Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

magával aludt egy ágyban. A tanulók szociális helyzetét jellemzi, hogy 13% nem reggelizett semmit vagy kenyeret hagymával, 7 % egyáltalán nem evett meleg ételt, 42 % soha vagy legfeljebb vasárnap evett húst, 10%-a nagyon rossz ruhában, 17%-a lyukas cipőben, 14%-a mezítláb járt, és 58,7%-a fogyasztott rendszeresen szeszes italt. Ha általánosnak nem is fogadjuk el a közel négyszázezer lakosú környék jellemzésére az Egyetemi Közegészségtani Intézet adatait, a számok akkor is elszomorítóak, főleg mert a tanulóifjúságról volt szó.

22 Ilyen körülmények a nyilasok demagógiájának jó táptalajt szolgáltattak, akik a községpolitikában is az országoshoz hasonlóan saját hatalmukat akarták megvalósítani a liberális társadalmi csoportok háttérbe szorításával. A második világháború időszakában így lehettek hangadók a környékbeli települések életében is. Az MSZDP megkísérelt egy-két megjegyzést tenni a környéki képviselő-testületi választások ,,furcsa jelenségeiről", de a jobboldali kórusban elveszett ez a hang, mint Szeeler interpellációja is e tárgyban. A fővárosi törvényhatóságban azután is szerepeltek a környék problémái mind az MSZDP, mind a szélsőjobb kezdeményezésére, de a főváros vezetői alig foglalkoztak ezekkel, a települések jogállása nem is kötelezte őket erre. 2. A MUNKÁSMOZGALOM A VÁLSÁG UTÁN ÉS A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSÉNEK ÉVEIBEN Gömbös tervezett korporatív állama, a politikamentes munkásszervezetek létrehozása, a depolitizálás: az ellenforradalmi korszak új akciója volt a munkásmozgalom ellen. Veszélyességét még csak fokozta, hogy olyan időszakban került napirendre, amikor a politikailag iskolázatlan munkásrétegekben a gazdasági válság utáni demoralizáltság jelei mutatkoztak meg. Nem vitatható ennek a kedvezőtlen jelenségnek a kialakulásában a szocialista munkásmozgalom reformista vezetésének felelőssége sem. A munkásság szervezett tömegeinek harckészsége mindezek ellenére töretlen volt. Ezt sztrájkjaik is igazolták. A változás a szocialista munkásmozgalom eszmei és politikai hatókörének csökkenésében jelentkezett, de ez nem a válság okozta új jelenség volt. Á Magyar Szociáldemokrata Párt vezetősége a gazdasági válság enyhülését, lassú felszívódását követő években változatlan politikai koncepcióval a parlamentáris megoldások híveként, a tömegmozgalmak következetes ellenzésének szellemében lépett fel. Az MSZDP vezetését választójogi koncentráltsága és kommunistaellenessége a napi kérdésekkel szemben sokszor vakká tette. Nem vették észre azt, amit már egy rendőrségi jelentés is leszögezett: ,,a választójogi kérdés iránt a tömegek úgy politikailag, mint mozgalmilag közönyössé és érzéketlenné váltak. A szociáldemokrata párt ebben a ránézve az érvényesülés szempontjából fontos kérdésben valószínűleg nem fogja tudni mozgósítani a proletariátust . . ." Az MSZDP vezetésének sajátos politikai tragédiája éppen ebben van. A választójog központba állítása mellett elhanyagolta a tömegek hangulatát a radikalizmusig felfokozó súlyos napi kérdéseket, mint a válság, a munkanélküliség, a téli ínség, a napi megélhetés gondjai. Ezek a kérdések fokozatosan csúsztak át a szociális demagógia eszköztárába. De lassan velük csúsztak bizonyos munkásrétegek is, ami később az MSZDP parlamenti szereplésének minimálisra csökkenését hozta magával. Ez a mozdulatlan politikai koncepció nem akart komolyan számolni a gombosi politika veszélyeivel, pedig egymást követték azok a figyelmeztető jelenségek, amelyek a szociáldemokraták háttérbe szorításának politikájából következtek. Az ellenforradalom győzelemre jutása után - megszakítás nélkül — másfél évtizedig elismert joga volt az MSZDP-nek a március 15-i ünnepségek megtartása. Míg a május elsejéket 1930. május 1. kivételével zárt, illetve bekerített helyerr kellett tartani, a belügyi előírások szerint, addig az ún. Petőfi-ünnepségeket a szobornál rendezhették meg. A terror fokozásának is jele volt, hogy 1934-ben ezt az engedélyt visszavonták. A tervezett ünnepélyt nem engedélyezték. A váratlan intézkedést a Munkás Testedző Egyesület sportolói és az MSZDP néhány fővárosi szervezetének tagsága nem vette tudomásul, s mintegy négy-ötszázan kivonultak, de a rendőrség szétkergette őket. A tömegek balratolódását a pártvezetés a kommunisták felkutatásával, a pártból való kizárásával próbálta megakadályozni. így került sor 1934 júniusában a ferencvárosi pártszervezet végrehajtó bizottságának feloszlatására. A kommunisták szereplését, befolyásuk növekedését az egyes szociáldemokrata szervezetekben nemcsak az MSZDP vezetősége, de a hatóságok is élénk figyelemmel kísérték. 1934 nyarán Endre László gödöllői főszolgabíró Rákoskeresztúron és Rákoscsabán egyszerre oszlatta fel az MSZDP helyi szervezeteit, vezetőségi tagjaik közül néhányat kommunista szervezkedés miatt letartóztatott. Á szocialista munkásmozgalomban a növekvő kommunista befolyás odáig fejlődött, hogy 1934 decemberében az MSZDP soron következő országos pártgyűlését elhalasztották, mert rádöbbentek, hogy a pesti szervezetek kijelölt tagjai között igen sok volt az ellenzéki (kommunista).