Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

A Nemzeli Tanács pártjainak várospolitikai programja tanúsága szerint azt is csak ad hoc állították össze, kellő előzetes tanulmányok nélkül.

45 A gazdasági és szociális helyzet gyökeres megváltoztatásához elmulasztották tehát a polgári forradalmak nemzetközi gyakorlatában ismerős új erőforrás — a progresszív adóztatás — kiaknázását. Ennek megvalósításához a polgári forradalom szellemét képviselő várospolitikai koncepció kellett volna, amelyet a hivatalnoktanács eleve képtelen volt kialakítani. A Nemzeti Tanácsban részt vevő polgári pártoknak várospolitikai programja gyakorlatilag nem volt, a forradalom győzelmében részes polgári erők program nélkül álltak a községpolitikai feladatok előtt. Viszonylag leghamarabb Károlyi Mihály reagált a várospolitikai programra az 1918. december 22-i beszédében. A beszéd fő politikai mondanivalója a szociáldemokratákkal való együttműködés, a város és a falu egységének megteremtése volt. A Radikális Párt korabeli programtervezete tételes községpolitikai elveket nem tartalmazott. Demokratikus gazdasági és kultúrpolitikai célkitűzései nagy vonalakban a városi polgárság új programját jelenthették. A kibővített fővárosi tanácsban részt vevő feministák programterve közelről érintette a városiwlitikát: így az anyasági biztosítás, a népbetegségek ellen való küzdelem, az elhagyott gyermekek védelme, a leánygyermekek egyenlőségének biztosítása az új iskolai oktatásban, ingyenes népoktatás 14 éves korig. Mivel a feministákat a szociáldemokrata nők képviselték a tanácsban, a polgári pártok demokratikus célkitűzései — éppen a tételes kidolgozás hiányában — csak szentenciák maradtak. A szociáldemokrata párt kidolgozott egy várospolitikai tervet, amelyet 1919 januárjában a Fővárosi Hírlapban le is közöltek. A szociáldemokrata program az általános és titkos választói jog alapján javasolta a kétévenkénti községi választásokat. Követelték a városi hatóságok függetlenítését, az összes testületi és hivatali funkció választás útján történő betöltését, a közoktatás állami szervezését, az iskolák terheinek állami fedezését, a felekezeti iskolák megszüntetését, a vallástanítás eltörlését. Követelték a közigazgatási hatóságok bíráskodásának megszüntetését, az egészségügy államosítását, ingyen orvosi és gyógyszerellátást. A közüzemek teljes községi tulajdonba vétele mellett a lakásépítés központilag ellenőrzött szövetkezetek útján való megvalósítását és a lakáscserék városi ellenőrzését is felvetették. A korszak kétségtelenül leghaladóbb várospolitikai programja azonban csak úgy valósulhatott volna meg, ha a forradalom győzelmét követően gyökeresen új vezetés kerül a város élére. A korszak városi reformjai elsősorban olyan területekre törtek be, ahol a végrehajtás lehetősége is a szocialisták kezében volt. Tehát ott, ahol a hivatalnoki tanács kidolgozott terveket hagyott jóvá — s nem a hivatalnoki tanácsra várt a tervezetek megalkotása. Kiemelkedően új szellemiségű területe volt a városi közigazgatásnak — éppen a szocialista szervezkedések hatása alatt — az oktatásügy és a gyermekvédelem. A várospolitika számos területén úttörő és kezdeményező szellemet képviselő Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége tanítói szakosztálya 1918 őszén iskolai reformbizottságot szervezett, amely konkrét terveket dolgozott ki az alsó- és középfokú oktatás gyökeres átszervezésére. A terv foglalkozott a munkára neveléssel, a munkaoktatás kérdésével. Kidolgozták az iskolák mellett létesítendő műhelyek tervrajzát, a szükséges szerszámok, oktatási eszközök listáját. A tervezet kitért az egyes tantárgyak oktatásában szükséges reformokra, sőt az egyes tantárgyak óratervében rámutattak: miként formálható a tananyagon keresztül a tanulók szocialista világnézete. Bevezetésre javasolták a társadalmi ismereteket mint tantárgyat, amelynek kidolgozott óraterve részletesen foglalkozik a marxizmus alapelveivel. A tervezet egyik érdekes részlete az iskolai könyvtárak reformját tárgyalja, felsorolva a kiselejtezendő műveket is. Az új tanterv ekkor a gyakorlatba még nem mehetett át, de a reális feltételek sem voltak meg hozzá. Az alapokat az oktatók nevelésével, az új tervek velük való elfogadtatása révén lehetett csak lerakni. A fővárosi tanács közoktatásügyi ügyosztálya 1919 február elején körlevelet küldött valamennyi fővárosi iskola tanítótestületének, amelyben a következő előadásokat hirdette meg az oktatószemélyzet számára: február 24: A francia forradalom története február 25: Az 1848-as magyar forradalom története február 26: A kommün február 27: Az orosz forradalom története február 28: A világháború és a világforradalom március 1: A történelmi materializmus. A körlevél dátum megjelölése nélkül közölte a később megtartandó előadások címét is: Tőke és bérmunka, Osztályharc, Agrárkérdés, Marxizmus. A közgazdaságtan alapfogalmai, Hazafiság és nemzetköziség stb.

46