Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
Nagy-Budapest népességének megoszlása 1941 Megoszlás Fő % Az össznépesség 1 706 687 ebből önálló 259 551 15,2 fizikai dolgozó 1 114 299 65,3 szellemi dolgozó 332 837 19,5 Mezőgazdasági foglalkoztatottak 35 269 2,00 ebből önálló 15 642 0,9 fizikai dolgozó 17 421 1,0 szellemi dolgozó 2 206 0,1 Építőip. foglalkoztatottak 52 753 3,1 Bánya- és ipari foglalkoztatottak 687 410 40,2 e kettőből önálló 92 477 5,4 fizikai dolgozó 578 920 33,9 szellemi dolgozó 68 766 4,0 Közi. foglalkoztatottak 114 576 6,7 Ker. foglalkoztatottak 222 633 13,04 Szolg. foglalkoztatottak 142 618 8,35 e háromból önálló 101 488 5,9 fizikai dolgozó 305 441 17,9 szellemi dolgozó 72 989 4,2 Közszolg. foglalkoztatottak 260 178 15,2 ebből önálló 31 294 1,8 5,8 fizikai dolgozó 98 808 1,8 5,8 szellemi dolgozó 130 076 7,6 Egyéb ágakban foglalkoztatottak 83 290 4,8 ebből önálló 19 113 1,1 napszámos 31 260 1,8 egyéb fizikai dolgozó 32 801 1,9 szellemi dolgozó 116 Nyugdíjas 108 423 6,4 ebből fizikai dolgozó 49 648 2,9 szellemi dolgozó 58 775 3,5 közlekedés, kereskedelem és szolgáltatás összevont csoportjára, amelyben egymástól teljesen eltérő típusú dolgozók kerültek egy kategóriába. Hiszen nyilvánvaló: 1945 előtt lényeges különbségek álltak fenn a kereskedelemben dolgozó munkások és tisztviselők, valamint a túlnyomórészt állami szolgálatban álló közlekedési dolgozók között. Ezeknek az ágazatoknak a keresői lényegesen különböztek egymástól belső rétegződés szempontjából is: a kereskedelemben tevékenykedőknek több mint az egynegyede volt önálló, s jelentős részük tisztviselő: a közlekedési dolgozók kategóriájában viszont az önállók aránya alig haladta meg a 10 százalékot, s a munkássághoz tartozott a keresők több mint 60 százaléka. Továbbhaladva a fenti csoportosításon, problematikus a közszolgálatban levő „önállók" kategóriája is, mert a mai és nem a két háború közötti helyzetet veszi alapul: ide sorolja mindazokat az értelmiségieket (pl. papok, szabad foglalkozásúak stb.) is, akik nem a közszolgálatban dolgoztak, legalábbis nem a közszolgálat állami értelmében. Az új csoportosítás ugyanakkor több szempontból reálisabb, mint az 1945 előtti népszámlálási feldolgozásoké. A régi besorolások átcsoportosításával — így a vendéglátó „ipart" kiemelve az ipar köréből, s a kereskedelemhez csatolva — pontosabbá teszi az ipar s az ipari munkás kategóriát; a szolgáltatás ágazatát bevezetve — ide a korábban részben az iparban, részben a házicselédség között vagy éppen a napszámosok körében számon tartott keresőket sorolta — mindeddig hiányzó foglalkozási csoportot teremt, mely a réginél sokkal alkalmasabb a modern gazdasági és társadalmi élet szektorainak jellemzésére. Más oldalról közeledhetünk a főváros társadalmának osztályszerkezetéhez, ha az önállók, a önállók, fiziszellemi foglalkozásúak és a széles értelemben vett munkások csoportjait emeljük ki. Az erre és szellemi vonatkozó adatokat össze is tudjuk hasonlítani a korábbi adatokkal. Az eredmény a következő: 18 dolaozok A budapesti keresők százalékos megoszlása foglalkozási viszonv szerint 1930-1941 Budapest Peremvidék Nagy-Budapest 1930 1941 1930 1941 1930 1941 önállók Fizikai dolgozók Szellemi dolgozók 21,0 59,6 19,4 14,1 62,4 23,5 18,7 71,1 10,2 12,1 75,8 12,1 20,4 62,6 17,0 13,6 66,1 20,3
