták Szendyt, hogy „csak külsőleg keresztény és nemzeti, de belsőleg nem, és hogy náluk nem lesz helye. A múltat nem hányte)rgatják [célozva a polgármester szabadkőműves múltjára], de nem is felejtik el" — amint Mohay (Mohaupt) interpellációjában mondotta, mert a nyilasok nem kapták meg a pesti Vigadót kívánsághangverseny céljaira. A folyton emelkedő költségvetés ellenére a szociális kérdésekben a közvetlen háborús szükség- A főváros letek domináltak. Csökkentett mértékben ugyan, de folytatta a főváros a hagyományos szociál- ' politikai feladatok ellátását is. Létrehozták a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Hivatalt, melynek feladata volt egyéb hatóságokkal együtt a gyermekek támogatása, a különböző segélyek szétosztása, általában a rászoruló gyermekek felkutatása. Folytatódott a gyermeküdültetés, évenként 10 ezer körül mozgott a részt vettek száma. Kibővült az üdülőtelepek köre is, a balatoniak mellett Jolsván, Babócsán és Helembán létesített a főváros gyermeküdülőket. 1942-ben az iskolák 13 506 gyermeket javasoltak üdültetésre, akik közül 8649-en vettek részt. A telepek ellátása szociédis és egészségügyi intézkedései héiború alatt
