Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
A fővárosi áramszolgáltatás Megnevezés 1929 1930 1931 1932 Termelt és vásárolt energia (millió kWó) 215 225 240 238 Kábelhálózat (km) 1 608 1 768 1 867 1 929 Házi csatlakozások száma 21 071 22 730 24 185 25411 Fogyasztók száma 211 251 223 541 231265 236 798 Ipari felhasználás (millió kWó) 84 89 93 95 Közvilágítási lámpák száma 1 6 500 — — — összes bevétel (millió P) 45,7 45,5 43,4 39,9 Fővárosi részesedés (millió P) 16,5 14,8 18,9 19,8 Befektetett tőke (millió P) — 182,0 193,0 1 A fővárosnak befizetett üzemi felesleg. 2 Az 1936. évi új értékelés alapján. Az ipari fogyasztás állandóan emelkedett. A fogyasztók számának növekedése mellett az egy fogyasztó által felhasznált energiamennyiség is némileg nőtt. Az elektromos energia nagyobb mérvű fogyasztásában az ipari üzemek jutottak döntő szerephez. A villamosenergiával meghajtott munkagépek száma növekedett, de az üzemnapok és a munkaidő növelésével párhuzamosan emelkedett az egy gépre felhasznált energia mennyisége is. A gáz nem volt versenyképes az elektromos energiával szemben. A kezdeti rivalizálás az 1930-as években az elektromos energia javára már régen eldőlt. Az Elektromos Művek a legjövedelmezőbb közüzemnek számított. A 30-as években az Elektromos Művek legfőbb feladata a növekvő áramigények kielégítését célzó termelésfokozás és a községi háztartás helyzetének könnyítése. Az áramszolgáltatás növelésére a Kelenföldi Erőműben további négy, egyenként 30 ezer kW teljesítőképességű turbógenerátort' helyeztek T üzembe. 1933-ban a teljesítmény 150 ezer kW-ra emelkedett. 1920-hoz képest az áramtermelés 1936-ra több mint kétszeresére nőtt, a szénfogyasztás ezzel szemben csak 30 százalékkal emelkedett. A hiányzó energia beszerzésére ezt követően már nem saját termelésbővítést végeztek — a régi, gazdaságtalanul működő erőművek ekkor már nem is üzemeltek —, hanem a Bánhidai Erőműtől vásároltak évi 20 — 45 millió kW áramot. A nagyobb fogyasztás a régi 10 ezer és 5000 V-os hálózaton kielégíthető nem lévén, egy újabb 30 ezer V-os elosztó kábelhálózat és transzformátorállomások építésébe kezdtek. Egyidejűleg a hurkolt hálózat kialakítását is megvalósították. Fejlődött a közvilágítás. A lámpák száma 1938-ra csaknem megkétszereződött. Megvalósult Budapest legszebb építészeti műtárgyainak és műemlékeinek díszkivilágítása, amely a főváros hírnevét messze földön is öregbítette. Az 1938-ban az Európában elsőkónt üzembe állított Központi Teherelosztó Állomás a gazdaságos energiatermelést és elosztást biztosította. A légitámadások kivédésére irányuló felkészülés keretében megoldották a közvilágítás központilag történő kikapcsolásának lehetőségét. Az üzem a főváros befektetett tőkéjének — fennállásának negyedszázados évfordulóján mái' 160 százalékát fizette vissza, vagyis 114,3 millió pengő befektetésre 182,6 millió pengőt adtak be a főváros pénztárába. Évi hozadékra átszámítva 7,9 millió pengőnek, vagyis 6,9 százalékos kamatnak felelt meg a visszafizetés. Ezen felül a 210 milliós vagyonérték is a főváros tulajdona volt. A nagyméretű bevételek mögött abnormálisan magas fogyasztási tarifa állt, amely a korszak folyamán 54 fillér kW-ot tett ki átlagban, s 1936-tól még alapdíj, mérő- és készenléti díj költségekkel drágult. Nagyobb fogyasztás esetén a kisfogyasztó is kapott kedvezményt, de az iparvállalatoknak lehetőségük nyílott külön megállapodást kötni az Elektromos Művekkel. A nagyvállalatok igyekeztek helyzetüket a legteljesebb mértékben kihasználni, s így alakult ki az évről évre egyre jobban lemorzsolódó átlag értékesítési összeg, amely 1927-ben, a pengő bevezetésekor 31 fillér, 1938-ban viszont csak 16,2 fillér volt. Az Elektromos Művek dolgozóinak száma 3200 — 3500 között váltakozott. Vízművek A Fővárosi Vízművek az évtized folyamán jelentős létesítményekkel gazdagodott, melyek kivitelezéséhez még az 1927-ben indult rekonstrukció keretében fogtak hozzá. A fejlesztési munkák költségkihatása 32,5 millió pengőt tett ki. Lényegében kicserélték az elavult, főleg gőzüzemű gépi felszerelést, bővítették a régebbi víztermelő telepek kapacitását. A régi gőzszivattyúk kicserélése az összes vízműtelepen és átemelő állomáson 1935-re befejeződött. Elektromotoros meghajtású centrifugál szivattyúkat szereltek fel, tartalékul Diesel-motorokat és generátorokat állítottak be. Ezáltal elhárult az esetleges géptörések következtében beálló katasztrofális vízhiány fenyegető veszélye, amelynek előjelei az 1920-as években több ízben is életbeléptetett kényszerű vízkorlátozások voltak. A gépi berendezés lóerőszáma 7643-ról 16 300-ra emelkedett. 9050 lóerőt képviseltek a tartalék Diesel-motorok. A víztermelő telepek bővítésére is szükség mutatkozott, mivel a káposztásmegyeri telep vízhozama lecsökkent, A bővítés során
