Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Nagyon hozzávetőlegesen szólhatunk a diákok származásáról is, arról, hogy a különböző társadalmi osztályok ós rétegek milyen arányban részesültek az iskolai oktatásban. A középiskolákhoz sorolt polgári iskolákban a harmincas években már jelentős lehetett a széles értelemben vett munkásgyermekek számaránya. A valódi középiskolába, a különböző típusú gimnáziumokba viszont a munkásságból igen kevesen kerültek, azok jó része is az első négy osztályban volt található. A gimnáziumokban a munkásgyerekek aránya jóval a 10 százalék alatt maradt. A nagyobbrészt munkáslakta Kispesten, a Deák Ferenc gimnáziumban, melyről részletes adataink vannak, 1919 és 1944 között a munkásszármazású diákok aránya évi átlagban 12—13 százalék körül mozgott.

34 A főváros az iskolán kívüli népművelésre kevés anyagi eszközt fordított. A főváros Népművelési Bizottsága irányítása alatt szabadegyetem működött. A népművelési hálózat 39 kultúrházzal rendelkezett a harmincas évek közepén; ez a szám az évtized végén bekövetkezett konjunktúra, s a bizonyos mértékig modernizálódni kényszerülő ,,munkáspolitika'' révén bizonyára emelkedett. A fővárosban 74 dalkör, 40 népkönyvtár, 13 egyéb közkönyvtár működött, s a népművelés 136 vetítőgéppel rendelkezett. A harmincas években évente 5 — 600 személy járt analfabéta-tanfolyamra.

35 A harmincas évek második felében ezeken a területeken is végbement kisebb-nagyobb fejlődés, ez azonban az iskolán kívüli népművelés elmaradottságán lényegében nem változtatott. A reális kép kialakításához azonban tekintetbe kell venni, hogy közben nemcsak a népszórakozás, hanem a népművelés eszközeit tekintve is számottevő változások mentek végbe; a mozilátogatás szélesedett, nőtt a rádióhallgatók száma a kispolgárság, sőt a munkásság körében is, s velük együtt feltűnt egy új típusú nagyvárosi tömegkultúra is, mely korszakunkban — a munkásságon belül — főleg a szakképzett munkásság életformájára gyakorolt átalakító hatást. Mindez olyan körülmények között zajlott, amikor egyfelől a terror és elnyomás, másfelől a munkásmozgalom egyéb okokbóli hanyatlása következtében a régi, a szocialista munkásmozgalom által közvetített kultúra hatóereje veszített intenzitásából. A szakszervezetek továbbra is a munkáskultrira támaszai maradtak, a harmincas évek végétől megindult kulturális tevékenységük modernizálódása és a nemzeti kultúrához való fokozottabb kapcsolódás is — mindez azonban a hanyatlást nem tudta ellensúlyozni. A legnagyobb és legjelentősebb múzeumok természetesen Budapesten összpontosultak. Vi- Múzeumok szonylag modern hákSzatuk lényegében a századforduló körül alakult ki; jelentősebb múzeumi fejlesztésre a két világháború között már nem került sor. 1919 után csak két kisebb múzeumot alapítottak: 1923-ban az Országgyűlési Múzeum, 1930-ban pedig a Posta Bélyegmúzeuma nyitotta meg kapuit.

30 A budapesti múzeumok látogatottsága alacsonyabb volt, mint az első világháború előtt, de még így is jelentős maradt: az öt legnagyobb Budapesten található múzeum látogatóinak száma a harmincas években évi 80 — 90 ezer körül mozgott.

37 Jelentősebb változások mentek végbe a múzeumi szervezetben. 1922-ben törvény intézkedett az Országos Magyar Gyűjteményegyetem megteremtéséről, melynek hivatásául az országos jelentőségű múzeumi gyűjtemények őrzését, gondozását és fejlesztését jelölték meg. 1934-ben ennek lett utódja a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa, mely irányító tevékenységet végzett egy egész sor, szervezetileg a Nemzeti Múzeumhoz sorolt közgyűjtemény felett: a Nemzeti Múzeum régi gyűjteményei mellett ide tartozott a Magyar Kir. Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Szépművészeti Múzeum s a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége.

38 A közgyűjtemény-politikáról egy 1929-es, a ,,Zugintézmények felburjánzásának veszedelme" ellen irányuló törvény informál bennünket eléggé szabatos formában: ,,A magyar közgyűjteményeknek különleges és elsőrendű feladata a tudomány sajátos magyar anyagának, a magyar föld és magyar szellem termékeinek és történeti becsű emlékeinek céltudatos gyűjtése, megőrzése, rendszerezése és feldolgozása s a nemzeti közművelődés szempontjából megfelelően közhasználatra bocsátása, mert a magyar tudomány fő feladata a sajátosan magyar jellegű, csak nálunk található anyagról megállapítható tudományos igazságok feltárása és ismertetése. Ezúton jut a magyar tudomány és jutnak közgyűjteményeink nemzetközi jelentőséghez és elismeréshez."

39 Ez a túlnyomóan hungarocentrikus szemlélet nem utasította el a tudományosság egyetemességét, de láthatóan alárendelte azt a nemzeti-nacionalista érdekeknek. Mint kifejezetten fővárosi múzeum, 1919 után is Budapest két nagy gyűjteménye emelkedett ki: Budapest Történeti Múzeuma és az Aquincumi Múzeum. Az előbbi továbbra is elsősorban a főváros történetére vonatkozó anyagokat gyűjtötte, a másik főleg római emlékeket. Rajtuk kívül tárgyalt korszakunkban talált a Károlyi-palotában otthont a Székesfővárosi Képtár (1933), s ugyancsak itt kapott helyet a főváros Gróf Zichy Jenő Múzeuma, mely a régi képek gyűjteményét foglalta magában. A főváros Történeti Múzeumát a harmincas években évente 25 — 26 ezer ember, Aquincumot közel 30 ezer ember látogatta meg.

40 A közgyűjtemények néhány jelentős, a tárgyalt korszakunkban végrehajtott ásatás nyomán felszínre került lelettel gyarapodtak. 1932-ben találtak meg egy, a 3. századból származó értékes 31 Budapest története V. 481