Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

V. BUDAPEST TÁRSADALMA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A város története elsősorban lakóinak története. Láttuk: a gazdasági és politikai adottságok, melyek az idők folyamán szakadatlamü változtak, módosultak, milyen naggyá és sokszínűvé alakították Budapest társadalmát. A főváros fejlődésében a modern városalakító tényezők egész sora vett részt. Ezek hatására vált az állami élet, a közigazgatás központjává, de a kereskedelem és az ipar centrumává is. Világvárossá az utóbbi eredményeként emelkedett: a modern nagyipar sajátos összpontosulásának köszönhette, hogy az első világháború előtti évekre Európa nyolcadik legnagyobb városává lett. Ahogyan a dualizmus korának neves társadalomtörténésze szellemesen megállapította: Budapestet a polgárosodni vágyó nemesség a maga számára akarta naggyá alakítani, de a város elsősorban az új polgárság városa lett; a polgárság világvárossá szélesítette, saját hatalma védőbástyájává akarta tenni — s egy proletár Budapestet segített megteremteni.

1 A millennium fényes, egy „birodalom" méreteire szabott fővárosi ünnepségeit még lelkes optimizmussal ülte meg együttesen a régi és az új, polgári Magyarország. Azonban a századforduló után mindinkább Budapest vált az éleződő társadalmi harcok küzdőterévé. Az arisztokrácia, a dzsentri és az új polgárság kompromisszumaiba és hegemóniáért folyó küzdelmébe mind erőteljesebben szólt bele Budapest mint a nép, a dolgozók városa. A naggyá nőtt Budapestért érzett büszkeség a vezető körök egy részében mindinkább a gondnak, a gyanakvásnak és ellenérzésnek adta át a helyét. De a város, mint egy hatalmas szervezet, melyet életre segítettek, s a szélesedő kapitalizmus táplált, nőtt és terebélyesedett. A háborús évek felszínre hozták rejtettebb arcát: nemcsak az újság és a modernség, a gazdagság és a fény összpontosult itt, hanem a nyomor, a szenvedés, a magány és az elégedetlenség is. A Monarchia összeomlása a „forradalmas" Budapestet segítette egy pillanatra győzelemre. Az önbizalmukat vesztett polgárok és a nem eléggé erős proletárok forradalmait leverték. Tdegen szuronyok fedezete alatt tért vissza a régi úri rend, s újabb, elvadult uralmi módszereit érvényesítve nehezedett rá a „bűnös" városra. Egy nagyváros társadalma normális körülmények között, széthúzó erői ellenére, az összeműködő szervezettség képét mutatja. Forradalmi pillanatokban, mély belső meghasonlottságában is, népe a lelkesült szolidaritás tömeges példáit nyújtja, s nagylelkű még a megtorlásban is. De ha ereje összeroppan, akkor a szétesettség, az anarchia tragikus állapotába kerül. 1919 után különösképpen nehéz és fájdalommal teljes volt visszatalálni a városi élet mindennapjaihoz. 1. A NÉPESSÉG FEJLŐDÉSE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Az 1919 utáni korszak új feltételeket teremtett az ország és benne Budapest számára. Az a dinamikus fejlődés, amely az első világháború előtti évtizedeket — a belső ellentétek növekedése ellenére — jellemezte, nemcsak gazdasági, hanem társadalmi téren is megtorpant, és súlyos válságokkal terhes korszaknak adta át a helyét. A két nagy háború közötti huszonöt esztendőből öt év esett a polgári rend legsúlyosabb gazdasági válságperiódusára. Olyan korszak volt ez, amelyben még az — elvont értelemben véve — pozitív változások is többnyire igen ellentmondásos hatást gyakoroltak a társadalom életére. Erre példa az 1938 —1943 közötti időszak, amikor a háborús konjunktúra oly rossz, oly egészségtelen talajon érvényesítette modernizáló hatásait, hogy nem ok nélkül vonjuk kétségbe ennek az előrehaladásnak az üdvös mivoltát, noha a gazdasági vagy a társadalmi struktúra változásait jelző statisztikai adatok kétségtelenül jelentős fejlődésről adnak számot. Az ország egy belülről mélyen aláaknázott, de előnyöket is biztosító nagyobb politikai egység, a Monarchia keretéből szakadt ki és vált'önállóvá. Ezzel együtt azonban, mint ismeretes, területe a régi egyharmadára, lakossága a régi 42 százalékára csökkent. A trianoni békeszerződés, mely a nemzetiségi vidékek mellett jelentős magyar lakosságot is a környező országokhoz csatolt, s így súlyos nemzeti sérelmeket is okozott, bizonyos fokig módosította az ország gazdasági-társadalmi struktúráját. Ez a struktúraváltozás elsősorban Budapest létével függött össze. Főleg ennek következménye volt, hogy az új országterület gazdasági-társadalmi szempontból fejlet-