Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
kényszerült. A hazai leromlott gazdasági és politikai állapotok között kevés film készült, s teljesen ritka volt az igényesebb alkotás. A magánvállalatok stúdiói helyére az állami kezelésben levő Hunnia filmgyár lépett, nagy Gyarmat utcai telepén nemcsak hazai vállalkozók, hanem sok külföldi vállalat is forgatott. A két világháború között mintegy százra tehető kis- és középvállalkozó érthetően a tömegsikerre vett irányt — így vált szinte egyedüli filmtípussá az érzelmes, a mélyebb társadalmi vagy emberi kérdéseket kerülő, sőt egyenesen meghamisító, giccses vígjáték. A húszas években azonban még ilyen film is kevés készült. 1922-ben négy, 1925-ben csupán két magyar filmet forgattak Budapesten. Még az irodalmilag igényes művekből készült néhány film is (Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Légy jó mindhalálig) magán viselte a magyarkodó giccs vagy a felszínes „érdekfeszítés" jegyeit. A gazdasági stabilizáció, majd a hangosfilm megjelenése némi fellendülést hozott. 1931-ben a Hunnia modernizált telepén megindult a rendszeres hangosfilmgyártás. (Az első nagysikerű magyar hangosfilmek: A kék bálvány, Hippolit, a lakáj.) A mezőnyt később is a könnyű vígjáték uralta (Meseautó); az igényesebb törekvések erősebb jeleit csak a harmincas évek második felétől figyelhetjük meg (Heltai Jenő: A 111-es, Zilahy: A két fogoly — filmváltozatok). Ettől kezdve a gyártott filmek száma is jelentősen emelkedett: 1936-ban 27, 1938-ban 34, 1941-ben 42, 1943-ban 52 filmet készítettek. A háborús esztendőkben két tendenciát figyelhetünk meg. Egyfelől — a könnyű műfaj teljes uralma mellett — erőteljesen romlott a filmek szellemisége (szaporodott az olyan, kifejezetten szélsőreakciós politikai propagandafilmek száma, mint pl. az Őrségváltás, Negyedíziglen, Üzenet a Volga-partról). Másfelől valamelyest nőtt az igényesebb alkotások száma is (Kodolányi Földindulásának filmváltozata; Semmelweis; a Szőts István rendezte Emberek a havason). A fejlődést néhány európai színvonalú rendező jelentkezése bizonyította (Szőts István, Radványi Géza, Keleti Márton és mások). Budapest filmélete a harmincas évek második feléig keveset fejlődött. A mozikat a német, majd mindinkább az amerikai tömegfilmipar termékei töltötték meg. A szovjet avantgárdé film nagy alkotásait a magyar közönség itthon nem láthatta. Azonban a húszas években komoly pozitív hatásuk volt a művészi igényű német kísérleti filmeknek, a harmincas években pedig a francia filmművészet föllendülésének. Később a német orientáció megnövelte a retrográd szellemiségű német filmbehozatalt is, noha az a körülmény, hogy a filmélet terén a gazdasági erő nagyobbrészt a liberális tőke kezében volt, korlátozóan hatott a fasiszta filmek terjesztésére. Bár a zsidótörvények ezt a helyzetet megtörték, a filmélet teljes „gleichschaltolására" csak a háborús évek legvégén került sor. A főváros mozival való ellátottsága eléggé nagyfokú volt: a harmincas évek közepén az ország közel 500 moziengedélyese közül több mint 100 a fővárosban volt található. A modernebb igényeket is kielégítő filmszínházak tekintetében természetesen Budapest előnye ennél sokkal nagyobb volt: a ténylegesen működő 75 — 80 fővárosi mozi közül 3 volt 1000-nél több férőhelyes, 5 pedig 800—1000 férőhelyes, 7-nek a befogadóképessége meghaladta a 700-at, 13-é a 300-at. S bár a filmszínházak befogadóképessége nagyobb volt, mint a fizetőképes közönség érdeklődése, a mozi mint a tömegszórakozás (és művelődés) eszköze a harmincas évektől terjedt a főváros szegényebb néprétegei körében is. JEGYZETEK 1 Dr. Thirring Lajos, Nagy-Budapest népessége. Statisztikai Közlemények 78. 1. sz. 111. old. 2 Erről részletesen: Sipos Péter, Milotay István pályaképéhez. Századok 1971. 3— 4. sz, 3 Magyarország története 1919 — 1945. Bp. 1976, 576. 4 Uo. 587. 5 A magyar forradalmi munkásmozgalom története. Bp. 1972, 11. 6 Erről részletesen: Lackó Miklós, Válságok választások. Bp. 1975, 320-330. 7 Lackó Miklós, Nyilasok, nemzetiszocialisták. Bp. 1966. 8 Magyarország története 1919 — 1945. 823 — 830. 9 Uo. 846-849. 10 Uo. 849 — 853. — Pintér István, A KMP szövetségipolitikája 1936- 1962. Bp. 1966. 11 Márkus László: A magyar sajtó története a két világháború között. (Kézirat.) 12 Uo. 1 3. 13 Uo. 14 Uo. 14. 15 Illyefalvy I. Lajos, A munkásság életviszonyai Budapesten.'Bp. 1932, 543. 16 Kérdőíves felmérés a Hofherr — Sehrantz-gyár munkássága körében. Kézirat. 1 939. 17 Az írói értekezlet jegyzőkönyve. Bp. 1935, 5. - Idézi: A könyvhetek ötven éve. Kézirat. 8. old. 18 Corvina, 1927. jún. 12. sz. 112 113. old. 1H Benedek Marcell, Naplómat olvasom. Bp. 1965, 508-509. 20 Szocializmus, 1934. 4. sz. 176. old. 21 Dr. Elekes Dezső, Budapest szerepe Magyarország szellemi életében. Statisztikai Közlemények 85. 1. sz. 173. old. 22 Magyar Statisztikai Évkönyv 1935. 344. 23 Dietrich Slrolhmann, Nationalsozialistische Literaturpolitik. Bonn 1960, Tabelle Nr. 8-9.
