Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

tikája ellenére, baloldali töltést kapott. Ezt erősítette a szervezetek nélkül maradt kommunisták beáramlása az MSZDP-be. A két világháború közötti fővárosi és környéki munkásmozgalom 1935 utáni tragikus éveiben az intenzív pártélet döntő jelentőségű volt. A magyar párttörténeti kutatások lezáratlan problémája a kommunista párt 1936. évi feloszlatásának kérdése. Ismert tény, hogy 1936. május 7-én a Kominternben olyan határozat született, amely a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa irányelveinek, a népfront politikájának a magyar pártban való jobb érvényesítését célozta. Ennek lényege a korábbi hibáitól nehezen elszakadó Központi Bizottság feloszlatása volt. 1936 augusztusára ez a határozat már úgy ért el hazánkba, hogy a Kommunista Internacionálé a KMP összes szervezeteinek feloszlatását rendelte el. Ez komoly problémát jelentett a fővárosi munkásmozgalom számára — bár a Budapesti Pártbizottság utolsó szervezeti jelentése ugyan számszerűleg még nyolcvan párttagot sem említ. Igaz, ez a jelentés nem szól azokról a KIMSZ tagokról, valamint azokról a kommunistákról sem, akikkel az 1935-ös letartóztatások után még nem tudták, illetve biztonsági okokból nem akarták a kapcsolatot felvenni. Kiss Károly, aki a pártfeloszlatás idején a Központi Bizottságot képviselte itthon, 1936 nyarán 400-ra becsülte a Budapesti Pártbizottság irányítása alatt működő kommunisták és ifjúmunkások számát. Az építősztrájk bebizonyította, hogy tízezrekre képes hatni a helyes pártpolitika, a féktelen terror miatt erősen lecsökkent létszámmal is. A Budapesti Pártbizottság ekkor már hosszú évek óta folyamatosan működött, soraiba nem sikerült a rendőrségnek spiclit, provokátort beépítenie, így ez egy jól működő szervezete volt a pártnak. Feloszlatásával együtt megszűntek a kerületi és Pest környéki bizottságok is. A párt szervezeteinek feloszlatását a párttagság egy része megdöbbenéssel fogadta, másik része pedig provokációnak tekintette. A sejtek megszüntetése ellenére laza kapcsolatok a párttagok között továbbra is megmaradtak. Ebben a helyzetben a kommunisták a pártutasításnak megfelelően bementek a szociáldemokrata pártba és a szakszervezetekbe, ezzel segítve a szociáldemokrata munkásmozgalom balratolódását. 1938 elejéig a KMP megkezdte a fővárosban a korábbi sejtek helyett az ún. ,,pártbázisok" kiépítését, de ekkor még a közvetlen pártkapcsolatok csak az ifjúsági mozgalommal s a szakszervezetekkel jöttek létre. A harmincas években fellendültek a KM P-t ő! szervezetileg elszakadt kommunista csoportok és a párttal szembeforduló pártellenes frakciók. Hatékonysági körük változó, jelenlétük azonban a munkásmozgalomban vagy annak peremén a harmincas évektől állandósul. Olyan tényező ez, amellyel a munkásmozgalomnak számolnia kellett, s amelyet a rendőrség ugyanúgy nyilvántartott, mint az MSZDP vagy a KMP tevékenységét, sőt némelyik frakciót, mint például Hartstein Ivánét, igyekezett saját céljaira felhasználni. A húszas évek elején meginduló KIMSZ-szervezkedés gerince Demény Pál és Rudas Béla. köré tömörült, s ez a kommunista csoport — mint ismeretes — hazánk felszabadulásáig együtt maradt. Történetük megírása túlnő e kötet keretein. Ez a csoport a két világháború közötti budapesti és környéki munkásmozgalomra állandóan ható erő volt. A húszas évek végére az Alkoholellenes Munkás Szövetségben visznek fontos szerepet, s ekkor alakul k< fő profiljuk: a marxista oktatás. Demény Pál és Rudas Béla jól képzett marxisták voltak, rendszeres oktatói tevékenységük mellett állandó munkatársai voltak a KMP féllegális, illegális kiadványainak. Szemináriumaikat elsősorban Pesterzsébeten, Kispesten és Csepelen rendezték, de befolyásuk fokozatosan terjedt, különösen a peremterületeken, így Zuglóban, Kőbányán és Újpesten. 202. „Népfrontot a háború ellen !" Az illegális KMP röplapja a 30-as évek közepéről Az illegális KMP Budapesti Területi bizottságának felosztása Pártfrakciók működése a fővárosban