Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

1929-ben addig el nem ért magasságba emelkedett: 212,8 millió levelet adtak fel a fővárosban, 1938-ban pedig 219,2 milliót. Kikézbesítettek ugyanazon években 160,1 milliót. A postatakarék-, csekk- és postautalvány-forgalom értéke 978,3 millió pengőről 1423 millió pengőre emelkedett. A fővárosban feladott táviratok száma az 1929. évi 1,6 millióról 1 millióra esett vissza. A hálózat fejlődése is igen csekélynek mondható: a távíró állomások száma nem változott. A kiépített vonalak száma — különösen az állami használatú vonalaké - a telefonhálózat kifejlesztésével párhuzamosan visszaesett. A vonalhossz 74 km-ről 102 km-re, a huzalok hossza 5111 km-ről 5360 km-re nőtt. A hírközlés területén a legjelentősebb fejlődés a távbeszélő-hálózat terén következett be. 1929- ben a hálózat hossza 289 365 km, 1938-ban 515 355. A készülékek száma 44 042, illetve 101 800; a beszélgetések száma 94,2 millió, illetve 136,9 millió. A számadatok alapján az egyes területek fejlődési indexe: 178, 231 és 145. A legnagyobb a fejlődés a távbeszélő-állomások számánál. Érdekes egybevetni néhány európai város telefonellátottságával a budapesti adatokat. 1937-ben Stockholmban minden 3. lakosra, Párizsban minden 5. lakosra, Londonban minden 6. lakosra és Budapesten minden 12. lakosra jutott egy állomás. 1938-ra az arány l:10-re javult. A telefonszolgáltatás korszerűsítéséhez jelentősen hozzájárult 1932 őszén a fővárosi hálózat automatizálása. A rádiótáviratok száma is több mint negyedével nőtt: 1929-ben a leadott és felvett rádiótáviratok száma 394 931, 1938-ban 485 445. A rádiótáviratok útján lehetett akkoriban a leggyorsabban kapcsolatba jutni más európai nagyvárosokkal, és a nemzetközi meteorológiai jelentések is ezen az úton érkeztek be a fővárosba. Szinte töretlenül nőtt a technikailag a posta által üzemeltetett, de magántársaság tulajdonában levő Budapesti Rádió előfizetőinek száma. 1929 végén még nem érte el a százezret, de 1938-ban már megközelítette a százötvenezret. Ugyanennyi volt az üzemben tartott készülékek száma is. Ezen belül a detektoros rádióvevők aránya körülbelül 70 százalékról 18 százalékra esett vissza. 1930 végén minden 10. fővárosi lakosra, 1938 végén minden 7. budapestire jutott egy rádiókészülék. A budapesti mezőgazdasági termelés jelentősége, az őstermeléssel foglalkozók száma és a Mezőgazdaság termelés mennyisége, az állatállomány a tárgyalt évtized folyamán az 1920-as évek jelzőszámaihoz viszonyítva lényegesen nem változott. A termőterület összezsugorodása továbbra is folytatódott, de a csökkenés mértéke lelassult. 1930-ban a főváros 19 444 ha összes területéből 12 404 ha, azaz 63,1 százalék a mezőgazdaságilag hasznosítható terület nagysága. 1938-ban ez a területmennyiség 11 902-re csökkent. A csökkenés 502 ha, ami annyit jelent, hogy az évtized folyamán a beépített terület a főváros összterületéhez viszonyítva mindössze 2,1 százalékkal nőtt. 1910-ben a beépített területek százalékaránya 26,7, 1910-ben 29,1, 1920-ban 31,8, 1930- ban 36,2, 1938-ban pedig 38,3 százalék. A csökkenés tehát az 1920-as években volt a legmagasabb, s az 1930-as években a gazdasági élet fejlődési ütemének lelassulásával párhuzamosan jelentősen mérséklődött a mezőgazdaságilag hasznosítható területállomány lemorzsolódása. Leginkább a szántóföldeknél figyelhető meg az 1930-as években a területcsökkenés. Az elvesztett 502 ha-ból 404 a szántókból került lehasításra; csökkent a rétek, legelők és szőlők területe, ezzel szemben nőtt a kert- és erdőterület aránya. Az utóbbi növekedésnél a főváros nem kis anyagi ráfordításokkal végzett fásítási, ültetési és erdőgyarapítási tevékenysége játszotta a főszerepet. A fővárosi kertterületek kiterjedése kapcsolatban állt a kertvárosi és villanegyedi városfejlődéssel, amely főleg a Sas-hegy, a Rózsadomb és általában a budai hegyvidék lankáin regisztrálható. A főbb termeivények az évtized folyamán nem változtak lényegesen. A gabona, a zöldségfélék és a gyümölcsök tcrmelésstruktúrája és mennyiségük nagyjából azonos szinten alakult. Az egyetlen szembeötlő változás mennyiségben és értékben is a takarmány termelés növelése. A drága budapesti földeken folytatott takarmány termel és szoros kapcsolatban állott a viszonylag magas tejárakra alapozott úgynevezett aszfalt-tehenészetek kifejlődésével. 1938-ban mintegy 500 kataszteri holddal nagyobb területen termesztettek takarmányféléket, mint 1930-ban, míg a tengeri vetésterülete nagyjából azonos maradt. A gabonafélék termelésére felhasznált terület az évtized folyamán jelentősen lecsökkent, bár a termés mennyisége alapvetően nem változott. A termelés értéke az 1929. évi addig legmagasabb — 2,1 millió pengőről az 1930-as évek derekára 0,8 — 0,9 millió pengőre esik vissza, majd 1936-ban meghaladva az 1,1 milliót, 1938-ban 1,4 millióval az évtized legmagasabb értékét éri el. A csökkenés kétségtelenül összefüggésben áll az áreséssel és az 1930-as évek értékesítési nehézségeivel. Az is szerepet játszott a termelés értékének ilyen alakulásában, hogy a drágább gabona helyett az olcsóbb takarmányfélékre álltak át. A pénzbevételek alakulását ennélfogva jelentősebben befolyásolta a tej és tejtermékek értékesítése. Az állatállomány alakulása megerősíti a mezőgazdasági termelés területén megfigyelt átstrukturálódást. A korszak folyamán jelentősen nőtt a szarvasmarhák száma — az 1929., illetve 1938. évi adatok alapján — 1823-ról 2483-ra, a lovaké 6115-ről 8150-re, a kecskéké és julioké 26 403