Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

1929-1938 1937 1938 1929 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1938 89,8 88,2 89,6 90,3 97,1 101,7 106 900 912 920 929 936 948 109 113 252 115100 117 246 120 503 125 722 129 246 130 11 504 11 509 11 559 11 559 1 1 579 11 599 119 32,2 33,6 32,8 33,1 36,2 35,6 115 88,8 53,8* 51,9 49,7 48,5 48,2 59 5,0 4,4 4,9 4,3 5,3 6,3 102 3,5 3,5 3,5 3,5 3,5 3,5 100 * Az 1934. évi líj értékelés alapján. volt a Gázmű veknek, s a termelés több mint 20 százalékát a gyárak foglalták le. Az ipari gázfogyasztás 1932 óta több mint egyharmaddal nőtt. Kimagasló eredményeket ért el a Gázművek a gázgyártási tevékenységgel összefüggő vegyipari melléktermékek előállítása terén. E folyamat döntően a válság éveiben bontakozott ki. 1931-ben történt a benzolnyerő készülék felállítása, majd 1934-ben a benzolgyár létesítése. Sikeres kísérletek folytak a vállalat laboratóriumaiban. A hazai olcsó szeneknek a gázgyártásban való felhasználása egyre bővült, 1936-tól az évente felhasznált 170 ezer t Ruhr-vidéki, cseh és lengyel kőszén mellett 77 ezer t magyar barnaszenet is feldolgoztak. A külföldi szén fogyasztási aránya 68 százalékra esett vissza. Ez nemcsak az ország külkereskedelmi mérlegének javulását vonta maga után, hanem a hazai szénbányászatnak is jól jött. A melléktermékek terén a legfontosabb a koksz, az ammónia, a kátrány, a szurok, az olajfélék és a szalmiák gyártásának beindítása volt. A 20 legfontosabb vegyipari termék súlya 1932-ben 137 700 t. A benzolgyár belépésével és az egyéb ágazatok termelésének bővítésével a legfontosabb melléktermékek mennyisége 1937-ben 170 ezer t-ra nőtt. Az új gázfogyasztó készülékek bevezetése terén lényeges előrehaladás történt a központi fűtési hálózatok kokszkazánjainak ós a termokoksz cserépkályháknak kikísérletezésében és gyártásában. Az első gázkazánokat a Rudas fürdőben, a Rádium Kórházban, a János-kórházban és a Maglódi úti napközi otthonban állították fel. Az ipari fogyasztók közül a Magyar Acélárugyár és a Magyar Siemens Művek állt át teljesen a gáztüzelésre. 1937-ben már a magánfogyasztás csekély mérvű emelkedése is megfigyelhető. Az építési tevékenység megélénküléséből adódó szerelési és bekapcsolási feladatok ellátása terén 1937-ben került először sor több száz lakásból álló lakótömbök és kisebb lakótelepek együttes munkáira. 1938-ban az ipari fogyasztás 26 millió m

3-re emelkedett — 30 százalékkal nőtt az előző évhez képest —, s az összfogyasztás egynegyedét tette ki. A gáztermelés 4,7 százalékkal nőtt. 1938ban már szénszállítási nehézségek léptek fel, a fogyasztást nem minden körzetben tudták zökkenőmentesen kielégíteni, s a légvédelmi előkészítő munkák is megindultak. A Gázművek 1920—1934 között a fővárosnak 152 millió pengőt juttatott készpénzben és szolgáltatásban, ami a befektetett 72 millió pengőhöz képest 211 százalékos többletet jelent. A befizetés évi átlaga 8,8 százalék, összege 6,3 millió pengő. Az 1930-as években a főváros azonban az átlagot jóval meghaladó mértékben jutott nyereséghez a Gázművek révén. 1930ban a tőkekövetelés 15,5, 1931-ben 16,2, 1932-ben 18,5 százalékát, azaz 9,3, 8,6 és 10,8 millió pengőt vontak el az üzemtől. 1934-ben például a 17,78 fillér/m

3-es gázárból 9 fillért jelentett a főváros részesedése, tehát a gáztarifa több mint 50 százalékát a főváros által előírt befizetések tették ki. A gázelőállítás önköltsége 1934-ben m

3-ként 2,8 fillérre csökkent. A főváros gázműveinek osztaléka ebben az évben, amikor a legtöbb vállalat veszteséggel dolgozott és igen nagy volt a csődök száma is, 14,1 százalékot tett ki. A Gázművek vezetősége büszkén jelentette, hogy olyan eredmény ez, amely kiállja a versenyt a külföldi gázgyárak és a hazai iparvállalatok legkedvezőbb üzleti eredményeivel. A nagy bevételeket a monopolhelyzet, a közületi jelleg kihasználása eredményezte. *_A tarifarendszerbe eleve 50 százalékos'nyereség került beépítésre. A magas díjtételek következtében a gázcsőhálózat mentén még 80 ezer lakás, 60 ezer fürdőszoba, 60 ezer kisiparosi műhely és 2000 ipartelep nem volt bekapcsolva. Az üzem jelentősége a közmunkákba kiadott rendelések évi 1,2 — 1,6 milliós összegében is megnyilvánult. Az alkalmazotti létszám általában 2500 körül alakult. A gáztermelés csekély mérvű emelkedése mellett igen impozánsak a Főváros Elektromos -í Műveinek az 1930-as években bekövetkezett fejlődését tanúsító adatsorok, bár az előző évtized J robbanásszerű fejlődése nem ismétlődött meg. Az áramszolgáltatási ágazat alig érezte meg a válság kihatásait. 1932-ben következett be kisebb mérvű s átmenetinek bizonyuló visszaesés.