Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919
6. A FŐVÁROSI POLITIKAI ÉLET ÚJ TÉNYEZŐI A győztes polgári forradalom arra a társadalmi bázisra épített, amelynek többségét, politikailag legmozgékonyabb erejét a munkásosztály jelentette. Az a tény, hogy a hatalom a forradalom győzelme után mégsem az ő kezükbe, hanem szövetségeseik, a polgárság kezében összpontosult, fokozott szerepet biztosított, illetve biztosíthatott volna saját politikai szervezeteinek. Az MSZDP részvétele a polgári kormányban annak történelmi jelentősége mellett negatívan is visszahatott magának a szociáldemokrata pártnak a politikájára, de az egész belpolitikára is. A kormányzati politika polgári vonala a szociáldemokraták szoros közreműködése, a saját elképzeléseik részleges feladása révén is formálódott. így alakult ki a munkásosztály soraiban az a törekvés, hogy további munkásszervezetek — politikai irányító gócok — jöjjenek létre, szemben azzal a hivatalos hatalommal, amelynek részese volt a munkások pártja is. A létrejött Munkástanács a tömegek oldaláról nézve ilyen politikai erő lehetett volna, de az MSZDP vezetése idejekorán saját politikai befolyása alá vonta közülük a legfontosabbakat, így a Budapesti Munkástanácsot is. A Budapesti Munkástanács először 1918. november 2-án ült össze, amikorra az MSZDP vezetése A Budapesti már irányítani volt képes az üzemi tanácsok megalakulását is. így elérték, hogy a helyi és üzemi ^ wn ^™ tanácsok a szociáldemokrata szervezeteknek és a szakszervezeteknek voltak alárendelve. Befolyásuk a megválasztott személyeken keresztül is érvényre jutott. A Budapesti Munkástanács elnökei a szociáldemokrata jobboldal ismert alakjai, Preusz Mór és Vanczák János lettek. Ennek ellenére a pártvezetőség politikája nem érvényesült akadálytalanul, sőt — a munkásság eredeti elképzeléseinek megfelelően — a tanács forradalmi követeléseknek is fóruma lett. Itt hangzott el a népi milícia felállításának, a munkásság felfegyverzésének követelése. Kimondták, hogy a főváros vezetőségét nem tartják alkalmasnak az ügyek vitelére. Maguknak követelték a főváros igazgatását. A pártvezetőség szívós jobboldali taktikával szabotálta el ezeknek a határozatoknak a végrehajtását. A Budapesti Munkástanács első ülésének forradalmi szellemű fellépései a tanács hatáskörének további csökkentését célzó intézkedéseket váltott ki az MSZDP vezetéséből. Ezt a törekvést a munkástanácsok szervezeti szabályzata, amely három nappal a Budapesti Munkástanács ülése után jelent meg, már hűen tükrözte. A Budapesti Munkástanács 365 tagjából 239-et a szakszervezeteken keresztül lehetett delegálni, s ez már eleve a forradalmi szellemű munkások nacvmérxm kíawíífiSeni+ +«++^ 9. Bíró Mihály: „Köztársaságot !" c. plakátja nács tevékenysége j hogy a szervezeti szabályzatot az MSZDP vezetősége valósággal rákényszerítette a Munkástanácsra. A szabályzat a munkástanácsok központi képviseleti szervének a pártvezetőséget tette meg. Részükre önálló országos szervet sohasem hozott létre. Ennek egyidejűleg két következménye lett: 1. a vidéki munkástanácsok elszigetelődtek, 2. bár nem az MSZDP vezetés intenciója volt, de megnőtt a Budapesti Munkástanács jelentősége. A fővárosban és környékén összpontosult nagyszámú munkás politikai és tömegbefolyása a Budapesti Munkástanácsot országos jelentőségű fórummá tette. Az MSZDP vezetése nemcsak a szervezeti szabályzat béklyóival akadályozta a Budapesti Munkástanács munkáját, de például 1918. november 2—13. között a tanácsot össze sem hívták. A november 13-i tanácsülés viszont összetételében már nem volt azonos az előzővel, hiszen 3 Budapest története V. 33
