Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A budapesti áruforgalom és fogyasztás 1929-1938 Megnevezés 1929 1930 1931 1932 1933 Felhozott áruk (ezer q) Elszállított áruk (ezer q) Fogyasztás (q) Együttes áruforgalom Áruforgalmi index Fogyasztási index 75 563 19 509 56 054 95 072 100 100 65 427 16 894 48 533 82 321 86,6 86,6 59 078 14 759 44 319 73 837 77,7 79,1 54 266 10 838 43 428 65 104 68,5 77,5 54 733 10 440 44 293 65 173 68,5 79,0 Megnevezés 1934 1935 1936 1937 1938 Felhozott áruk (ezer q) Elszállított áruk (ezer q) Fogyasztás (q) Együttes áruforgalom Áruforgalmi index Fogyasztási index 55 326 11 972 43 354 67 298 70,8 77,4 57 600 12 995 44 605 70 595 74,3 79,6 62 027 1 3 402 48 625 75 429 79,3 86,8 68 536 14788 53 748 83 324 87,6 95,9 65 761 15 054 50 707 81 266 85,5 90,5 A külkereskedelemben elfoglalt pozícióinál sokkal jelentősebbnek bizonyult a főváros szerepköre a mezőgazdasági termékek legnagyobb fogyasztópiaca tekintetében. Különösen az 1930-as évek első felében nőtt meg Budapest jelentősége a mezőgazdasági termékek legnagyobb fogyasztópiacaként — akkor, amikor a gazdasági válsággal együtt járó külkereskedelmi elzárkózás és volumenhanyatlás a mezőgazdaság termékeinek kivitelénél is fokozatosan éreztette kihatásait. A fővárosi fogyasztópiac jelentősége és ármeghatározó szerepe a mezőgazdasági termelés tekintetében a későbbi évek folyamán némileg csökkent, arányosan az export fejlődésével és a vidéki lakosság fogyasztásának növekedésével, de a legfontosabb termékek tekintetében még 1938-ban is a fővárosi fogyasztás domináló jellege figyelhető meg. Az évtized vége felé például a főváros vaj fogyasztása — három év átlagadatainak egybevetése nyomán — 53 182 q, az export átlaga csupán 45 ezer q. A zöldség- és főzelékfogyasztás 1 127 552 mázsás adatával szemben az export 320—350 ezer q. A baromfihús-fogyasztás 130 155 mázsájával szemben az élő- és vágottbaromfi-export mindössze 205 — 261 ezer mázsás mennyisége áll. A főváros csaknem félmillió mázsás húsfogyasztásával szemben az export 44—143 ezer mázsás adata sorakoztatható csupán fel. A főváros lisztfogyasztása évi 1 millió 200 ezer q körül alakult, ezzel szemben a lisztkivitel 350 — 580 ezer q. Végül a fővárosi tojásfogyasztás 107 853 mázsájával szemben az export 69 — 140 ezer mázsa körül alakult. A fővárosi piac erősen monopolisztikus és döntő ármeghatározó tényezői szerepkörét e néhány adat jellemzően aláhúzza és demonstrálja. A főváros vezetősége már a századfordulót követően felismerte e speciális helyzetből adódóan kihasználható anyagi lehetőségeket, s mindent megtett e nagy forgalom pénzügyi eredményeinek lefölözésére. Az első világháborút követően, amikor a mezőgazdaság értékesítési lehetőségei lényegesen kedvezőtlenebbekké váltak a monarchiabeli viszonyokkal szemben, a főváros még tovább ment a mezőgazdaság meg vámolásában. 1924-ben felállították a javadalmi őrséget, amely a főváros határvonalánál a bevezető utakon, a pályaudvarokon, kikötőkbon létesített vámsorompóknál (csaknem 40 helyen) őrködött afölött, hogy a fogyasztási adó és a városi vám fizetési kötelezettsége alá tartozó tárgyak és áruk ne kerüljenek adólerovás nélkül a főváros üzleteibe és piacaira. A főváros bevételei a kereskedelmi és állatvásári jogok gyakorlása révén az 1930-as évek derekának csökkent forgalma mellett is mintegy 22,5 millió pengőt tettek ki. A főváros vezetősége a kereskedelmet megvámoló gyakorlatáról az egyre fokozódó és állandósuló támadások ellenére sem mondott le. Kétségtelen, hogy az évtized folyamán még erősödő város - falu ellentét egyik kiváltó és tápláló tényezője a főváros és a vidéki városok vezetőségének a mezőgazdasági lakosságot kíméletlenül megsarcoló kereskedelempolitikája volt. Azonban a városok lakossága is megérezte a városvezetők árfelhajtó bevételezés! gyakorlatát, mert az amúgy is szűkös keresetből a magas árak mellett nem bizonyult képesnek szükségletei maradéktalan kielégítésére. A fővárosi vámpolitika ennek következtében gátolta a belső piac kiszélesítését, a termelés fellendülését. Az elégtelen táplálkozás miatt ugyanakkor a népességnek a betegségekkel szemben lecsökkent az ellenállóereje, következésképpen megnövekedtek a főváros egészségügyi kiadásai. Másfelől megfigyelhető, hogy a kormányzat és a főváros kereskedelempolitikája ezekben az években egyre inkább a régi kereskedői körök, cégek lehető kiszorítására, korlátozására törekedett azáltal, hogy jobboldali politikai beállítottságú, jórészt közű-