Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919
nül, és így a helyi közigazgatás megbénult. Megoldás — átmenetileg — január 6-án született. A képviselőtestületet feloszlatták, a közigazgatás irányítását a községi tanács vitte tovább, de kibővült a Nemzeti Tanács öt tagjával és a helyi Munkástanács elnökével. 40 A szomszédos Cinkotán a képviselőtestület lemondott, és hatáskörét a helyi Nemzeti Tanácsra ruházta át. A budai oldalon: Budafok, Budatétény, Nagytétény és Albertfalva nemzeti tanácsai kezdettől fogva munkásirányítás alatt voltak. Míg Albertfalva munkássága inkább a fővárosi események részese, addig a mai XXII. kerületet alkotó egykori három község mozgalmai a biai járáshoz kapcsolódtak. Mindhárom községben Néptanácsok alakultak, amelyek ellenőrizték a közigazgatást. Budatétényben viszont a jegyző a helyi lakossággal szemben súlyos önkényeskedéseket követett el. 41 A budatétényi Néptanács határozott fellépésének tudható be, hogy a szomszédos Budafok és Nagytétény jegyzői is lemondtak 42 — s így mindhárom községben a közigazgatás ellenőrzése a helyi néptanácsok kezébe ment át. A főváros környékének kiemelkedő munkáscentruma, Újpest is sajátos történeti képet ad a forradalom győzelmét követő hónapok városigazgatásáról, várospolitikájáról. Újpesten a várost irányító képviselőtestület s élén Pest-környék akkor legnagyobb közigazgatás-gyakorlatú polgármestere, dr. Ugró Gyula jól mérte fel, hogy a forrongó gyári munkásság a városi hatalom megszerzésére fog törni, s ezért az országban egyedülálló módon védte meg pozícióját. A képviselőtestület önmagát határozatilag megszüntette, de önmagából — következő lépésként — megalakította a helyi Nemzeti Tanácsot, amelyre saját jogait és kötelezettségeit átruházta. így formailag a hatalom az új rendet képviselő szerv kezébe ment át, bár gyakorlatilag a városvezetés átmentette önmagát; igaz, kisebb személyi változások történtek, de a várost irányító Nemzeti Tanács elnöke a polgármester: Ugró Gyula lett. 43 A városvezetés most már mint a forradalom helyi szerve a vagyonvédelem megszervezésére, a rend fenntartására törekedett. A helyi Munkástanács követelésére november 18-án megváltozott a helyi Nemzeti Tanács összetétele. Ekkor a demokratikus polgári pártok 7 —7, a szociáldemokraták 13, a Munkástanács 15 helyett kapott a Tanácsban, s így az újpesti munkásság képviselői kétharmados többséget értek el. Ugró Gyula azonban némi túlzással állapította meg a harmincas években megjelent könyvében: ,,lassan minden hatalom a munkás- és katonatanács rendelkezései körébe szállt át, a nemzeti tanács e kettőnek csak végrehajtó eszközévé vált". 44 Az 1918-as év folyamán a fővárosban és a környéken a városvezetés változásai egyre fokozot- A néptanátabban tükrözték a belpolitikai balratolódást, a munkástömegek törekvését a közigazgatás átvé- rNa/ \ h ' ln '' telére vagy legalábbis aktív beleszólásuk biztosítására. Az egyes helységek más és más formát a öltött változásai tartalmilag mindenütt a nyíltan reakciós helyi politikusok kiszorítását, a virilista képviselőtestületek felszámolását, szüneteltetését eredményezték. Magában a fővárosban a tisztán polgári összetételű hivatalnoktanács önként, illetve az események kényszerítő hatása alatt új programjába szocialista elveket vett fel, amelyeket a villamosvasutak egységesítése, köztulajdonba vétele esetében érvényesített is. A környéken viszont sok helyen a tényleges hatalom vagy annak legfontosabb elemei a szociáldemokrata pártszervezetek, a helyi munkástanácsok, azok haladó vagy radikális tagjainak ellenőrzése alá kerültek. Részben a fővárosban is, de főként Pest-környék munkáslakta településein a közélet irányításában egy viszonylag csendes, de folyamatos hatalomátvétel csírái jelentek meg 1918 novemberében és decemberében. A közigazgatás régebbi formái tarthatatlanokká váltak a kormányzat számára is. Olyan új formát kellett keresni, amely nevében és tartalmában is megfelel a Népköztársaság politikai programjának. Altalános választások kiírásának, új helyi vezető szervek választás útján történő megalkotásának módját a zavaros belpolitikai helyzetben a további politikai balratolódástól tartó Berinkey-kormány nem vállalta. Maradt a Harrer Ferenc által javasolt út: a néptanácsok létrehozása. A fővárosban a városvezetés 1919 februárjáig tartó'szakasza jelentős eredményeket felmutatni nem tudott. Bódy 1918. december 3-i programja, illetve annak főbb pontjai a gyakorlatba aligalig kerültek át. Kétségtelen, hogy a súlyos gazdasági és szociális helyzet — amelyben a főváros lakossága élt — újabb erőforrások bekapcsolódása nélkül nem változhatott meg ilyen rövid idő alatt. A tanácsi rendelkezések — igazodva a kormányzati szervek intézkedéseihez — a háború éveiből fennmaradt jegyrendszer fejadagjainak szabályozásával a szűkös minimumot biztosították a szükséges élelmiszerekből. A főváros a háború éveiből eredően súlyos költségvetési deficittel küzdött, ezen valamelyest segített volna a Bódy-féle programban meghirdetett progresszív adórendszer bevezetése. Egy szociális adópolitika a polgári forradalom győzelme után politikailag kedvező légkörben születhetett volna meg. 1918 őszén telén ennek megvalósítása gazdaságilag-! ársadalmilag egyaránt égető kérdéssé vált. A hivatalnoktanács óvatossága, taktikai módszerei azonban ezt a kérdést a bürokrácia útvesztőjébe terelték, s ezt a tanácsot kiegészítő új delegátusok sem tudták áttörni. A Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző napon megszületett ugyan egy tervezet, de az a kérdés rendezésére alkalmatlan volt, sőt a fennmaradt iratcsomó
