Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A 11 legnagyobb bank az Angol —Magyar Bank, a Székesfővárosi Községi Takarékpénztár, a Belvárosi Takarékpénztár, a Pesti-Hazai Első Takarékpénztáregyesület, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Általános Takarékpénztár, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, a Magyar Olasz Bank, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár és a Hazai Bank — mérlegadatait tekintve a stagnálás és a hanyatlás jelenségei állapíthatók meg. Az alaptőkék az 1930. évi 206 millió pengőről 1938-ra 189 millióra, a tartalékok összege 132 millióról 105 millióra, a vagyonmérleg főösszeg 2 354 millióról 1 998 millióra esett vissza. A nagybankok száma csökkent: a Magyar Általános Takarékpénztár Rt., amely 20 milliós alaptőké vei rendelkezett, az 1937 végén fellépő hanyatlás áldozatává vált és 1938 márciusában beolvadt a Magyar Általános Hitelbankba. Mindössze a fővárosi érdekeltségű Községi Takarék és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank növelte működési területének határait. A többi nagybank kivétel nélkül pozíciókat vesztett. Hasonlóan alakult a közép- és kisbankok helyzete is, amit a felszámolások, összevonások adatai bizonyítanak. Á „régi" bankok térvesztésével szemben a közös állami-finánctőkés alapítású, új, különleges rendeltetésű intézmények bővítették tevékenységi körüket, növelték vagyoni érdekeltségi hálózatukat. A terjeszkedést az állam által adott feladatok monopóliumszerű vitele biztosította. A Pénzintézeti Központ vagyonmérlege 1938-ban már 364,0 millió pengő. A tevékenységi kör kiszélesítésének mértéke 1929-hez képest 215 százalékos, akkor, amikor a gazdasági élet összezsugorodott, a tőkék forgási sebessége, a gazdasági élet menete általánosságban lelassult. A tőkés hitelszervezet méreteinek megfogyatkozására a Pénzintézeti Központ taglétszámának alakulása is fényt vet. 1929-ben az I. Kúriába (10 millió pengőnél nagyobb alaptőke) tartozó intézetek száma 16, 1938-ban 15, a II. Kúriába (5 10 millió pengő alaptőke) 1929-ben 9, 1938-ban 5, a III. Kúriába (5 millió pengőnél kisebb alaptőke) 1929-ben 32, 1938-ban 23 buda­pesti pénzintézet tartozott. A vidéki hitelintézetek kivétel nélkül a III. Kúriába tartoztak, és számuk az évtized folyamán 472-ről 353-ra csökkent. Jelentősen kiterjesztette tevékenységi körét a ,,Hangya" Termelő-, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet. 1938-ban a központ vagyona 64,4 millió'pengő, 25 érdekeltségi vállalatának vagyona 50 millió pengő. Üzleti forgalma 1934-hez képest megkétszereződött, s elérte az évi 100 millió pengőt. Raktárainak száma 17-re, áruházai­nak száma 15-re nőtt. Hasonló terjeszkedés figyelhető meg az Országos Központi Hitelszövet­kezet vonatkozásában. Az Ipari Munkaszervező Intézet 15 millió pengős alaptőkéjéből 1933-ban mindössze 10 százalékot fizettek be. 1938 végén már 115 millió pengő az alaptőke nagysága és a vagyonmérleg főösszege 237 millió pengőre nőtt. Az IMI nyereségéből részesedtek az intézet igazgatóságában helyet foglaló ismert finánctőkések és az 1938-as „őrségváltás" nyomán a gazdasági élet irányító csúcsaira felkapaszkodott új hatalmasságok. A nevezetesebb igazgatósági tagok: Buday-Goldberger Leó, Chorin Ferenc, Fellner Pál, Knob Sándor, Lamotte Károly, Mátyás Jenő, Práger Pál, Rassay Gyula, Stromfeld Ferenc, Tóry Gergely, Ullman György, Viola Jenő, Walkó Lóránt, Weiss Alfonz. A nagy jutalékokat és osztalékokat fizető, a haditermelés finanszírozásából nagy profitokat szerző és olcsó kölcsöntőkéket biztosító IMI berkeiben „béké­sén" megfértek egymás mellett a régi és az új finánctőkések, a liberálisok és a reformerek, a bethlenisták és a Gömbös-csoport tagjai. A Pénzintézeti Központ és a többi különleges célú hitelintézet, amikor működésüket a magán­érdekeltségek rovására kiterjesztve egyre nagyobb szerephez és pozícióhoz jutva a magyar gazdasági életben, az állami beavatkozás fokozódó mértékét demonstrálták, ugyanakkor biztos profitot, ellenőrzési lehetőségeket nyújtottak az érdekelt nagybankoknak és finánckapitalisták­nak. Az állammonopolista tendenciákat érvényre juttató különleges intézetek az állami irányítás és szabályozás eszközeinek szerepköre mellett a finánctőkés csoportok érdekeit is szolgálták. A budapesti bankok érdekeltségi hálózata az 1930-as években csökkent: az r924 végén fenn­álló 1235 budapesti pénzintézeti érdekeltség 1937 végére 307-re, a 13 fontosabb ipari ágazatban 1924-ben meglevő 582 érdekeltség 1937-ben 131-re esett vissza. Az érdekeltségek száma állan­dóan és jelentős mértékben csökkent, de az érdekeltségek gazdasági ereje, jelentősége egyre nőtt. Varga István számításai szerint 1927 1937 között a budapesti pénzintézetek 2053 millió pengőről 2668 millió pengőre növelték részesedésüket. A részesedések értékét vizsgálva tehát 30 százalékos emelkedés állapítható meg. 1937-ben az iparvállalatok 43 százaléka, a bányaválla­latok 77 százaléka, a közlekedési részvénytársaságok 98,5 százaléka, a kereskedelmi vállalkozá­sok 12,3 százaléka, a mezőgazdasági részvénytársaságok 20,8 százaléka, az egyéb vállalkozások 14,3 százaléka tartozott a budapesti pénzintézetek érdekeltségi köréhez. Az összes bankérde­keltség mintegy 44 százalékát tette ki a vállalatok mérleg szerinti vagyonértékének. A főváros kereskedelmi életének jelentősége a tárgyalt évtized folyamán lényegében nem Kereskedelem változott. Budapest maradt továbbra is az ország kereskedelmi központja. Kétségtelen azon- e ' s a lakosság ban, hogy az 1930-as években megfigyelhető általános gazdasági hanyatlás a kereskedelmi élet f oa y asztasa terén is megnyilvánult. A világháború előtti időszakból örökölt kereskedelmi szervezet, amelyet az inflációs éveket követő válság erősen megtépázott, majd az 1920-as évek második felében a

Next

/
Thumbnails
Contents