Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

mint 20 százalékos építőanyag-ipari áresés áll. 1935-ben a hosszú, általános fővárosi építőipari sztrájk játszott közre az alacsony szintű eredményekben. 1936-tól — volumenét tekintve — már az 1920-as évek második felének színvonalát megközelítőleg működött az építőipar. Ellentétben azonban más iparágakkal és hasonlóan az építőanyag-iparhoz, az építőipari fellendülés elmaradt. Az iparág alacsony szinten stabilizálta helyzetét, amire azonban még a stagnálás is csupán némi túlzással használható jelző. Kétségtelen, hogy a vegetálás kialakulásában közrejátszott a külföldi kölcsönök elmaradása, a válság utáni mérsékelt fellendülés erősen korlátozott volta és csekély kiterjedése, továbbá a belföldi tőkeképződés alacsony szintje, a betétállomány nem kielégítő fejlődése. 1938-ban az építőipari kisiparosok száma mintegy 700 mesterrel és 400 tanonccal nőtt. Az építőipari munkások száma, amely 1927-ben, az építési konjunktúra csúcsán — az építőmesterek és az építőipari vállalatok munkásait együttesen számítva — 20 170 fő, s amely létszám a válság mélypontján, 1933-ban 8872-re csökkent, 1936ban 12 700 főre emelkedett. 1937-ben azután a létszám 11 304-re esett vissza, s ez a kisebb létszám tovább csökkent 1938-ban. Az utolsó békeév létszámadata 44 százalékkal maradt el az 1927-ben foglalkoztatott építőmunkások számától, ékes bizonyságaként az építőipar leromlott helyzetének. Nem változott az építőipari részvénytársaságok száma. A gazdasági erőt és hatékonyságot jelző részvénytőke nagysága azonban 21 százalékkal, a saját tőkék összege 30 százalékkal lett kisebb, mint 1930-ban. Az építőipari vállalatok siralmas gazdasági eredménye csak visszatükrözte a fővárosi építkezések számának, méreteinek az évtized folyamán bekövetkezett visszaesését. A gazdasági válság természetszerűleg kihatott a főváros és környéke gazdasági-társadalmi A kisipar életében oly nagy szerepet betöltő kisipari szférákra is. A hiányos adatok ismét nehézzé teszik helyzetének a részletes vizsgálatot — csupán 1935-ben zajlott le újból statisztikai felmérés a kisipar egy v ozasa területén, az úgynevezett középipar vonatkozásában. Az időszak folyamán hiányzik a részletes budapesti kisipari felvétel adatanyaga. Ismét csak a közvetett számítások és kombinációk alapján lehet e területre vonatkozóan megállapításokat és következtetéseket levonni. A budapesti ipartestületi statisztikából kitűnik, hogy a válság alatt a mesterek száma nemhogy csökkent volna, inkább gyarapodott. Tévedés lenne e jelenség nyomán valamiféle kedvezőbb helyzetet feltételezni, mert mindössze az áll e jelenség mögött — miként a nyomdaiparnál —, hogy a válsággal együtt járó munkáselbocsájtásokat követően igen sok szakmunkás iparengedélyt váltott ki, a kisipari tevékenység útján vélte megélhetését biztosítani. A fővárosi első fokú iparhatóságok, a kerületi elöljáróságok által kiadott és az érdekeltek által évente visszaadott iparjogosítványok számának alakulása érdekes fényt vet erre a tünetre. A hatalmas fluktuáció — amely általában az ipartestülethez tartozó mesterek számának több mint felét haladta meg — egyben fényt vetett a kisiparosi-kézművesi életmód bizonytalanságára. Itt jegyzendő meg, bogy az ipartestületekhez tartozó mestereken kívül is működtek úgynevezett önálló iparosok. Ezek száma általában 20—30 százalékát tette ki az ipartestületi tagsággal rendelkező mestereknek, s nyilvánvalóan ezek az emberek a kisiparosi-kézművesi réteg legalsó szintjén elhelyez A budapesti kis- és kézműipar helyzetére jellemző adatok 1929-1938 Megnevezés 1929 1930 1931 1932 1933 Mesterek száma 27 842 27 899 28 603 29 072 28 432 Segédek száma 126 916 116 1 62 115 601 111 088 87 507 Inasok száma 23 288 20 682 17 369 15 803 14 324 Kisipari munkáslétszám

1 — 158 229 137 946 133 712 Kisipari termelés

2 (millió P) 823,6 756,6 690,0 611,3 569,8 Nettó termelés

3 (millió P) 487,2 483,7 466,2 423,3 388,2 Megnevezés 1934 193Ó 1936 1937 1938 Mesterek száma 29 528 30 004 30 895 31 195 29 490 Segédek száma 81 847 77 173 81 015 84 538 82 141 Inasok száma 13 586 14267 14 930 17 088 16 680 Kisipari munkáslétszám

1 149 987 149 987 171 064 171 083 192 171 Kisipari termelés 2

(millió P) 582,6 606,6 691,3 781,2 — Nettó termelés

3 (millió P) 371,1 363,0 365,3 369,7 380,0 1 Nagy-Budapestre vonatkozó adatok. 2 Országos termelési adatok. 3 Országos termelési adatok gazdasági évenként (1928/1929 stb.). 25* 387