Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
Szólnunk kell végül a budapesti iparosság területi eloszlásáról is. Ehhez ismernünk kell a iparosok a különböző ágazatok iparosainak a létszámát. Anélkül, hogy felesleges részletekbe bocsátkoznánk, „vörösövecsak a legfontosabb ágazatok iparosainak hozzávetőleges számát soroljuk fel: a legnépesebb zeíben " ágat korszakunk végén is a férfi- és női szabók s rokonszakmák alkották (kb. 6000 iparos), a cipészek száma 3000 körül volt, a vas-, fém- és gépipari szakmák iparosai mintegy 3500 fős réteget alkottak (közülük kb. 2500 a lakatos), a hentesek és mészárosok száma mintegy 2500, az asztalosoké 1500, az építőiparosoké 1200 volt. A többi szakma iparosai nem érték el az ezres létszámot. Az iparosság lakosságon belüli arányát és összetételét tekintve, a főváros mindenekelőtt két régióra oszlott. A város belső területein az iparosok aránya magasabb volt, mint a peremvidéken, de főleg más összetételű. A külvárosokba természetesen azok az iparosok települtek, akik a szegény néposztályok életszükségleteinek a kielégítésével foglalkoztak. Ezek az ágazatok (a cipészek, hentesek, az élelmezési ipar egyéb iparosai, köztük a körülbelül ezer főt számláló pékek) oszlottak meg egyébként a legarányosabban az egyes kerületek és régiő-k között. A külvárosok közül csak néhányban — főleg a régen városiasodott Újpesten, vagy a nagy népességszámú és a vas- és fém javítóipar némileg számottevőbb részét tömörítő Pesterzsébeten és Kispesten — találhattunk jelentékenyebb számú iparost. De hogy ezek túlnyomó része teljesen kisszerű keretek között élt és dolgozott, azt jól mutatják a külvárosok helyben dolgozó iparosainak és munkásainak a számára vonatkozó adatok : 29 Helyben dolgozó iparosok és munkásaik a fontosabb külvárosokban 1940 Külvárosok Iparos Kisipari munkás Űjpest 2480 4300 Pesterzsébet 1800 2000 Kispest 1600 1600 Rákospalota 1000 1000 Pestlőrinc 743 590 Budafok 540 650 Csepel 500 470 Újpest kivételével, száz kisiparosra száz vagy még annál is kevesebb munkás jutott. Valamelyest is jelentős gazdasági erőt képviselő iparosságról Pest-környéken nem beszélhetünk. Az iparosok területi megoszlásáról, együttéléséről, illetve lakóhelyi elkülönüléséről a különböző osztályok és rétegek főbérlőinek statisztikája nyújthat többé-kevésbé reális képet. Táblázatunk adatai, 30 melyek a főbérlettel rendelkező családfők lakóhely szerinti megoszlását mutatják, persze csak megközelítő értékűek, mindenekelőtt azért, mert a munkások arányát — a főbérlettel rendelkező munkások jóval kisebb száma miatt — túl alacsonyan szabják meg. Az iparosok területi megoszlását szakmák szerint elsősorban a környezet gazdasági-társadalmi körülményei szabták meg, de ezek mellett egyéb, gyakran a messzi múltba visszanyúló, szokásszerűségeken alapuló vagy egyenesen a régi céhrendszer emlékét idéző körülmények is, melyeknek részletes elemzésére — mivel a modern viszonyok között voltaképpen már nem volt társadalmi jelentőségük — nincs se szükségünk, se terünk. Csupán fölvillantjuk: azt a körülményt például, hogy a ruházati és egyéb luxusipar a Belvárosban tömörült, hogy a kőfaragó mesterek túlnyomó részét a főváros temetői körül találhattuk, vagy hogy a jómódú építőmesterek nagy része az I. kerületben élt — ezeket és az ezekhez hasonló sajátosságokat a helyi viszonyok vagy a szakmák jellege önmagukban magyarázzák. Ugyanígy azt is, hogy a teljesen városias aranyos ezüstművesek több mint 60 százaléka a VII. kerületben élt és dolgozott; hogy a IX. kerületben — a Közvágóhíd közelléte miatt — számszerűen és aránylagosan is igen sok volt a hentes és mészáros. De az olyan jelenségeket, hogy az I. kerületben miért találhattunk kétszer annyi cipészt, de feleannyi szabót, mint a Il.-ban, hogy a szobafestők és mázolok miért oly nagy része élt a VII. kerületben — csak külön mikro vizsgálatok tudnák megvilágítani; számunkra elegendő, hogy megemlítettük őket. A főváros társadalmi szerkezetének és osztály viszonyainak sematikus leírásánál már utaltunk A kispolgár arra, hogy a kereskedőknek csak körülbelül a felét számíthatjuk a kispolgárság közé; a jobb ság más rétemódú polgári réteg itt jóval szélesebb volt, mint az iparosság körében. Az önálló kereskedők g ^j^ lsJceres ' mintegy 15 százaléka nagykereskedő volt. S noha „alkalmazottat" csak kisebb részük — kevesebb, mint 40 százalékuk — tartott, nem lebecsülendő a polgári szinten élő, jómódú réteg az alkalmazottat nem foglalkoztatók körében, nemcsak az önálló üzlettel rendelkezők, hanem az ügynökök között sem.
