Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

231. A Bőripari Szakszervezet színjátszóinak Bánk bán előadása, 1940 — 41 í [ A restaurált rendszer a konzervatív-nacionalista akadémizmust, a historizáló neogótikus, neobarokk eklekticizmust emelte a hivatalos^művészet rangjára. A hivatalos áramlat a művészi életre itt még erőteljesebben telepedett rá, mint más területen. Az állami és fővárosi igények kifejezőjeként, kezében összpontosította a megrendelések, megbízatások túlnyomó részét, s ezzel nemcsak az építészet, a köztéri vagy az építészethez kapcsolódó szobrászat igényesebb törekvéseinek vetett gátat; nyomasztóan érezték hatalmát más műfajok is. A retrográd, nacionalizmussal telített akadémizmus hivatalos vezető szerepe végigkísérte a húszas éveket; a képzőművészet területén Klebelsberg egyébként színvonalat és korszerűséget hangoztató kultúrpolitikája se nagyon merészelt „újat" kezdeményezni. A régen elavult akadémizmus uralma, párosulva a neobarokk szellemiség sugallta dekorációk, a mindennapi életet is behálózó emblémák soviniszta és álnépies formavilágával, tovább rontotta a társadalom széles köreinek egyébként is alacsony képzőművészi kultúráját. A húszas évek második felében, noha az akadémizmus hivatalos uralma nem tört meg, a körülmények módosultak, az igényes alkotók kiléptek passzivitásukból. Az emigrációs avantgárdé egy része, az irányzat általános európai lehanyatlása tüneteként, hazatér (Kassák Lajos, Molnár Farkas, Bortnyik Sándor és mások), s ezután Budapesten igyekszik folytatni — a munkásmozgalomhoz kapcsolódó általános kultúrmunka formájában — működését, elsősorban Kassák Munka körében vagy rövid életű folyóiratok köré tömörülve. Az emigráció másik része végleg külföldön marad, s az avantgárdé lehanyatlása után vagy a nyugati modern áramlatokba (Breuer Marcell, Moholy-Nagy, Tihanyi és mások), vagy a Szovjetunió társadalmi és művészi életébe épül be (Uitz). A hazai csoportok szűk körűek, szektaszerűek, de kisebb-nagyobb erjesztő hatást mégis kifejtenek. Kiemelkedik közülük — Kassák köre mellett — az avantgardista építőművészek kicsiny, de az építészetre csakhamar jelentősebb átalakító hatást gyakorló csoportja (Molnár Farkas, Fischer József, Kozma Lajos, s később a Le Corbusier iskolájában tanult fiatalok). A fővárosi képzőművészeti avantgárdé jellemzője, hogy — szemben az irodalommal — elzártsága ellenére is sokáig képes volt hatást gyakorolni a fiatalokra, a harmincas évek elejéig (az építőművészet terén még tovább is) volt folytonossága, utánpótlása, s voltak számottevő teoretikusai, kritikusai is (Hevesy Iván, Kállai Ernő s maga Kassák Lajos). 32* 499