Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A rendőrségi jelentés szerint a pártvezetőség a korábbi gyakorlatnak megfelelően politikai tájékozódásul a pártgyűlés előtt ún. előkongresszust tartott. Ezen a szakszervezeti választmány tagjai vettek részt, akik a kongresszus többségét jelentették. Az említett és már bevált gyakorlat szerint, az itt kialakult szavazati arányból következtetni tudtak arra, hogy a kongresszuson milyen eredmény várható. A pártvezetés az előkongresszuson a munkás-egységfront kérdését tűzte napirendre, ahol a vezetőség elutasító javaslata alig-alig ment át. A kongreszszust elhalasztották azzal, hogy addig a küldötteket egyéni agitációval győzik meg. Az előkongresszus szakszervezeti vezető férfiai álláspontjukkal azt is igazolták, hogy a KMP szakszervezeti politikája helyes irányban változott. Míg az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék létrehozása újabb lehetőséget jelentett a legális munkára, annak túlhajtása az egyidőben kezdeményezett ,,vörös szakszervezetek" ellenkező irányban hathattak volna. 1933 augusztusában megfogalmazott új jelszó: „Be a szakszervezetekbe !" — már a munkásegység erősítését segítette. A KMP politikájának változásai jelentős szervezeti változásokon alapultak. A Sallai és Eürst Az illegális letartóztatásával megindult újabb letartóztatási hullám tette ezeket szükségessé. A biztonság KMP szerveérdekében megszüntették a Budapesti Pártbizottságot is, amely néhány hónapi szünet után zeH p ese azonban újból munkához látott. 1934 nyarán már hét kerület dolgozott a fővárosban. A Budapesti Pártbizottságnak ekkor öt tagja volt, a kerületieknek 4-4. A korábbi felépítéssel szemben jelentősen megnőtt a kerületi pártbizottságok felelőssége, feladatköre is. Az ő feladatuk lett a területükön dolgozó szakszervezeti frakciók, a K1MSZ és a Vörös Segély szervezeteinek irányítása is. 1934 februárjában fogadták el a kerületi bizottságok működési szabályzatát: 1. feladatuk a területi bizottságok és alsóbb szervek között a kapcsolatot fenntartani, 2. a kerület területén működő sejtek, szervezetek nyilvántartása, az agitáció szervezése, vezetése és ellenőrzése, 3. az üzemek ellátása időszerű sajtóval, 4. a kerületben folyó bérharcba köteles bekapcsolódni, s a forradalmi ellenzéki szakszervezettel az összeköttetést felvenni, 5. havonta egyszer a Köz2)onti Bizottsághoz az eseményekről tájékoztató jelentést kell küldeni.

23 A munkatervet a rendőrségi jelentésből ismerjük. Ebből az következik, hogy röviddel a teljes átszervezés után ismét beépült a KMP-be a rendőrség. Nem volt viszont ismert előttük a fővárosi illegális kerületek felépítése. Lényegében az 1928 után kialakult szervezeti formát állították helyre. Északi kerület: boros szakszervezeti frakció, építő frakció, a magántisztviselő frakció és a kereskedelmi alkalmazottak frakciója. Déli kerület: a VIII —IX—X. kerület. Frakciók működtek a nemesfémes szakszervezetben, a Munkás Testedző Egyesületben, a szocialista művészeknél. Sejtek működtek — ahogy akkor nevezték „gépek" — a Helvey-, a Ruggyanta-, a Meister-, a Flóra- és a Hajnal-gyárban. Kapcsolatuk volt a sofőrök szakszervezetével is. Külső déli kerület: Valéria-telep, Erzsébet, Csepel, Kispest. A kerületnek aktív tagjai dolgoztak a BSZKRT-nál s a szakszervezetek helyi csoportjaiban. Budai kerület: jelentősen előretört a kommunista szervezés a textilgyárakban, mint a Goldbergerben és a Lódenben, újra dolgoztak a kommunisták a Ganz Villamossági Gyárban. Angyalfölei: területi munkát is irányítottak, kisebb csoportjaik voltak egyes szakmákban: vasas-, textiles üzemekben és a nyomdászoknál. Keleti kerület: Zuglót és Kőbányát fogta össze. 23* •355 197. Rendőrjárőr őrzi a sütőmunkások szakszervezeti helyiségét a Peterdi utcában az 1933. évi sztrájk idején