Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
mechanikai termékek, műszerek — a hagyományos gyártási ágak életbentartásával próbálkoztak. Az igen nagy reményekkel kecsegtető könnyűipar sem váltotta be teljes mértékben a hozzáfűzött reményeket. E helyzetben a nagytőkének mintegy a 24. órában jöttek a hadimegrendelések. A budapesti gépgyárak és nagyvállalatok egymás után kapták a katonai megrendeléseket. A Ganz Hajógyár mozgókonyhák és fertőtlenítő állomások, a Weiss Manfréd Művek katonai sütőkemencék, főzőládák, kerékpárok, tüzérségi lövedékek és töltények, a Fegyvergyár és a Danuvia kézi- és automata fegyverek, géppuskák, a MAVAG ágyúk, a Hoffherr gyár tüzérségi vontatók, a Gamma és az Optikai Művek tüzérségi felszerelési cikkek gyártására kapott megrendeléseket. A Danuvia, a Gamma, a Vadásztölténygyár és a Magyar Optikai Művek a hadi any agg vártásnak köszönhették ezekben az években meginduló felfelé ívelő, nagyarányú fejlődésüket. Más budapesti gyárak kisebb katonai megrendeléseket kaptak, például rohamsisakok, szuronyok, katonai bőrfelszerelések, szövetek, alsóneműk, cipők, bakancsok stb. előállítására. A katonai szükségletekre termelő gyárak jelentékeny mértékben fellendültek. Az 1930-as évek derekán jelentősebb olasz katonai megrendelésekhez is hozzájutottak a budapesti gyárak. A Ganz öntödében repülőgépmotorok öntvényeit gyártották, a Weiss Manfréd töltényeket és hüvelyeket, a MAVAG kovácsolt, hengerelt és öntvényárukat szállított az abesszíniai agresszióra készülő olasz fasizmusnak. A nagyobb hadianyaggyárak, kapcsolatban a második világháború tűzfészkeinek lángralobbanásával, jelentős hadi anyagexportot bonyolítottak le. A nagyvállalatok helyzetének javulását eredményező katonai megrendelések egy sor kis vagy középüzem fellendülését és jó néhány kimondottan haditermelésre berendezkedő vállalat megjelenését vonták maguk után. Ezek közé tartozott az 1928-ban alakult, kincstári érdekeltségű Mercur, amely a katonai vegyvédelmi harc eszközeit, gázokat, gázálarcokat és más felszereléseket gyártott. Az 1920-ban alapított Vadásztöltény-, Gyutacs és Fémárugyár csepeli és nagytétényi üzemei elsősorban hadianyagot állítottak elő. A kormány és a WM vezetők közötti megállapodásnak alapján kezdte meg működését a WM Repülőgép és Motorgyár Rt. A legtöbb vállalatnál, amely az első világháború folyamán részt vett a háborús termelésben, előkészületek történtek a haditermelés esetleges felvételére, a géppark korszerűsítésére, a régebbi gyártmányok korszerűsítésére. Megnőtt a katonai célzatú fejlesztésekre és beruházásokra szánt összegek kerete. Gazdaságpolitikai és nemzetvédelmi szempontokra hivatkozással az 1930-as évek derekán egy sor új iparágat hoztak létre. Ezek közé tartozott a hazai alumíniumkohászat megteremtése a WM konszern keretében. A csepeli alumíniumkohó 1935-ben kezdte meg működését, 1937-JO termelőképessége már elérte az évi 1500 tonnát. A hazai olaj lelőhelyeknek szintén ezekben az években történt feltárásával összefüggésben korszerűsítették az olajfinomítók berendezéseit. A vegyiparból a'háborús vegyi anyagok előállításába a Mercuron kívül - bekapcsolódtak a Chinoin, a Hungária Műtrágyagyár, a Hydroxigén és a Hydrobenzin gyárak. A gazdasági A válságból való kilábalást követően az ipari fejlődést, majd konjunktúrát a katonai megrenélet újabb vál- delések, a háború ipari előkészületei s általában a világszerte meginduló fokozott fegyverkezés ságjelenségei következtében javuló exportfeltételek váltották ki és tartották fenn. A konjunktúra nem ter1937- 38-ban ^. a g az( j as ági élet valamennyi szférájára. A mezőgazdaság a jó értékesítési lehetőségek ellenére 1937 végéig nem érte el az 1929-es szintet. A pénzintézetek saját és idegen tőkeállománya alig haladta meg az 1929. évi színvonalat. A takarék- és folyószámlabetétek állománya körülbelül 12 százalékkal volt kisebb. Kivételt a gyáripar egyes ágazatai jelentettek, amelyek a mérsékelt fellendülés egyedüli haszonélvezői. A budapesti részvénytársasági termelő vállalatok évi nyeresége kedvezően alakult. A mélypontot az 1933-as év nyereségadata képezte a maga 19,6 millió pengős összegével, amely csupán egyharmada volt az 1929. évi 57,8 milliós nyereségnek. 1934-től kezdve a nyereségadatok emelkedő tendenciát tükröztek. A csúcspontot 1937-ben mutatták, amikor is 42,3 milliós nyereségről adtak számot a budapesti gyáripari vállalkozások. Ez az összeg több mint 100 százalékkal haladta meg az 1933. évi hasonló adatot, de még mindig körülbelül 27 százalékkal maradt el az 1929-es nyereség mögött. 1938-ban a nyereség körülbelül 4 — 5 százalékkal volt kisebb, mint az előző évben, ami a harmincas évek második felében kibontakozott konjunktúra megtorpanására utalt. A gyáripari fellendülés gyengeségét más adatok is alátámasztják. Az ipartelepek száma a válság mélypontján is mindössze 2 — 3 százalékkal csökkent 1929-hez képest. 1933-ban már több gyártelepről ad számot a statisztika, mint 1929-ben. Ez évtől kezdve az ipartelepek száma mérsékelten, de fokozatosan fejlődött — 1934-ben 100,4, 1935-ben 102,8 volt az index; 1936-tól a gyártelepek száma már gyorsan nőtt: 1936-ban 114,5, 1937-ben 126,6, 1938-ban 130,2 a növekedés indexe. Abszolút számokban 1929-ben 1192, 1932-ben 1165, 1938-ban már 1553 a fővárosi ipartelepek száma. Érdekes jelenségként tekinthető, hogy a gyáriparban felhasznált gépi lóerők száma a válság éveiben is emelkedő tendenciát mutat, megtorpanás nem tapasztalható. Kétségtelen, hogy a folyamat, vagyis a felhasznált gépi lóerők számának állandó növekedése
