Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
A 11 legnagyobb bank az Angol —Magyar Bank, a Székesfővárosi Községi Takarékpénztár, a Belvárosi Takarékpénztár, a Pesti-Hazai Első Takarékpénztáregyesület, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Általános Takarékpénztár, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, a Magyar Olasz Bank, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár és a Hazai Bank — mérlegadatait tekintve a stagnálás és a hanyatlás jelenségei állapíthatók meg. Az alaptőkék az 1930. évi 206 millió pengőről 1938-ra 189 millióra, a tartalékok összege 132 millióról 105 millióra, a vagyonmérleg főösszeg 2 354 millióról 1 998 millióra esett vissza. A nagybankok száma csökkent: a Magyar Általános Takarékpénztár Rt., amely 20 milliós alaptőké vei rendelkezett, az 1937 végén fellépő hanyatlás áldozatává vált és 1938 márciusában beolvadt a Magyar Általános Hitelbankba. Mindössze a fővárosi érdekeltségű Községi Takarék és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank növelte működési területének határait. A többi nagybank kivétel nélkül pozíciókat vesztett. Hasonlóan alakult a közép- és kisbankok helyzete is, amit a felszámolások, összevonások adatai bizonyítanak. Á „régi" bankok térvesztésével szemben a közös állami-finánctőkés alapítású, új, különleges rendeltetésű intézmények bővítették tevékenységi körüket, növelték vagyoni érdekeltségi hálózatukat. A terjeszkedést az állam által adott feladatok monopóliumszerű vitele biztosította. A Pénzintézeti Központ vagyonmérlege 1938-ban már 364,0 millió pengő. A tevékenységi kör kiszélesítésének mértéke 1929-hez képest 215 százalékos, akkor, amikor a gazdasági élet összezsugorodott, a tőkék forgási sebessége, a gazdasági élet menete általánosságban lelassult. A tőkés hitelszervezet méreteinek megfogyatkozására a Pénzintézeti Központ taglétszámának alakulása is fényt vet. 1929-ben az I. Kúriába (10 millió pengőnél nagyobb alaptőke) tartozó intézetek száma 16, 1938-ban 15, a II. Kúriába (5 10 millió pengő alaptőke) 1929-ben 9, 1938-ban 5, a III. Kúriába (5 millió pengőnél kisebb alaptőke) 1929-ben 32, 1938-ban 23 budapesti pénzintézet tartozott. A vidéki hitelintézetek kivétel nélkül a III. Kúriába tartoztak, és számuk az évtized folyamán 472-ről 353-ra csökkent. Jelentősen kiterjesztette tevékenységi körét a ,,Hangya" Termelő-, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet. 1938-ban a központ vagyona 64,4 millió'pengő, 25 érdekeltségi vállalatának vagyona 50 millió pengő. Üzleti forgalma 1934-hez képest megkétszereződött, s elérte az évi 100 millió pengőt. Raktárainak száma 17-re, áruházainak száma 15-re nőtt. Hasonló terjeszkedés figyelhető meg az Országos Központi Hitelszövetkezet vonatkozásában. Az Ipari Munkaszervező Intézet 15 millió pengős alaptőkéjéből 1933-ban mindössze 10 százalékot fizettek be. 1938 végén már 115 millió pengő az alaptőke nagysága és a vagyonmérleg főösszege 237 millió pengőre nőtt. Az IMI nyereségéből részesedtek az intézet igazgatóságában helyet foglaló ismert finánctőkések és az 1938-as „őrségváltás" nyomán a gazdasági élet irányító csúcsaira felkapaszkodott új hatalmasságok. A nevezetesebb igazgatósági tagok: Buday-Goldberger Leó, Chorin Ferenc, Fellner Pál, Knob Sándor, Lamotte Károly, Mátyás Jenő, Práger Pál, Rassay Gyula, Stromfeld Ferenc, Tóry Gergely, Ullman György, Viola Jenő, Walkó Lóránt, Weiss Alfonz. A nagy jutalékokat és osztalékokat fizető, a haditermelés finanszírozásából nagy profitokat szerző és olcsó kölcsöntőkéket biztosító IMI berkeiben „békésén" megfértek egymás mellett a régi és az új finánctőkések, a liberálisok és a reformerek, a bethlenisták és a Gömbös-csoport tagjai. A Pénzintézeti Központ és a többi különleges célú hitelintézet, amikor működésüket a magánérdekeltségek rovására kiterjesztve egyre nagyobb szerephez és pozícióhoz jutva a magyar gazdasági életben, az állami beavatkozás fokozódó mértékét demonstrálták, ugyanakkor biztos profitot, ellenőrzési lehetőségeket nyújtottak az érdekelt nagybankoknak és finánckapitalistáknak. Az állammonopolista tendenciákat érvényre juttató különleges intézetek az állami irányítás és szabályozás eszközeinek szerepköre mellett a finánctőkés csoportok érdekeit is szolgálták. A budapesti bankok érdekeltségi hálózata az 1930-as években csökkent: az r924 végén fennálló 1235 budapesti pénzintézeti érdekeltség 1937 végére 307-re, a 13 fontosabb ipari ágazatban 1924-ben meglevő 582 érdekeltség 1937-ben 131-re esett vissza. Az érdekeltségek száma állandóan és jelentős mértékben csökkent, de az érdekeltségek gazdasági ereje, jelentősége egyre nőtt. Varga István számításai szerint 1927 1937 között a budapesti pénzintézetek 2053 millió pengőről 2668 millió pengőre növelték részesedésüket. A részesedések értékét vizsgálva tehát 30 százalékos emelkedés állapítható meg. 1937-ben az iparvállalatok 43 százaléka, a bányavállalatok 77 százaléka, a közlekedési részvénytársaságok 98,5 százaléka, a kereskedelmi vállalkozások 12,3 százaléka, a mezőgazdasági részvénytársaságok 20,8 százaléka, az egyéb vállalkozások 14,3 százaléka tartozott a budapesti pénzintézetek érdekeltségi köréhez. Az összes bankérdekeltség mintegy 44 százalékát tette ki a vállalatok mérleg szerinti vagyonértékének. A főváros kereskedelmi életének jelentősége a tárgyalt évtized folyamán lényegében nem Kereskedelem változott. Budapest maradt továbbra is az ország kereskedelmi központja. Kétségtelen azon- e ' s a lakosság ban, hogy az 1930-as években megfigyelhető általános gazdasági hanyatlás a kereskedelmi élet f oa y asztasa terén is megnyilvánult. A világháború előtti időszakból örökölt kereskedelmi szervezet, amelyet az inflációs éveket követő válság erősen megtépázott, majd az 1920-as évek második felében a
