Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

víziorgonát, melyet a rekonstrukció után Aquincumban állítottak ki. Tovább haladt a belvárosi templom közelében, a hajdani Pest helyén állott római tábor feltárása; újabb lelet volt Mátyás király vadászkastélyának megtalálása a Hidegkúti út 48. sz. telken; érdekes archeológiai leletek kerültek felszínre a lebontott Tabán helyén, a terület rendezése közben. Könyvtárak A múzeumokéhoz hasonló volt a fővárosi könyvtárak helyzete is. A túlnyomóan a múlt században alapított könyvtárak közül a legnagyobbak Budapesten voltak találhatók. A két világháború között új jelentősebb könyvtár létrehozására már nem került sor. A fővárosbair működött az ország négy vezető könyvtára: a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtára, az Egyetemi Könyvtár, a Fővárosi Nyilvános Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Budapesten volt található az ország két muzeális célú könyvtára is: a Széchényi Könyvtár és a Magyar Statisztikai Hivatal Könyvtára. Ezek muzeális jellegét 1929-ben jelentősen kiterjesztették: a kötelespéldány-szolgáltatást újból szabályozó törvény szerint a magyarországi nyomdatermékek igen széles körének egy-egy példányát e két könyvtárnak kötelezően meg kellett küldeni.

41 A könyvállomány fejlődése alatta maradt az első világháború előttinek. Ez részben azzal magyarázható, hogy abban az időben ment végbe a könyvtárak számottevő modernizálása; részben az 1919 utáni rossz gazdasági viszonyokkal. A fejlődés azonban több területen így is figyelemre méltó maradt. Az Egyetemi Könyvtár évi gyarapodása a 20 —30-as években 5 — 10 ezer kötet között váltakozott.

42 Továbbra is jelentősen fejlődött a Fővárosi Könyvtár, mely a harmincas években az ország harmadik legnagyobb könyvtárra volt (közel félmillió kötettel). A könyvtár otthonául a törvényhatósági bizottság 1927-ben megszerezte a Reviczky utcai Wenckheim-palotáit. A harmincas évek végén a 480 ezres könyvállományból 250 ezer volt található a könyvtár központjában, 230 ezer a fiókhálózat intézményeiben. A könyvtár központi része tudományos célokat, a fiókhálózat közművelődési célokat szolgált. Tárgyalt korszakunk vége felé a Fővárosi Könyvtár 12 fiókkönyvtárral rendelkezett. A könyvforgalmat a következő adatok jelzik:

4:í Kikölcsönzött könyvek (ezerben) év központ fiókok 1931 100 960 1932 1 19 1000 1933 115 1700 1934 112 900 1935 124 1000 1936 184 1000 1937 191 1000 Amint látható, a fiókkönyvtárakban a kölcsönzött könyvek száma 1 millió körül állandósult. A közjjonti-tudományos részleg kölcsönzési forgalma szinte egyenletesen emelkedett. Nőtt az olvasótermi"látogatottság is, amit elősegített, hogy 1933-ban megnyitotta kapuit a központ új Reviczky utcai épülete. A főváros kezelésében volt a Pedagógiai Könyvtár, viszonylag kisebb, 70 — 80 ezer kötetes, de ugyanakkor a pedagógia tudományára jól szakosodott állományával. Ez a könyvtár voltaképpen a tanítóképzést elősegítő fővárosi Pedagógiai Szeminárium munkáját volt hivatva alátámasztani, de mint az ország egyetlen jelentős pedagógiai szakkönyvtára, országos hivatást is teljesített. Az intézmény olvasótermét a harmincas évek második felében évente kb. 24 — 26 ezren látogatták, a kölcsönzött könyvek forgalma ugyanebben az időben évi kb. 150 ezer volt. A könyvtár egyedülálló folyóirat-gyűjteménnyel rendelkezett, a mintegy 300 folyóiratnak majdnem a fele külföldi volt.

44 Budapest kiemelkedően központi kulturális helyzete következtében, a fővárosban természetesen sokkal nagyobb volt a könyvtárlátogatók és kölcsönzők tábora, mint vidéken. Ezt mutatják a következő adatok: a harmincas évek közepén országosan 1000 lélekre 69 könyvtárlátogató és 63 kölcsönző jutott; Budapesten viszont 373 látogató és 368 kölcsönző. Ezek az adatok azonban csak a viszonylag nagy — 10 ezernél több kötettel rendelkező — könyvtárakra vonatkoznak, a kisebb könyvtárak esetében a vidék elmaradottsága távolról sem volt ilyen nagyméretű.

45 Szólni kell végül a Budapesten jelentős szerepet betöltő szakszervezeti könyvtárakról és azok könyvforgalmáról. A szakszervezeti könyvtárak a munkásművelődés fontos központjai maradtak az ellenforradalmi rendszerben is. A szakszervezetek könyvállománya a harmincas években elérte a 300 ezer kötetet. A legnagyobb könyvtárral a vasasok rendelkeztek a fővárosban (kb. 16 ezer kötet), valamint a nyom-