Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
tebb volt a réginél. Az agrárnépesség aránya — az elmaradottabb nemzetiségi régiók elcsatolásával — alacsonyabb lett, az iparral foglalkozó népességé magasabb. A gyáraknak közel fele, a régi gyári munkásoknak több mint a fele maradt az új területen. A mezőgazdaságnak is fejlettebb, központi területei — elsősorban a viszonylag modernebb termelési feltételek között működő dunántúli nagybirtokok, az alföldi polgárosodó paraszti birtokok — jutottak az új országhatárok közé. Más oldalról tekintve viszont, az ország városi-ipari és vidéki-mezőgazdasági jellege közötti szakadék bizonyos fokig még növekedett. A vidéki ipari városok, a bánya- és iparvidókek tekintélyes részét elcsatolták az országtól. Budapesten és környékén kívül alig néhány jelentősebb iparvidék maradt az új területen: a miskolc—borsodi, vagy a Komárom—Győr körüli terület. A már meglevő közép-dunántúli—veszprémi iparvidék, majd a dél-dunántúli olajvidék csak később, a harmincas években indult gyorsabb fejlődésnek. A mezőgazdasági nagybirtok aránya nagyobb volt az új országterületen. Hatalmas feszítőerőként jelentkezett az ország északi és tiszántúli vidékeinek nagy agrártúlnépessége, általában az agrárproletariátusnak, a valamennyire is biztosított megélhetést nélkülöző szegényeknek óriási tömege; s ezt a feszítőerőt nagyobb arányú kivándorlás már nem enyhítette. Az új, romló gazdasági viszonyok között azonban kevéssé enyhítette azt az ipar, a kereskedelem, a forgalom fejlődése is; ezeknek a gazdasági ágaknak a felszívó ereje — legalábbis az 1930-as évek végéig — messze elmaradt az első világháború előtti mögött. Ilyen körülmények között megtorpant a városfejlődés dinamizmusa is. Társadalmi következményeit szemléletesen mutatják a statisztikai adatok: 2 A városi és a falusi népesség növekedése (százalékban) 1910-1941 Helységtípus 1910 1930 1930 -1941 Budapest közig, területe 6 Budapest környéki megyei város* 11 Budapest környéki, 10 ezernél népesebb község 20 vidéki th. j. város 64 vidéki megyei város 84 10 ezernél népesebb község 10 ezernél kisebb népességű községek 7,1 41,5 51,8 13,0 6,1 7,9 4,6 15,7 13,8 48,0 8,0 7,2 6,7 4,6 Magyarország összesen 6,8 6,8 * Újpest, Itákospalota, Kispest, Pestlőrinc, Pesterzsébet, Budafok. 1919-ben az ország népességének majdnem 66 százaléka élt falun s 34 százaléka a városokban; ez az arány 1930-ban 64:36-ra, 1941-ben pedig 62:38-ra módosult. Persze, az egy-két százalékos változások mögött a valóságban jelentős átalakulások rejtőzhetnek, nem beszélve arról, hogy a szükségképpen sematikus statisztikai adatok el is leplezhetik a tényleges folyamatokat. A mi esetünkben viszont a részletesebb vizsgálat nemcsak arra vet fényt, hogy 1919 után az urbanizációs fejlődés lelassult, hanem arra is, hogy igen egyoldalúvá vált, szinte kizárólag .Budapestre, illetve a főváros környékére korlátozódott. 1910-ben az ország népességének 14,6 százaléka élt a szélesebb értelemben vett Budapesten, s 19,6 százaléka az ország többi városában; 1930-ban a budapestiek aránya 16,6-re, 1941-ben 18,4-re emelkedett, a többi városlakóé azonban stagnált; 1930-ban 19,7, 1941-ben 19,9 százalékot tett ki. Néhány kivételtől — így Pécstől és Bajától, később Veszprémtől, Miskolctól és néhány más ipari helységtől — eltekintve, a vidéki városok népességszáma lényegében változatlan maradt, sok helyütt, főleg az alföldi mezővárosokban, s az új országhatár közelébe eső s így a gazdasági vagy kereskedelmi vonzási körük jó részét elveszített városokban, a lakosság száma tetemesen vissza is esett. A fővárosi A konzervatív statisztikusok és publicisták már az első világháború előtt sokat írtak és panaszaggiomeracio k Q( j^ak Budapest mind „egészségtelenebb" méreteket öltő felduzzadásáról, melyet más országok fővárosaival összevetve, egyenesen abnormálisnak neveztek. A „túlméretezettség" tényét 1919 után természetesen még gyakrabban és erőteljesebben hangoztatták, sokszor nyíltan bevallva a a gondolat kifejezetten politikai hátterét: a félelmet a „történelmi" magyarságtól „idegen" elemek, s főleg a proletárok, a munkanélküliek, a „kétes egzisztenciák" túlságos tömörülésétől. A dolognak azonban volt reális gazdasági-társadalmi magva is, noha ennek súlya ma már, az újabb gazdasági-társadalmi megfontolások fényénél, nem tűnik annyira jelentősnek: egy kis ország sajátos gazdasági vagy társadalmi egyoldalúságok esetén is lehet egészséges arculatú.
