Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

rétege, mely valamikor maga is közel állt a munkásmozgalomhoz, ezeket a szálakat jórészt ugyancsak elvágta. A kispolgárság liberális-demokrata hajlandóságú — eró'sen zsidó összetételű - része politikai téren a Rassay- ós Vázsonyi-féle pártot, illetve az októbrista nemzeti ellenzék csenevész liberális csoportjait támogatta. A nagyobb többség a 20-as években — a nacionalizmus és antiszemitizmus növekvő' befolyása alatt is — megőrizte konzervatív beállítottságát, s részben a kormánypártot, részben a kormányt kiszolgáló keresztény pártokat támogatta. Az 1930-as években azonban fordulat következett be: a válság által felkorbácsolt talajon a kispolgárság aktivizálódott, s mindinkább a szélsőjobboldali ellenzék pártjainak vált fontos budapesti bázisává; az 1939. évi választásokon nagy részük a nyilasokra vagy az „úri", szalon-fasiszta pártokra adta szavazatát, Az általános jobbratolódás jellemezte az értelmiség zömének politikai magatartását is. Mindamellett itt a kép igen sokszínű maradt. Az értelmiség szerepe nagy volt az ideológiai képzés és a politikai eszmék terjesztése területén. A szocialista munkásmozgalomhoz kapcsolódó értelmiségi csoportok köre az ellenforradalmi korszakban általában leszűkült; csak a fasizmus veszélyének növekedése és főleg a háború alatti változások fonták szorosabbra egyes csoportjainál újra nagyobb mértékben a munkásmozgalomhoz fűződő szálakat. Jelentős volt a szélsőjobboldalhoz csatlakozó értelmiségiek tábora is; ezek számát a második világháború alatti tapasztalatok csökkentették. Végül: az értelmiség nem lebecsülendő része mutatott vonzódást az új, korra jellemző „harmadik utas" irányzatokhoz Budapesten is, elsősorban a népi mozgalomhoz. Mint minden milliós világváros, Budapest is elsősorban munkásváros volt; az volt már a múlt Munkásság század 80—90-es éveitől. Ez a jellege fönnmaradt, sőt megerősödött a két világháború közötti időszakban. Láttuk, ennek következménye volt Nagy-Budapest kialakulása. A főváros már régóta legnagyobb gyűjtőhelye volt a magyar munkásosztálynak, s 1919 után ez a koncentráció európai mértékkel mérve is kiemelkedővé vált: amíg a háború előtt az ország ipari munkásságának egynegyede élt a később Nagy-Budapestnek nevezett területen, az új határok szabta ország ipari proletariátusának mintegy 40 százaléka, a gyári munkásságnak pedig 55 százaléka. NagyBudapesten a keresők nagy többsége, 63 százaléka tartozott 1930-ban a széles értelemben vett munkásosztályhoz, 1941-ben az egész kereső népesség jó kétharmada. Aránylag kevesebb volt a munkás a főváros belső területén — 1930-ban a keresők 60, 1941-ben 62 százaléka —, s természetesen több a külvárosokban — 1930-ban 71, 1941-ben 76 százalék. Mindez abszolút számokban kifejezve: 1910-ben a szűkebb Budapesten 335 ezer, 1930-ban 280 ezer, 1930-ban 340 ezer, 1941-ben 430 ezer munkás élt, a peremövezetben 1920-ban 140 ezer, 1941-ben több mint 200 ezer munkás.

38 A munkásság hatalmas arányú fővárosi koncentrációja fönnmaradt az egész két világháború közötti korszakban, bár a 30-as évektől némi eltolódás következett be a vidéki munkásság javára. A munkásság számarányának az emelkedése tehát távolról sem volt egyenletes. Az első világháború alatt a munkáslétszám jóval túlhaladta az 1910-es szintet, 1919 után viszont erősen visszaesett, s az első világháború előtti szint lényegében csak az 1920— 1930-as évtized fordulójára állt vissza. A nagy gazdasági válság alatt természetesen semmiféle növekedésről nem volt szó, a munkások száma a harmincas évek második felében is csak alig emelkedett. Nagyszabású létszámnövekedés ment végbe viszont 1938 és 1943 között; ezt a növekedést az 1941. évi népszámlálás előbb említett adatai csak részben tükrözik. Milyen fő rétegekből állt a budapesti proletariátus 1 A főváros munkásságának belső megoszlása (százalékban) 1010-1930 1910 1920 1930 Nagy-Budapest Budapest Budapest Budapest Peremvidék Ipari munkás 50 47 51 71 Kereskedelemben, hiteléletben dolgozó munkás 9 9 9 8 Közlekedésben, közszolgáltatásban dolgozó munkás 16 19 16 10 Cseléd, napszámos 24 24 23 9 Mezőgazdasági munkás 1 1 1 2 Amint látható,

39 a fővárosi munkásság legnagyobb és a két háború között is legerőteljesebben növekvő részét, jóval több mint a felét az ipari munkásság adta. Különösen így volt ez a külvárosokban, ahol az ipari munkásságon kívül csak a közlekedésben dolgozó munkások száma volt aránylag jelentős; a proletariátus egyéb rétegei a peremvidéken sokkal kisebb számban 29* 451