Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A rendes lakások családfőinek társadalmi rétegek szerinti százalékos megoszlása* 1935 Lakások, amelyekben a családfők Kerület munkások közszolgálati altisztek iparosok kereskedők kofák, utcai és piaci árusok kereskedelmi alk. magántisztviselők köztisztviselők szabadfoglalk. nyugdíjasok és vagyonukból élők egyéb és ismeretlen foglalkozásúak I. 15,4 5,1 4,1 3,0 0,1 1,8 12,2 17,9 3,8 24,8 11,8 II. 19,6 4,6 4,9 3,9 0,4 1,5 13,8 15,7 4,7 21,8 9,1 III. 48,7 5,6 5,1 2,3 0,4 2,4 7,5 6,8 1,5 13,1 6,6 XI. 24,0 7,7 4,4 2,6 0,2 Ír? 12,5 15,8 3,0 19,3 8,8 XII. 17,8 6,9 3,9 2,7 0,2 1,4 12,5 18,0 3,1 22,5 11.0 IV. 11,6 2,3 15,2 7,3 0,5 3,1 13,0 9,0 9,1 15,5 13,4 v. 14,6 2,2 7,0 9,3 0,4 3,6 22,8 6,0 9,1 13,9 1 1,1 VI. 24,7 2,2 8,7 7,6 0,8 6,2 14,9 5,9 5,0 12,9 11,1 VII. 28,5 3,1 10,7 7,2 1 ,8 8,1 10,7 4,8 3,0 11,2 10,9 VIII. 33,3 3,7 8,5 5,0 2,1 4,8 8,6 7,8 2,9 11,9 11,4 IX. 39,0 5,2 6,0 4,1 1,1 3,5 8,0 8,8 1,9 12,2 10,2 X. 49,0 8,9 3,8 1,7 0,4 1,5 6,1 8,8 0,8 11,4 7,6 XIII. 62,3 6,7 4,2 1,8 0,4 2,5 4,8 3,1 0,5 5,8 7,9 XIV. 39,2 11,3 5,4 2,5 0,6 2,8 7,9 8,6 1,6 12,0 8,1 Átlagosan 32,8 5,2 6,8 4,6 0,9 3,8 10,8 8,5 3,2 13,5 9,9 * Az adatok nem pontosak, de a tendenciák világosak. Az öt legnagyobb, legnépesebb pesti kerületben volt az iparosok aránya magasabb az átlagosnál. A két végletet egyfelől a Belváros, másfelől Kőbánya jelentette; az elsőben a főbérlők több mint 15, a másodikban kevesebb mint 4 százaléka volt iparos 1935-ben. Az iparosság tömörülését azonban sokkal plasztikusabban mutatják azok az adatok, amelyek eltekintenek az egyes kerületek lélekszámától. Eszerint az önálló kisiparosok 17 százaléka Budán, 83 százaléka Pesten élt. A legtöbben közülük, az összes iparos kereken 25 százaléka a VII. kerületben lakott, ezután a VIII. kerület következett (itt az iparosok 18 százaléka élt), majd a VI. kerület (16 százalék). Viszonylag sok iparos lakott a Belvárosban, valamint a IX. kerületben is, noha számuk messze elmaradt az említett kerületek lélekszáma mögött. Óbudán viszont a budapesti iparosoknak csupán 5, Kőbányán 4,7 százaléka volt található, s igen kevesen éltek közülük Angyalföldön is. Az eddig elmondottak is jelzik: a kereskedők rétege maga is igen vegyes társadalmi képlet volt. A tulajdonképpeni kereskedők mellett magában foglalta az erősebben kispolgárias ügynökök több mint 4 ezer főt számláló csoportját, valamint a túlnyomórészt a kispolgárság alsó szintjén elhelyezkedő kofák, piaci árusok, házaló kereskedők együttesen közel 9 ezer keresőt jelentő csoportjait. A tulajdonképpeni önálló kereskedők létszáma a szűkebb Budapesten 1930-ban kereken 14 ezer, a peremvidéken 3500, Nagy-Budapesten tehát 17 500 volt. Ami a kereskedők társadalmi helyzetét illeti, két szempontot szükséges hangsúlyozni. Az egyik: ez a réteg mozgékonyabb, pillanatnyi egzisztenciájához kevésbé kötött, jövedelme méretei szempontjából bizonytalanabb és nagyobb végletek között mozgó, a konjunktúra változásainak erősebben kitett, s e változásokhoz gyorsabban és rugalmasabban idomuló volt, mint mondjuk az iparosság egyébként szintén eléggé fluktuáló rétege. Ebből következett az a másik körülmény, hogy a két háború között is dinamikusabban változó réteget alkotott, mint az iparosnépesség. A kereskedők rétege — számát tekintve — nagyobb változásokon ment át: a húszas évek elején súlyos mélypontról indult, az évtized második felének konjunktúráját jól kihasználta, de a válság alatt létszámában is jóval erősebben esett vissza, mint az iparosság. A harmincas évek lassú javulása idején viszont létszáma — egyéb, nem gazdasági okokból is — kevéssé gyarapodott, az évtized utolsó éveiben pedig alig nőtt, míg végül a negyvenes évek elején néhány év alatt, az új körülmények között, a hadiipari konjunktúrát különösképpen erőteljesen tudta kihasználni. Az 1930-as évekbeli viszontagságos változások szorosan összefüggtek a zsidókérdéssel és a szélsőjobboldali politika erősödésével. Budapesten a kereskedők több mint 61 százaléka zsidó vallású volt. De ha tekintetbe vesszük, hogy a különböző kereskedőrétegeknek mintegy egyharmada nő volt, akik zömükben a kereskedelmi élet periferikus területein helyezkedtek el, a kétharmadnyi férfi kereskedő között azonban a zsidó vallásúak aránya a 70 százalékot is elérte — érthetővé válik, hogy az 1930-as évek politikai változásai itt igen nagy hatást gyakoroltak, sokszor zavarva, sőt keresztezve a gazdasági konjunktúra hatásait. A harmincas évek közepétől kezdve a zsidó kereskedők korlátozására irányuló állami és társadalmi intézkedések jelentősen befolyásolták a kereskedők számának alakulását. Az említett eVvekben itt keletkezett a főváros társadalmi és politikai életének talán legneuralgikusabb pontja. A zsidó származásúak nagy arányban voltak találhatók a kereskedői réteg mindkét — gazdag, illetve szegény — pólusán: a zömükben módos polgári kereskedők (pl. szállítók, bizományosok, textilesek stb.) több mint 80 százaléka került ki közülük, de a szegény, gyakran teljesen proletár szinten élő zsibárusok