Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

összefüggésben állt a fokozott takarékossági törekvésekkel s a kapcsolódó korszerűsítési tevékenységgel. A legtöbb vállalat ezekben az években leállította saját, többnyire korszerűtlenül működő erőközpontját, sa villamosencrgiát vásárolta. Kicserélték a régi, nem szabványos energiafelhasználásra készült villamos motorokat, gőzgépekről áttértek a villamos motorokra. A házi erőtelepek leállítása és az energiavásárlás nagyobb megtakarítást eredményezett, mint a korszerűsítés ára. 1929-ben 475 148 gépi lóerőt használt fel a budapesti gyáripar. 1933-ban 118,1, 1938-ban 128,3 volt a lóerőszám növekedési indexe. Abszolút számokban mérve 1938-ban 610 842 LE gépparkról adott számot a gyáripari évi jelentés. A munkáslétszám alakulása a fentiekhez hasonló jellegű. 1929-ben 102 886 munkást foglalkoztattak a fővárosi gyárak. A válság mélypontján, 1932-ben ez a létszám 74 654 főre csökkent (73,5%); ettől kezdve a foglalkoztatottak létszáma ismét emelkedő, s 1938-ban 125 486-ra nő (122%). A termelés értékének alakulását tekintve hasonló folyamat figyelhető meg. Az építkezések, ez igen konjunktúraérzékeny ágazat fejlődése a gazdasági élet felemás alakulásának jegyeit viselte magán. 1929-ben az újonnan beépített terület m

2 nagysága 345 133 volt, de már ez az adat is mintegy 20 000 m

2-es csökkenésről tanúskodott 1928-hoz képest. 1932-ben 246,807 m

2-t építettek be, az index 71,5 volt. 1938-ban 241 882 m

2 az új építkezések összterülete, az index még rosszabb, mint 1932-ben: 70,0. Az egész időszak folyamán egyszer sem sikerült elérni az 1929. évi színvonalat, sőt az 1930-as évek második felének építkezései a válságévek nívója alatt maradtak. Nyilván ez a tény is a válság utáni évek gazdasági fejlődésének egyenlőtlenségére vet fényt. A főváros áruforgalmának alakulásánál is hasonló a helyzet. 1929-ben az áruforgalom együttesen 95 072 ezer mázsát tett ki. 1932 és 1933-ban az összforgalom 65 100 ezer mázsára csökkent, indexszámokban kifejezve 68,5-re zuhant. 1937-ben, amikor az 1930-as évek legmagasabb összforgalma figyelhető meg: 83 324 ezer mázsa, indexben 87,7. 1938-ban az új megtorpanás jeleként az összforgalom visszaesett 81 266 ezer mázsára, azaz 85,5-re. Miután az áruforgalom az építőanyagok forgalmi adatait is magában foglalja, nagyon is valószínűnek tűnik, hogy az építési pangás miatt maradt az összforgalom az 1929. évi színvonal mögött. A főváros belső fogyasztására szánt áruk mennyisége némileg kedvezőbben alakult az összforgalom adatainál. 1929-ben belső fel használ ásra maradt 56 054 ezer mázsa. 1932-ben 43 428 ezer mázsa, azaz 77,5, 1937ben 53 748 ezer mázsa, azaz 95,9, míg 1938-ban már visszaesés figyelhető meg: 50 707 ezer mázsa, azaz 90,5 indexszámmal. A belső felhasználás visszaesésének mérve kisebb volt, mint az összforgalom egészének hanyatlása — 77,5 áll szemben 68,5-del 1932-ben. — A gazdasági viszonyok némi javulásával a belső fogyasztás gyorsabban növekedett, mint az összáruforgalom - 1937-ben 95,9 áll szemben 87,7-del — ami arra utal, hogy a gazdasági élet intenzitása, vérkeringése zsugorodott össze és nem érte el egyetlen évben sem a válság előtti szintet. Az építkezések stagnálásán és az áruforgalom csökkenő adatain kívül 1937 végén további jelenségek utaltak a gazdasági élet fejlődésének lelassulására, egyes ágazatainak rosszabbodó helyzetére. Elsősorban a világ nyugati felének fejlett országaiban jelentkező válságjelek hatottak kedvezőtlenül a nemzetközi gazdasági életre. A magyar gazdasági életben és a fővárosban az új válság elsősorban az eddig többé-kevésbé konjunkturális helyzetben levő könnyűipari ágazatokat érintette oly módon, hogy a fogyasztás visszaesésével együtt megnőttek a kereskedelmi és vállalati raktárkészletek, tehát a túltermelés tipikus esete következett be. Visszaesett a textiláruk eladása, csökkent a cukorfogyasztás, eladhatatlannak bizonyuló készletek halmozódtak fel az építőanyag-gyártásban. A papíripar is kénytelen volt a termeléscsökkentés útjára lépni. A kapacitáskihasználhatatlarrsági problémákkal küzdő élelmiszeripar gondjai is gyarapodtak. A fogyasztási cikkeket előállító iparágak helyzetének 1937 utolsó hónapjaiban bekövetkezett rosszabbodásával szemben a nehézipar, elsősorban annak beruházási javakat előállító ágazatai és a hadianyaggyártással foglalkozó üzemek egyelőre nem érezték meg a gazdasági konjunktúra fordulását. 1938 első hónapjaiban az addig csak főként a fogyasztási iparágakban jelentkező visszaesés átterjedt a gazdasági élet más ágazataira is. Az ipari nyersanyagárak az év kezdetén mintegy 15 — 20 százalékkal maradtak el a korábbi év azonos időszakának színvonalától, általánosan érvényesült a tőzsdén a részvényárfolyamok zuhanása, a takarékbetétek állománya 1938 első négy hónapjában 10 százalékkal, a külkereskedelem volumene 18 százalékkal csökkent. A gazdasági nehézségek fokozódásában közrejátszott Ausztriának a hitleri Németország által történt megszállása, amely nemcsak bizonytalanságot és a vállalkozási kedv hanyatlását, a tőkekimenckülés jelenségeit váltotta ki, hanem a hagyományos gazdasági kapcsolatok időleges megszakításával is együtt járt. A fővárosban is a leginkább a textilipar érezte meg a konjunktúra hanyatlását. A legnagyobb textilgyárak, mint a Magyar Pamutipar, a'Kistext, a Kammer-szövőgyár, a túltermelés megszüntetésére először a heti öt-, majd négynapos munkát vezették be, de amikor 1938 első felében mintegy 20 — 30 százalékos termeléscsökkentésre kényszerültek, munkásaik elbocsájtását is megkezdték. Újpesten például 3000 textilmunkást tettek az utcára,