Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

A párt taglétszáma, összetétele, jellege lista átalakulás kezdetét látták. Ez a meggyőződés sugárzik Lenin ismert nyilatkozataiból: „. . . látjuk, hogy az a mag, amelyet az orosz forradalom elvetett, kikél Európában — mondta Lenin 1919. március 23-án. Ez azt a feltétlen, rendíthetetlen meggyőződést érleli meg bennünk, hogy bármilyen súlyosak legyenek is azok a megpróbáltatások, amelyek még ránk zúdulhatnak ... a szocializmus győzni fog az egész világon."

3 Ismeretes, hogy Leninnek kételyei is voltak a Tanácsköztársaság kikiáltásának sajátos körülményei miatt. Ugyancsak március 23-án, Kun Bélához intézett táviratában feltette a kérdést: „milyen tényleges biztosítékai vannak arra vonatkozóan, hogy az új magyar kormány valóban kommunista". Azonban, hogy ne keltse azt a látszatot, mintha sok száz kilométer távolságból, pontos információk nélkül ítéletet akarna mondani, hozzáfűzte: „Teljesen kétségtelen, hogy a magyar forradalom sajátos feltételei között hibás lenne a mi orosz taktikánk minden részletében való puszta utánzása."

4 A következő napok eseményei és Kun Béla optimizmustól áthatott válasza mindenesetre megnyugtatták, legalábbis a lényeget illetően: „teljes mértékben meggyőződtünk arról, hogy a magyar forradalom egyszerre, rendkívül gyor24. A két munkáspárt egyesülését rögzítő okmány san, kommunista vágányra állt át".

5 1919. március 21. A Kormányzótanács már első kiáltványában Szovjet-Oroszország szövetségesének nyilvánította a Tanácsköztársaságot. A Magyar Tanácsköztársaság megszületése és léte szorosan összefüggött a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal és annak eredményeképpen létrejött Szovjet-Oroszországgal. A felszínen uralkodó egység belső problémái először a párton belül jelentkeztek, a leninizmus és a szociáldemokratizmus eltérő jellegéből következően. Ez azt jelentette, hogy mindkét fél tudatában volt az egyesülés szükségének, de egyik sem tudott őszintén örülni annak. Leginkább még a baloldali szociáldemokraták voltak elégedettek az egyesüléssel, mert a kommunisták üldözése meghasonlást idézett elő bennük. Május elsejéig úgy tűnt, hogy a szociáldemokraták centristái is támogatják a proletárdiktatúrát. A szakszervezeti funkcionáriusok elbürokratizálódott jobboldali vezetői azonban, ha dolgoztak is valamilyen beosztásban, Peidl Gyula körül tömörülve várták a munkásság hangulatának változását. Az egyesülés tehát valóban csak az új párt kereteit teremtette meg. Budapesten az élcsapat jellegű kommunista párt 15 — 20 ezres létszámával felolvadt az egyesüléssel létrejött tömegpártban, amelynek létszáma a régi szociáldemokrata pártét is sokszorosan meghaladta. Az addig szervezetlen, tanulatlan munkások, a munkássághoz csak érzelmileg kötődő fővárosi szegények a forradalom hatására öntudatra ébredtek, de könnyen elcsüggedtek, és semmiképpen sem voltak az orosz bolsevikokhoz hasonló támaszai a forradalomnak. 1919. június 12-én ült össze a Magyarországi Szocialista Párt kongresszusa. A kongresszuson a párt szerepének lenini értelmezése kétségtelenül elég zavaros formában jutott kifejezésre, így a munkásosztály fogalmának tisztázatlanságával is összefügg, hogy a szociáldemokraták a szakszervezeteket, a kommunisták a munkástanácsokat tartották a párttal egyenrangúnak — bár itt az elméleti torzulás a valóságos magyarországi, illetve budapesti helyzet sajátosságát tükrözi. A kongresszus is kifejezte azt az elméletet, hogy proletár világforradalom segíti győzelemre a szocializmust. Ez tűnik ki a pártkongresszust üdvözlő küldöttek: Stefan Mokran (szlovák), Anton Janousek (cseh), Tllic Nikola (jugoszláv), Anton Tarkovszkij (orosz), Demján Sáva Stengár (román), Mihail Guin (román), Mikalai Gramovszkij (bolgár) és Oddino Morgar (olasz) felszólalásaiból. A pártkongresszus elfogadta a Kun Béla által előterjesztett marxista leninista pártprogramot, de az éles ellentétek már a programvitában megmutatkoztak, s a párt kettészakadásának veszélye a párt vezet őség megválasztásánál robbant ki. A jobboldal kihasználva, hogy a kül-