Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
vállalatok 94 százalékánál már megvalósult. A textiliparban 1940-ig rendeződtek — a korábbihoz viszonyítva — a munkaviszonyok, javultak a munkakörülmények. 1936 —37-ben a posztógyárakban gyakori volt a heti 70 — 75 órás munkaidő, nem egy sztrájk tört ki a napi 8 óra bevezetése végett. Ahol a munkások már kiharcolták a 48 — 55 órás munkahetet, ott 1936 —37-ben a gyárosok újabb kísérletet tettek a degresszív prémiumos munkamódszer bevezetésére. A textilgyárak munkafázisaira tervezett új rendszer, az ún. ,,K" módszer Küttel budapesti mérnök szabadalma volt. Először a budakalászi textilgyárban vezették be, s a kitört sztrájkot a gyár leszerelte. A második sztrájk is elbukott, amelyet a Kistext munkásai vívtak január 28-tól február 10-ig. Itt a ,,K" rendszert a szövő- és kikészítő osztályban akarták bevezetni, ami a munkabérek 30 százalékos esését eredményezte volna. A két üzem 600 munkása abbahagyta a munkát. A gyár vezetősége vidékről toborzott sztrájktörőket, és a pályaudvarról ponyvákkal letakart teherautókon szállította a gyárba, nehogy a kispestiek meglássák őket. A műhelyekben étkeztek, és ott aludtak a bálákon. A sztrájkolok 12 nap után feltétel nélkül vették fel a munkát. Május 25-én Kispesten tört ki sztrájk a ,,K" rendszer elleni tiltakozásul. A Selyemgyár jól szervezett munkásai a ,,K" rendszer alapján nem vállalták a munkát, sztrájkjuk győzött. A jó példa hatott a Váci úti Jutagyárban: június 19-től nyolc napon át állt a munka, a ,,K" rendszert itt sem fogadták el a munkások. Ez már impozáns méretű megmozdulás volt, 1000 munkás állt le. A sztrájk győzelemmel végződött, a gyár elállt a ,,K" rendszer bevezetésétől. Nagy figyelem kísérte a csepeli Magyar Posztóban megszakítással 54 napig tartó sztrájkot. A sztrájk július végén kezdődött. Az alapkövetelésük a heti 70 — 80 órás munkahét megszüntetése, 25 százalékos béremelés volt. A sztrájk kitörésekor a gyár 2500 munkása állt le. Később a résztvevők száma csökkent. Átlagosan 1800 munkás vett részt a mozgalomban. Ebben a sztrájkban is szervező és agitáló szerepe volt a Demény-csoportnak. Egyes rendőrségi vélemények szerint a sztrájk irányítása is az ő kezükben volt. A sztrájkot irányíté) hattagú bizottság két vezetője a KMP tagja volt. A sztrájkbizottság sztrájkőrséget, kapufelügyeletet, kerékpáros őrjáratokat szervezett. A sztrájkolókat a szakszervezet és a Vörös Segély is támogatta. Mivel a gyár készítette a honvédség köpenyposztó-szükségletének 36 százalékát, a honvédelmi minisztérium sürgette a belügyminisztérium beavatkozását. A beavatkozás eredményeként letartóztatták a sztrájkbizottság tagjait és a sztrájktörők bántalmazóit. A sztrájk vezetés nélkül maradt, s eredmény nélkül ért véget. 30 1937 elejétől a nagyobb textilüzemekben megkezdték a nyolcórás munkaidő bevezetését, megállapították a minimális munkabéreket. Ez utóbbit gyorsabban vezetik be a gyárak, kivéve a kisebb textilüzemeket, amelyekben még 1937 második felében is folynak a sztrájkok. Lassan ez az iparág is lecsendesül. Ebben olyan általános tényezők is közrejátszottak, mint az, hogy az 1936-os baloldali fellendülés a reformista párt és a szakszervezeti vezetés retorzióin megtört, a fővárosi baloldali munkásságban egy „reménytelenség" látszata lett úrrá. A fővárosban és környékén meghökkenést és megtorpanást okozott a kommunista szervezetek felszámolása. 1937-re érezhető a nyilas előretörés e téren is. Akad olyan gyár, ahol csak a nyilasok dolgoznak tovább a sztrájk idején. 1937 elején sorozatban állnak le a posztógyárak Pesterzsébeten, Újpesten, Óbudán 20 százalékos béremelésért. Több gyárban eredményes a sztrájkjuk. Márciusban a mozgalmas szervezeti életű MÉMOSZ-ban egymást követik a megbeszélések a nyolcórás munkaidőért, a 10 — 20 %-os béremelésért. Április elsején leálltak a festők és a mázolok, s több héten át állták a sarat és győztek: nyolcórás munkaidőt, béremelést, kollektív szerződést harcoltak ki. A másfél évtizede forrongé> katlan: az újpesti asztalosmunkások forradalmi szelleme most sem tört meg. Sőt a helyi jellegűnek ígérkező sztrájkjuk először Rákospalotára, majd szinte a teljes Pest-környékre átterjedt. Ebben annak is szerepe volt, hogy a KMP újpesti kerületi bizottsága a párt feloszlatási határozata után tovább dolgozott s szervezte ezt a sztrájkot is. Április 12-én kezdődött a sztrájk, áj)rilis 16-ra 1600-an álltak le. Ugyanezen a napon állt le 150 rákospalotai asztalos is. Az április 19-én Pest-környéken általánossá vált sztrájk április 26-án ért véget. 10 filléres órabéremelés volt az eredmény. Augusztus közepétől forrong a MÉMOSZ a megoldatlan problémák, a nagy munkanélküliség miatt. 30 Az augusztus 5-i összbizalmi értekezlet elhatározta, hogy a Szaktanács útján szakmaközi harcot indítanak a munkanélküli segélyért. Augusztus második felében terjedt el a híre, hogy a munkáltatók akciót indítottak a sztrájkjog megszüntetéséért. A MÉMOSZ Központi \ r ezetősége javasolta a tagságnak, hogy követeljék a 48 é)rás munkahetet, a minimális munkabérek megállapítását, a szervezkedési szabadságot, a sztrájkjog szabályozását. A vezetőség bejelentette, ha szükséges, 24 órás demonstratív sztrájkot rendez. Augusztus 27-én a kőművesvezetőség közölte, hogy az iparügyi miniszter a 48 órás munkahét kérését elutasította, mert nem tartja időszerűnek. A miniszter véleménye szerint az építőmunkásság megelégedett, csak a szakszervezet izgatja őket. Kétségtelen, hogy a MÉMOSZ vezetői: Szakasits Árpád, Fodor Gyula és mások is, miként 1935-ben, most is az egész építőmunkásság érdekeit tartották szemük
