Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

210. A Budapesti Nemzetközi Vásár 1937-ben. Középen a Ganz-gyárak által készített Árpád-sínaiitóbusz (motorkocsi) leti tőkével működő szövetkezeteket részesített előnyökben. A főváros esetében viszont a községi-hatósági vállalkozásoknak juttatott, monopolisztikusnak tekinthető előjogok korlátozták és hozták hátrányos helyzetbe a kereskedőrétegeket. A fővárosi kereskedelem szervezetét vizsgálva kitűnik, hogy az évtized folyamán a méreteiben általában visszaeső kereskedelmi forgalom ellenére az üzletek száma, mérsékelten ugyan, de nőtt. A kiskereskedelmi hálózat egységeiben bekövetkezett gyarapodás szorosan összefüggött a kereskedelem általános helyzetének romlásával. A nagyobb üzletek fokozatos leépítésével párhuzamosan nőtt az alkalmazottak nélkül működő elárusítóhelyek száma. E jelenség mögött jórészt az elbocsájtott s némi kezdő tőkével rendelkező segédek és más volt alkalmazottak próbálkozása ismerhető fel. A főváros növekedése, a lakóterületek kiterjedése sok esetben kedvezett a kisegzisztenciák önállósodási törekvéseinek, hiszen a lassan beépülő-benépesedő budai hegyvidéken vagy a peremövezet családi házas negyedeiben nagyobb üzletek fenntartása nem bizonyult kifizetődőnek, míg az egyszemélyes vagy legfeljebb a családtagok közreműködésével vegetáló boltocskák biztosították a megélhetést a kereskedő és hozzátartozói számára. A kiskereskedelmi bolthálózat mellett jelentékeny szerephez jutott a még kisebb indulóberuházást igénylő utcai és piaci árusítás. A fővárosban 1938-ban 4384 utcai árust és piaci árusítóhelyet írtak össze. Mellettük a pesti utca képéhez szervesen hozzátartoztak még a házaló kereskedők és ügynökök, a maguk egy-két bőröndnyi árukészletével — és az ószeresek, akik a használt holmikat vásárolták meg. Számuk 1938-ban 1485. Jelentősen visszaesett a vendéglősök, kocsmárosok, kávésok és kifőzdések jelentősége: számuk az 1930. évi csaknem 3000-ről 1938-ra 2000-re csökkent. Nem változott lényegesen a gyógyszertárak száma, 200 körül alakult. Az élelmiszerek jelentős része azonban nem is a kereskedelmi bolthálózaton át jutott el a lakossághoz, hanem a vásárcsarnokok és piacok hálózatán keresztül. 1938-ban 14 nyílt árusítású piac működött a fővárosban, jórészt az 1920-as évek második felében korszerűsített vagy épített csarnokokban. 1938-ban mintegy 250 ezer q áru érkezett a piacokra. Döntően a peremkörzet kisárutermelői értékesítették termeivényeiket a piacokon. Az élelmiszer-kereskedelemben az évtized folyamán jelentős elosztói, tárolói és ármegállapító szerephez jutott az 1932 novemberében megnyitott élelmiszer-nagy vásártelep. 1938-ban a Nagyvásártelep re és a piacokra 2 millió 750 ezer q élelmiszert szállítottak fel. A lakosság ellátásában nagy szerephez jutottak az évtized folyamán az áruházak, melyeknek Áruh az 1920-as években kialakult hálózata alapjában nem változott. A legtöbb és legnagyobb áruház a Rákóczi út mentén helyezkedett el. A Keleti pályaudvartól a Duna felé haladva, a Baross téren állt az úgynevezett Filléres Áruház, főleg a vasúton érkező vagy átutazó vidéki lakosság igényeinek kielégítésére és csekélyebb vásárlóerejére alapozott árukészlettel. Az ugyancsak a pályaudvarhoz közelebb fekvő Divatcsarnok Áruház élelmiszer-árusítással is foglalkozott.