Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

politikai szféra között, de a vezető csoportok együtt alakították ki, illetve fogadták el az ellenforradalom új rendszerét, mindvégig annak alapjait védelmezték, még ha a különböző csoportok érdekharcai és erőviszonyai időközben változásokon mentek is át. Másrészt, a belső harcok sokszor elfedik azt, ami a mélyben alakul, s aminek maguk e harcok is csak megnyilvánulásai: témánk esetében az uralkodó rétegek burzsoá típusú homogenizálódását. Ezt azért is kiemeljük, mert színtere elsősorban Budapest volt. Ujabb erőteljes közeledés mutatható ki a nagybirtokos arisztokrácia és a monopoltőkések között, nem csupán a bankok, nagyvállalatok igazgatóságaiban helyet foglaló nagybirtokosok növekvő jelenlétében, hanem más formában is: a harmincas évek vége felé, főleg a második világháború alatt ezek a régen élesebben elkülönült monopolcsoportok, gazdasági érdekeiket és politikai beállítottságukat tekintve, mind nehezebben választhatók el egymástól; hogy teljes egybeolvadásuk nem történt meg, az elsősorban annak következménye volt, hogy a történelem ehhez nem adott időt számukra. Az egységesülés jele és bizonyítéka az is, hogy a vezető horthysta politikusok arisztokrata vagy előkelő dzsentri származású csoportja, a Bethlenek, a Telekiek, a Kállayak mind egységesebben zárkóztak fel a szorosan összefonódó mammutbirtokos és monopoltőkés rétegekhez. Ugyanezt a folyamatot követhetjük nyomon az „úri középosztály" arisztokráciához és nagytőkéhez kapcsolódó részénél a harmincas évek végétől, ö a tendencia ott is megfigyelhető, ahol a legélesebb pozícióharcok dúltak: végső soron az „úri középosztály" szélsőjobboldali beállítottságú részének a nagytőke fasiszta úton való újraelosztásáért vívott harca sem volt más, mint ennek a folyamatnak a visszájára fordított változata. A felső uralkodó réteg szerepe természetesen nem Budapestre korlátozódott. De tevékenysége a fővárosban összpontosult, mint ahogy a gazdasági és politikai hatalom is elsősorban itt koncentrálódott. Budapest volt természetes központja a nagy burzsoáziának s a politikai-államigazgatási elitnek. Az arisztokrácia, a nagybirtokosság felső rétege, noha a főváros szűkebb politikai életében szinte egyáltalán nem vett részt, elsősorban ugyancsak itt alakította ki gazdasági, társadalmi és társasági kapcsolatait. A nagybirtokosság, mint ismeretes, igen szűk réteget alkotott. Az országban mintegy ötszáz család rendelkezett ezer kh-nál nagyobb földbirtokkal; ők tartották kezükben az egész mezőgazdasági terület egyharmadát.

20 Társadalmi erejüket 1919 után, az új országhatárok között is megőrizték, bár — ahogy a korszak egyik neves társadalomtörténésze megállapította — nem tekintélyük, hanem elsősorban vagyonuk révén; befolyásuk csökkenő tendenciát mutatott. Az arisztokrata nagybirtokosság összetétele lényegében alig változott, a megerősödött nacionalista hullám ellenére sem vált „nemzetibbé". Politikai aktivitása talán csak azoknak a — nagyobb földbirtokkal egyébként már nem rendelkező — arisztokrata és régi dzsentri elemeknek nőtt meg, akik az elcsatolt területekről, főleg Erdélyből származtak, s akiket gazdaságilag is mélyen érintett a békeszerződés; közülük sokat találunk az ellenforradalmi politikai elitben. Az arisztokiata nagybirtokosok nagy része egyébként konzervatív beállítottságú volt, ezért is vonzódott a legitimizmushoz, ami egyszerre jelentett kapcsolatot az ugyancsak mammutbirtokos egyházzal és a katolicizmussal, valamint egy korlátolt nagypolgári liberalizmus ellenforradalmi változatával. Azonban a nagybirtokosok „szabad királyválasztó)" része is zömmel távol állt a modern szélsőjobboldali eszmeáramlatoktól. Ugyanakkor a Habsburgok, a Festeticsek, a Pálffyak között is akadtak, akik gazdasági és politikai deklasszálódásukat az új szélsőreakciós politikai irányzatok útján akarták ellensúlyozni. A nagybirtokosok nagy része, elsősorban az arisztokrácia, Budapesten élt, az évnek legalábbis egy részét fővárosi palotájában vagy villájában töltötte. Budapesthez kötötték őket mind eresebb kapcsolataik a nagy burzsoáziával. Itt érvényesítették befolyásukat a politikai életre, a parlamentben, a felsőházban, a kormánypárt és a kormányt támogató kereszténypártok vezérkarában. Nem lebecsülendő részük — esetleg „elvi" legitizmusát fenntartva — itt kapcsolódott az arisztokráciához idomulni törekvő Horthy Miklós környezetéhez. Budapesten működtek az arisztokrácia és a felső úri réteg klubjai és kaszinói: a Magyar Lovaregylet (60 taggal !), a Nemzeti Kaszinó (400 — 500 taggal), az Országos Kaszinó stb. A lakásstatisztika adatai szerint az 1930-as évek végén a szűkebb Budapesten több mint ezer földbirtokos és bérlő családfő lakott, kezülük 106 ötszobás, 111 hat-nyolcszobás és 46 nyolcnál több szobás lakásban, a Várban, a II. és a XII. kerület zöld övezetében, vagy a Belváros — esetleg az Andrássy út (ma Népköztársaság útja) — régi palotáiban. Nagyburzso- Még erőteljesebben koncentrálódott Budapestre a nagyburzsoázia, melynek gazdasági ereje és ázüi gazdasági befolyása az új önálló államkeretek között, s az igen lassú, de azért mégis előrehaladó ipari fejlődés hatására, jelentősen emelkedett. A nagyburzsoázia maga is összetett és erősen hierarchikus felépítésű társadalmi réteg volt, Elén az ország leghatalmasabb gazdasági erőit kézben tartó finánctőke, a bank- és az ipari tőke vezető osztaga állt; körük még szűkebb volt, mint a nagybirtokosoké: országosan, ahogy a gazdaságtörténeti kutatások kimutatták, alig ötven családot sorolhatunk e kategóriába. Mint ismeretes, a finánctőke lényegében két nagy