Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

215. Gömbös ós a hivatalos irodalom képviselői egy 30-as évekbeli könyvnapon A harmincas években föllendült a könyvkiadás. De szellemi-ideológiai arculata módosult is: Könyvkiadás a túlnyomóan liberális vagy konzervatív szellemiségű nagy kiadóvállalatok mellett megjelentek a harmincas állami, illetve nem állami „harmadikutas" vagy jobboldali, sőt szélsőjobboldali kiadóvállala- ,rekoen tok is. Közülük a legjelentősebb két vállalkozás volt: az állami segítséggel működő Turul, s a magánerőből működő Magyar Elet kiadóvállalat. Mindkettő annak köszönhette sikerét, hogy a mind népszerűbbé váló népi írók kiadványaira specializálta magát: a Turul erősebben a jobbés szélsőjobboldali ,,népiesség"-nek, a Magyar Elet azonban a népi mozgalom minden árnyalatának széles körű nyilvánosságot biztosított. Uj kiadóként jelentkezett a baloldali Cserépfalvi Kiadó s a humanista gondolatot őrző Officina. A könyvolvasók táborának nagy része a fővárosban összpontosult. Ezt mutatják a könyvkiadás adatai is. A harmincas években a könyvkereskedések több mint 40 százaléka Budapesten volt.

21 Az összes kiadott művek nagy többsége, 80 százaléka a fővárosban jelent meg. A könyvek egyharmada szépirodalmi munka volt, viszonylag alacsony maradt a társadalomtudományi művek száma, s még alacsonyabb a természettudományiaké.

22 Az a körülmény, hogy — noha nem töretlenül — a könyvkiadás egészen a német megszállásig zömmel a liberális-konzervatív nagytőke kezében maradt, kétségtelenül bizonyos pozitív vonásokat rajzolt a fővárosi könyvkiadás arculatára. Ehhez járult a második világháború alatt az uralkodó körök nagyobb részének ún. „angolszász" beállítottsága, az a törekvése, hogy egy demokratikus Európa számára is elfogadható vár tegye a Horthy-rendszert — ez a könyvpolitikára is rányomta bélyegét. A progresszív nyugati szerzők műveinek nagy többségét gyorsan kiadták Magyarországon. Érdekes fényt vet erre a helyzetre egy német összefoglaló munka, mely az emigráns, általában a náci Németországban „nemkívánatosnak" bélyegzett író-k műveinek kiadását vette számba Európa különböző országaiban. Eszerint Magyarország a nácik által betiltott vagy nemkívánatosnak tartott írók műveinek kiadása tekintetében 1933 és 1944 között Anglia után a második helyen állt: 7G betiltott és 11 nemkívánatosnak tartott német író művét jelentette meg, az „ajánlottak" — a náci Németország által favorizáltak — közül azonban csak 7 művet; a kiadványok túlnyomó része a modern német irodalomhoz tartozott (a klasszikusok csak 5 kiadással szerepeltek).

23