Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

mény hiányában a pénzügyi kérdések megrázkódtatás nélküli megoldása nehezen lett volna elképzelhető. A pénzügyi gondok fokozódása a főváros vezetőit nagy óvatosságra késztette az éves költségvetések összeállításánál s általában a beruházások tervezésénél. Az 1930-as költségvetés formálisan ugyan kisebb lett az előző évinél — követve az állami költségvetés 5 százalékos csökkentését —, valójában azonban 1,5 százalékos volt az emelkedés. Ez évben a bevételek még 9,2 milliópengővel meghaladták az 1929. évi szintet, s 199,8 millió pengőt tettek ki. Az előirányzattól való elmaraelás 10,2 millió pengő volt. A deficit 3,6 millió pengőt tett ki. 1931-re a költségvetés 4,25 százalékos csökkentést tartalmazott, de az év pénzügyi eseményei, a válság kiterjedése a pénz- és hitelélet területeire: további megszorításokat tett szükségessé.

32 1931. február 18-án a keresztény párt exponense, Sipőcz Jenő harmadszor foglalta el a polgármesteri széket. Programbeszédében a legnagyobb teret a gazdasági kereteseknek szentelte, előtérbe állítva a főváros beruházó tevékenységének méltatását, az új munkaalkalmak teremtésére irányuló fő ténykedésként. Elmondotta, hogy 1925—1930 között a főváros 263 millió pengőt fordított beruházásokra, és közlése szerint 1931-ben 92 millió pengő áll rendelkezésre beruházási célokra és közmunkákra. Az összegből 21 millió pengő a költségvetés bevételi forrásaiból, míg 71 millió pengő hitelekből biztosított. Sipőcz polgármester eme közlése, vagyis több mint 92 millió pengős beruházási keret bejelentése akkor, amikor a legelkeseredettebb pénzügyi erőfeszítésekre volt szükség, hogy a fenyegető csődöt elkerüljék, enyhén szólva illuzórikusnak tekinthető. A főváros ,,új" vezetői, az új irányítási szervezet, a törvényhatósági tanács, mitsem tudtak tenni a válság következtében fokozódó gazdasági visszaesés, nyomornövekedés csökkentésére, a legkárosabb kihatások mérséklésére. 1931 márciusának végén kerültek nyilvánosságra az 1930. december 31-i népszámlálási ada- A válság alatti tok, amelyekből kitűnt, hogy az egész budapesti lakosság 7,8 százaléka, 77 883 fő volt munka „segélyezési" nélkül, hozzátartozókkal együtt mintegy 250 000 ember, Budapest teljes lakosságának egy- P

0

^"

1 negyede ellátatlan, kereset- és támogatás nélküli. Országos méretekben a munkanélküliek száma 227 828 volt, hozzátartozókkal együtt egymillió ember. Nem volt jobb a helyzet a Pestkörnyéki ipari övezetben sem. Újpesten naponta 4500 ingyen ebédadagot osztottak szét, a munkanélküliek száma 2500, családtagjaikkal együtt 10 000 fő. A főváros vezetősége is újból kiépítette az 1920-as évek elején virágzott népkonyhai hálózatot, fölélesztették a különböző segélyezési formákat. A korábbi években adott 40- 60 000 személyi pénzsegélyek számát 140—170 000-re emelték. A pénzsegélyezési keretet viszont alig növelték, aminek következtében egy segélyezett átlagban 1929-ben 7,07, 1930-ban 5,67, 1931-ben 5,05, 1932-ben 4,74, 1933-ban 4,16 pengőt kapott. Az évente kiosztott ingyenebédek száma az 1929. évi 4,46 millióról 1930-ban 6,74, 1931ben 11,11, 1932-ben 17,28, 1933-ban 17,99 millió adagra emelkedett. E számadat másképpen tekintve annyit jelent, mintha a főváros lakosságát 18 napon át a főváros vezetősége vendégül látta volna ebédre. A kiosztott tej mennyisége az 1928. évi félmillió literről 1932-ben 1,7 millió literre növekedett. A kiosztott ingyentüzelő 1929-ben 9142 mázsa volt, 1932-ben már 52 319 mázsa. A kiosztott gyermekruhák száma az 1929. évi 18 000 darabról 1931-ben 36 000-re emelkedett. 1933-ban már csaknem 60 000 a kiosztott ruhadarabok száma. A fentieken túlmenően folyt élelmiszersegélyezés is. Ennek keretében 5 pengő értékű csomagokból 1932-ben például 43 000-et osztottak ki, a napi 0,5 kg-os kenyéradagokbó ugyanazon évben 2,2 milliót, húsárura érvényes utalványból, amelyre 6 8 dkg húsfélét és 10 20 dkg kenyeret adtak, átlagban évi 1,4 -1,6 millió darabot adtak a kerületi elöljáróságokon vezetett ínséges kataszterekben szereplő személyek és családok részére. Jelentős méretű segélyezési tevékenységet folytatott a főváros a szegényházakban, a népszállókban és a hajléktalanok menhelyein, amelyekben 1933-ban több mint 700 000 munkanélküli hajléktalan kapott szállást és étkezést. Budapesten a legfontosabb az ebédeltetési akció volt. A nyomor fokozódása miatt 1931 tavaszán 80 000 személy rendszeres ebédeltetéséről és napi 50 000 kenyér- és húsutalvány kiosztásáról kellett gondoskodnia a főváros szociális hálózatának. A gazdasági helyzet az 1930 1931. évek fordulóján tovább romlott. A válság folytatódott, ami megnyilvánult a mezőgazdasági termékek fokozódó árlemorzsolódásában, az ipari termelés további összezsugorodásában, a külkereskedelmi mérleg újból passzívvá válásában. 1930-ban a fővárosi ipar termelése 1929-hez képest 13,5 százalékkal volt kisebb értékű. 1931-ben viszont csupán 71,4 tizedét sikerült elérni a csúcspontot jelentő 1929. évi termelésnek. 1930-ban a fővárosi ipar termelése még 1108 millió pengő értéket jelentett, ezzel szemben az A válság ipari termelés bruttó értéke 1931-ben mindössze 913,3 millió pengő volt. Az évi átlagos munkás- alatti ipari létszám egyedül a gyáriparban a 100 ezret meghaladó létszámról 80 ezerre csökkent. Negatívan termeles alakult a pénz- és tőkeforgalom az év folyamán. Új kölcsönök formájában ugyan még 500,7 millió pengő áramlott be az országba, de tőkevisszafizetésre 383,1, kamat- és osztalékfizetésekre 203,4 millió pengőt kellett volna fordítani. Az árukivitel és tőkebehozatal együttes értéke 751