Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

Az új várospolitika a peremvárosokban és a környéki községekben tudtak demokráciát megteremteni. . . "

35 Bokányi Dezső javaslatára a tanácsülés megszüntetettnek tekintette a közgyűlést, s ugyancsak az ő kezdeményezésére követelték a főpolgármesteri állás megszüntetését is. A városvezetés kibővítése három szociáldemokrata küldöttel nem teremtett végleges megoldást, sőt a kialakult helyzettel végül is a Nemzeti Tanács többi pártja sem volt elégedett. A november 1-ével megkezdődött városvezetési változásokat így újabb politikai toldozás-foldozás követte. December 8-án a belügyminiszter a Függetlenségi Bárt, a Radikális Párt és a Szociáldemokrata Párt három-három küldöttjét nevezte ki a tanácsija, majd néhány nap múlva a feministák két képviselője is soraikba került. A hivatalnoktanács így már 14 fővel bővült ki, akik közül hét mivel az egyik feminista küldött is szociáldemokrata volt — a munkásság képviseletét volt hivatva biztosítani. A toldozások azonban nem odázhatták el véglegesen a városvezetés megnyugtató átszervezését, s a december 8-i belügyminiszteri leirat határozottan ki is mondta, hogy a „megbízások a készülő néptörvény kiadásáig érvényesek". Az 1918-as év azonban a változás nélkül telt el. A főváros tanácsa, amint a forradalom győzelmének napjaiban, úgy most is a politikai változások mögött maradt, s csak egy-egy pillanatra próbált az eseményekkel lépést tartani. Itt ütött vissza a szociáldemokraták kompromisszumos koncepciója saját politikájukra, mivel az új tanácstagok bekerülése a közéleti demokrácia érvényesülésének csupán deklaratív formája lett. A miniszteri leirat ugyanis, amely az új tagokat a tanácsba kinevezte, a delegáltak jogkörét nem határozta meg. A város közigazgatásában a kezdeményező szerep és jogkör a hivatalnoktanács kezében maradt. A főváros környékén a kialakult helyzet az egyes helységekben a helyi adottságok függvénye volt. Csepelen a gyári munkástanács és a helyi szociáldemokrata pártszervezet november l-e után is következetesen és szakadatlanul törekedett arra, hogy a község vezetését demokratikussá átalakítsák. A községháza és a jegyző tényleges hatalma november l-e után megszűnt. A hivatali ügyeket is a csepeli Nemzeti Tanács irányította. 1918. november 7-én rendkívüli közgyűlést hívtak össze, amely új tanácsot alakított a község vezetésére. A 15 tagú tanácsból öt tagot a községi elöljáróság, ötöt a munkástanács delegált. A 15 tagú tanácson belül a mérleg nyelvét az döntötte el a munkásság felé, hogy öt tagot népgyűlésen választottak meg.

3ü Három hét múlva, november 28-án a teljes átszervezés befejeződött: öt teljes hatáskörrel rendelkező albizottságot állítottak fel, mégpedig tüzelőanyag-beszerzési, ruházati, élelmezési, egészségügyi és segélyezési albizottságot a feladatok ellátására.

37 Ez a közigazgatási forma Csepelen a Népköztársaság egész ideje alatt fennmaradt. A szomszédos Erzsébetfalván a november 1-én megalakult helyi Nemzeti Tanács nem tudott jelentős befolyást gyakorolni a községháza vezetésére, de a képviselőtestületre sem. Novemberben a népgyűlések során követelték a helyi főbíró lemondását, és ez a hónap végére be is következett. Az elért változás radikális volt. Az új ideiglenes főbíró Müller Mátyás, a helyi MSZDP titkára lett. A település lakóinak törekvése az volt, hogy a még működő képviselőtestület szerepét a helyi Nemzeti Tanács vegye át, amelynek elnöke a helyi SZDP szervezet elnöke volt. A december 30-án összeülő képviselőtestület végül is a népgyűlések kívánsága alapján kimondta önmaga feloszlatását.

38 A főbíró személyét kivéve a népi községi elöljáróság megmaradt, s a község ügyeit tárgyaló fórum a közgyűlés helyett a Nemzeti Tanács lett. Ez a helyzet 1919. február 26-ig maradt fent; akkor létrehozták a Néptanácsot, s a sajátos helyi Nemzeti Tanács mint közigazgatási szervezet megszűnt. Mindkét előbbi formától eltérő megoldás jött létre 1918 őszén és telén Kispesten. Itt a gyárak munkásait képviselő főbizalmiak a november 1-én alakult helyi Nemzeti Tanácsot annak polgári vezetése miatt nem fogadták el, és Munkástanácsot akartak szervezni a közigazgatási ügyek ellenőrzésére. Ez a lépésük a központi szervek tiltakozásába ütközött, s így november 9-én megalakították a kispesti Néptanácsot. Ez a Néptanács aztán valóban kezébe vette a közigazgatás ellenőrzését. Összetételét tekintve a Nemzeti Tanácsban részt vevő pártok képviselőiből alakult meg, de a gyárak delegáltjai révén a munkástöbbség érvényesült. A Néptanács keretében albizottságok alakultak a konkrét közigazgatási kérdések tárgyalására. Itt tehát fennmaradt a képviselőtestület, sőt egyes kérdések a Néptanács és a képviselőtestület együttes megbeszélésén kerültek vitára. A jelentős helyi bázissal rendelkező polgári pártok megőrizték pozícióikat. Ezt jelenti a képviselőtestület fennmaradása, de minden kérdésben a döntő szó a Néptanács kezében volt, s ez már a munkásság befolyásának érvényesülését jelentette.

39 A főváros környékének falvai, községei sorából érdekes példa adódott a közigazgatás demokratizálásáért vívott küzdelemre Rákosszentmihályon. Itt a helyi képviselőtestület november első napjaiban vonakodott letenni az esküt a Nemzeti Tanácsra. November 6-án — a község és a környék izgatott hangulata miatt — bejelentették csatlakozásukat, de akkorra már elvesztették a lakosság bizalmát, ezért a helyi Nemzeti Tanács új képviselőtestület megválasztását követelte a gödöllői járás főszolgabírájától — eredménytele-