Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

könnyebben átvészelték a válság csapásait, mint a zömében a fővárosban települt feldolgozó jellegű iparágak, amelyek számos vonatkozásban kényszerhelyzetbe kerülve nagyobb árcsökkentésre kényszerültek, mint az alapanyagokat, féltermékeket és energiát termelő ágazatok. Az üzem- és munkanapok számának alakulása, továbbá a szénfogyasztás adatai ugyancsak a válság hatását tükrözik. A budapesti gyári üzemnapok száma 1932-ben 7,3, 1933-ban 4,4 százalékkal volt kevesebb, mint 1929-ben, de a munkanapok száma amely a később tárgyalásra kerülő munkáslétszámmal kapcsolatos — 1932-ben már 30 százalékkal volt kisebb, mint 1929-ben, s 1933-ban is csak 2,8 százalékos mérsékelt emelkedés figyelhető meg. A kazán- és fűtési szénfogyasztás 30,4 százalékkal esett vissza 1929-hez képest. A munkáslétszám csökkenése 1932-ben szintén a 30 százalék körül kulminált. A termelési érték visszaesése a korabeli ipari nagykereskedelmi árindex alapján számítva 1932-ben 26,0 százalék, 1933-ban 26,1 százalék. A fővárosi ipari termelés volumenét tekintve a válság mélypontján tehát több mint egynegyedével esett vissza, s ennél nagyobb mérvű volt a munkanapok, a szénfogyasztás és a munkáslétszám visszaesése, amelyek általában 30 százalék körüli hanyatlást jeleztek. E két adatcsoportegybevetése rávilágít a válság éveiben a budapesti gyáriparban végbement racionalizálási folyamatra, amely elsősorban a munkaerő fokozottabb kihasználásában s csak másodsorban az üzemi anyag- és energiafogyasztás csökkentésében nyilvánult meg. A válságból való kilábalás éveinek (1934 — 1938) adatait vizsgálva, a budapesti ipar mérsékelt fejlődése a szembeötlő. Az ország egész iparának a fejlődése sokkal gyorsabb ezekben az években, mint a fővárosé, mivel az országos gyáripari termelés folyó árakon számítva, már 1937-ben meghaladta a válság előtti csúcspontot, jóllehet az árlemorzsolódás még körülbelül 15 százalékos volt; ezzel szemben a budapesti ipari termelés folyó árakon még 1938-ban is csaknem 10 százalékkal maradt el az 1929. évi termelési adat mögött. E jelenségnek e helyütt csupán két fő okát b említenénk: elsősorban a budapesti gépipar katasztrofális helyzete jut kifejezésre a fővárosi ipari termelés lassú fejlődésében, továbbá az, hogy a korszak új gyáralapításai — részben tudatos decentralizálási törekvések eredményeként — zömmel vidéken következtek be. Természetszerűleg a budapesti gyáripar részesedése az országos ipari termelésből az új tényezők hatására tovább csökkent, s a válság előtti csaknem 45 százalékhoz képest 3,3 százalékkal esett vissza. Gyáripari termelés* 1929-1939 Év Az országos gyáripari termelés értéke folyó áron Index A budapesti gyáripari termelés értéke folyó áron Tndex Budapest iparának részesedése az országos ipari termelésből^ 1929 2867,0 100 1282,9 100 44,7 1930 2491,8 86,9 1108,5 86,4 44,5 1931 2058,6 71,8 913,3 71,2 44,4 1932 1822,6 63,6 790,9 61,6 43,4 1933 1763,4 61,5 765,1 59,6 43,4 1934 1954,3 68,2 851,8 66,4 43,6 1935 2201,4 76,8 930,1 72,5 42,3 1936 2582,4 90,1 1059,2 82,6 41,0 1937 2952 4 103,0 1221,1 95,2 41,4 1938 3044,5 106,2 1272,0 99,2 41,8 1939 3767,6 131,4 1540,1 120,0 40,9 Az ipar és az egyes jellemző fővárosi iparágak az 1929-1938 közötti évtized* A termelési értékadatok millió pengőben. A budapesti gyáripari termelés részletesebb áttekintése nyomán kitűnik, hogy a válság éveiben a gyári jellegű ipartelepek száma jóformán alig csökkent, és már 1933-tól növekedés regisztrálható. A korszak végén, 1938-ban már 1553 gyártelepről adott számot a statisztika az 1929. évi 1192-vel szemben, ami 30,2 százalékos telepgyarapodást jelentett. Hasonlóan alakult az iparban felhasznált gépi lóerők száma. Az időszak kezdetén alig félmilliónyi lóerőnek megfelelő erőgép működött a budapesti gyárakban, beleértve a villamosáram-fejlesztő telepeket, de 1938-ban már 610 842 lóerőt jegyeztek fel, ami 28,3 százalékos fejlődésnek felelt meg. A gyártelepek számának alakulásijfolyamatával szemben a gépi lóerők mennyisége egyenletesen nőtt annak következtében, hogy a válság éveiben a legtöbb üzem leállította saját energiatermelését és új, korszerűbb gépeket állított be — kapcsolatban a termelés racionalizálásával. A munkáslétszám alakulása abszolút számokban mérve kedvezőbb képet mutatott, mint a folyóáras termelési érték, azonban a termelési volument véve alapul, a foglalkoztatott munkások'száma esett jobban vissza. Az évtized végére a munkáslétszám már 22 százalékkal volt nagyobb a kezdő évnél, jóllehet a termelés volumene még csak alig 9 százalékkal haladta meg