Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

II. BUDAPEST A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG FŐVÁROSA 1. A KMP ÉS AZ MSZDP EGYESÍTÉSE. A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELME BUDAPESTEN Március 21-én reggel — a három nappal korábbi határozatok alapján — összeültek Csepelen a nagyüzemek bizalmi férfiai és a katonatanácsok képviselői, hogy a kommunista vezetők kiszabadításáról tárgyaljanak. A Katonatanács Pogány József vezetésével lelkesedéssel csatlakozott a még ki sem kiáltott Tanácsköztársasághoz. Ugyanebben az időben Landler Jenő a Gyűjtőfogházban tárgyalt a két párt egyesüléséről és a hatalom átvételéről. A két párt egyesülésének alapelveit már korábban Kun Béla (1919. március 11-én) megfogalmazta. A legfontosabb elvek a következők voltak: — az államformát tekintve: ne parlamenti köztársaság, hanem a tanácsok centraliszt ikus köztársasága legyen; — biztosítani kell a proletártömegek önkormányzatát; — a gazdasági életben szigorú ellenőrzés, harc a földosztás ellen, a kereskedelem teljes monopolizálása; — a tömegek nevelése érdekében a szocializmus állami propagandája. Délelőtt 10 órakor összeült az MSZDP vezetősége. Hangulatukat jól fejezték ki Garami ott elmondott szavai: „a szociáldemokrata párt a tömegekkel szemben elvesztette befolyását, elvesztette a csatát, a tömegek teljesen behódoltak a kommunista agitációnak".

1 A pártvezetőség küldöttsége a Gyűjtőfogházban megegyezett a kommunistákkal, s azt a párt választmány is jóváhagyta. A Tanácsköztársaság kikiáltásának kezdeményezői, a kommunisták számára a Magyarországi Tanácsköztársaság a proletár világforradalom része volt. Fel sem merült bennük a szocializmus nemzeti kereteken belül való felépítésének az adott körülmények között irreális gondolata. Számukra létkérdési volt, hogy a magyar tanácsállam a tanácsok nemzetközi föderációjának része legyen, jövőjét alig képzelhették el másképp. Kun Béla április 19-én a Budapesti Munkás- és Katonatanács nyilvános ülésén jelentette ki: „Két világáramlatnak harca csap össze a Magyarországi Tanácsköztársaság fölött: az imperialista kapitalizmus és a bolsevista szocializmus ... Ez a nemzetközi osztályharc kérdése . . . Amikor mi megalapítottuk a proletárdiktatúrát Magyarországon, nem arra alapítottuk számításainkat, hogy mi képesek leszünk majd katonai erővel, rendszeres háborúval megbirkózni az antant csapataival. Nem hittük azt, hogy azzal a hat divizióval, amelyet a fegyverszüneti szerződés a Tanácsköztársaság számára engedélyezett, meg tudjuk állítani azt az offenzívát, amely minden oldalról fenyeget bennünket. Hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy mi a Magyarországi Tanácsköztársaság sorsát a nemzetközi proletárforradalomra alapítottuk."

2 Valóban hasonló értelemben beszélt Garbai a Munkástanács március 21-i ülésén, hasonló módon tették függővé a Tanáesköztársaság sorsát a nemzetközi forradalomtól a Kormányzótanács legelső „Mindenkihez !" címzett híres kiáltványai. A minden vagy semmi alternatívája mindkét szemben álló félnek meggyőződése volt. Ám a világforradalom koncepciójának túlméretezése korántsem jelenti, hogy a Tanácsköztársaság hívei tévedtek, amikor a nemzetközi helyzet, a nemzetközi forradalom alakulásához kötötték a magyar forradalom sorsát. A magyar forradalom része volt annak a kelet-közép-európai forradalmi folyamatnak, amely szervesen kapcsolódott az oroszországi forradalomhoz. Az „orosz" forradalom Oroszország európai területén fekvő városaiban, Európába nyitó kikötőiben kezdődött. A magyar forradalmak ügye elválaszthatatlan része volt annak a kérdésnek, hogy az internacionálisan érző ipari munkásság rá tudja-e bírni az összefogásra, összefüggő és Szovjet-Oroszországhoz kapcsolódó övezet létesítésére e terület lengyel, cseh, szlovák, ukrán, délszláv, magyar, német, zsidó, román és más nemzetiségű lakosságát, vagy pedig győz az előnyös helyzetben levő nemzetek felülről kezdeményezett, de a nemzeti parasztság és kispolgárság előtt is rokonszenves s a győztes nagyhatalmak által igen erőteljesen támogatott törekvése a polgárosulás útján haladó nemzeti államok különálló létesítésére. Az intervenció súlyos háborúját vívó Szovjet-Oroszország munkásai és katonái érezték a legnagyobb lelkesedést a második proletárforradalom iránt, melyben a nyugat-európai szociaA proletárforradalom nemzetköziségének eszménye A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása A Tanácsköztársaság kapcsolata Szovjet-Oroszországgal