Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
üzemi érdekek szolgálatában árdömping útján igyekeztek minél nagyobb forgalomra s nyereségre szert tenni. A közüzemek másik, jelentősebb csoportja viszont, amely egy-egy közszolgáltatás ellátása tekintetében monopolhelyzetben volt, mint az elektromos-, gáz- és vízművek vagy a közlekedési vállalatok, kihasználva, hogy vetélytársuk nincs, az általános árcsökkenés közepette változatlan árszinten számlázták szolgáltatásaikat. Üzleti hirdetéseikben ugyanakkor azzal büszkélkedtek, hogy tarifáik az utolsó évtizedben nem változtak. Valójában az árcsökkenéssel párhuzamosan a változatlan szolgáltatási díjak rendszerének fenntartása a burkolt árdrágítással jelentett egyet. Elektromos Ennélfogva jóformán alig csökkentek a nagyüzemek szolgáltatásai a Városházának. Az ElektMűvek romos Művek évi 13 — 14 millió pengőt fizetett be, a Gázművek évi 8,5 — 10 milliót. Az élelmiszer-árusítóüzem is meghozta évente a maga egymillióját. Lényegesen nagyobb összegeket hozott a villamosvasút, amely közlekedési adó címén bruttó bevételeinek majd 9 százalékát, csaknem évi 5 — 6 millió pengőt, területhasználati díj fejében évente 2,5 — 4 millió pengőt, a megváltási díjak címén évi 3,5 millió pengőt, utazási és jegykedvezmények címén évi 4,5 millió pengőt, továbbá beruházások törlesztési részlete, üzemviteli veszteségek és a központi igazgatáshoz való hozzájárulás címén évi 1 millió pengőt fizetett be készpénzben vagy szolgáltatás útján természetben a fővárosnak. Más európai nagyvárosok hasonló adataival egybevetve, ezekben az években Buda2>esten állították elő a legdrágábban és itt értékesítették a legkedvezőbben az áramot. Budapesten 1930-ban 225 millió kWó leadása mellett a bevétel 46 millió pengő, Bécsben 574 millió kWó mellett a bevétel 72 millió pengő, Berlinben 1497 millió kWó mellett 194 millió pengőnek felelt meg a bevétel összege, vagyis Budapesten egy fogyasztó, helyesebben egy lakos 209 pengőt, Bécsben 120 pengőt, Berlinben pedig 203 pengőt fizetett áramhasználat címén. BSZKRT A BSZKRT fennállásának első tíz évében 69,1 millió pengőt fizetett be a fővárosnak — s az összeg nagyobb felét a válság éveiben, amikor a rendszeres befizetéseken túl évi 2 — 3 millió pengő rendkívüli területhasználati díjat is lefölöztek a bevételekből, elhanyagolva a szükséges beruházásokat, vagy ami indokoltabb lett volna szociális közlekedéspolitikai koncepció érvényesülése esetében: leszállítani a viteldíjakat. Ehelyett csupán vérszegény tarifamódosításra került sor, de erre is csak akkor, amikor 1932-ben több mint 31 millióval apadt az utasforgalom. A kisebb távolságra utazóknak a villamosokra való visszatérítése reményében bevezették a kisszakaszrendszert. A kisszakasz lényegében az 1 km-es vagy annál rövidebb távolságra utazók számára a korábbi legolcsóbb jegyhez képest 62,5 százalékos kedvezményt nyújtott. Rövidebb távolságokra átszállással történő utazásnál ez a kedvezmény 25 — 50 százalékot jelentett. A kisszakasz bevezetése nyomán az utazóközönség 40 százaléka ezt a kedvezményes tarifaformát vette igénybe. Gazdasági A gazdasági válság kiterjedésével és elmélyülésével összefüggésben kiéleződtek a korábbi ellentétek a feszültségek és ellentétek mind az egyes társadalmi osztályok és rétegek között, mind a különböpeTemk°lrzetei- z " regionális egységek, gazdasági érdekképviseletek, intézmények s általában az önálló gazdaságközött a válság politikai tevékenységet folytató testületek között. Ilyen körülmények közepette került sor a alatt főváros és a peremvárosok vezetősége, irányító testületei közötti látványos összecsapásokra, melyek különösen a válság mélypontját jelentő 1932-es évben s az ezt követő 1933-as évben éleződtek ki, és foglalkoztatták a sajtó hasábjain keresztül az ország közvéleményét. A Pest környéki városok és községek vezetőit első ízben az 1932 nyarán bevezetni tervezett BSZKRT viteldíjemelés elleni tiltakozás hozta össze a Városház utcai szomszédvár tanácstermében, a megyeházán. Az 1932. július 8-án tartott együttes ülésen azonban a tervezett viteldíjemelés elleni tiltakozáson túl egy sor más gazdasági természetű sérelem is napirendre került. Az elnöklő pesterzsébeti polgármester a főváros vezetőségének elzárkózó politikáját tette szóvá, melynek bizonyítékaként a kereseti és forgalmi adók szedése révén elért évi kb. 10 millió pengős jogosulatlan bevételt említette. A főváros ehhez a nagy összegű bevételhez azáltal jutott, hogy a peremvárosokból bejáró munkavállalók kereseti adóját a munkaadóktól behajtotta ugyan, de nem utalta át a lakhely szerinti község részére. Hasonló volt a helyzet az elővárosokba a fővárosi gyárakból szállított és ott értékesített áruknál is. Egy Pest környéki országgyűlési képviselő a városi vámsorompók és a közvetítő nagykereskedelem káros kihatásairól szólt, s felvetette, hogy a fővárosi eredetű árukat a Pest környéki településeknek hasonló vámokkal kellene megterhelniük. Felvetődött a főváros helytelen településpolitikája is. Általánosságban azonban a felszólalók az ellen tiltakoztak, hogy a főváros vezetősége a gazdasági válság terheit egyodalúan át kívánja hárítani az amúgy is kedvezőtlenebb helyzetben levő peremkörzetekre és nem hajlandó a peremvárosi problémák iránt megértő magatartást tanúsítani. Az értekezlet elhatározta, hogy ha a BSZKRT tarifaemelése bekövetkezne, revízió alá veszik a vasútvállalattal létesített területhasználati szerződéseket. A legfontosabb határozat egy bizottság felállítására vonatkozott, melynek feladata: ,,az összes, a székesfővárossal szemben támasztott környékbeli igények tárgyalása és megfelelő lépések megtétele". 34
