Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A választási manipulációk, a nyílt terror, a jobboldali politika térhódítása a kormánypárt országos győzelmét hozták meg. A 240 parlamenti képviseletből 200-at szereztek meg. Egy-egy mandátumhoz 9679 szavazat kellett. A mandátumok megoszlása: Keresztény Gazdasági és Szociális Párt 1, Egységes Párt 1, MSZDP 2, Vázsonyiék 1, Rassay-párt 1. A hetedik mandátumot 8203 töredékkel az MSZDP, a nyolcadikat 6052 töredékkel a Keresztény Ellenzék, a kilencedik mandátumot 459l-es töredékkel a Vázsonyi-párt kapta. A déli kerületben: 92 420 érvényes szavazat volt. Egységes Párt 23 652 MSZDP 28 297 Rassay-párt 14 860 Wolff-párt 25 611 Itt egy mandátumhoz 9242 szavazat volt szükséges. Az Egységes Párt 2, az MSZDP 2, a Rassaypárt 1, a Wolff-párt 2 mandátumot kapott. A töredékes mandátumokat az MSZDP, a Wolff-párt és a Rassay-párt kapta meg. A fővárosban a választásra jogosultak 74,6 százaléka szavazott le. A választások nem jelentettek tartós biztosítékot Bethlenek számára. A meg nem állítható jobbratolódás végül is változást tett szükségessé. A lakosság elhelyezkedésének topográfiája tükröződik a választási eredményeken. A zömében munkások és kispolgárok lakta Pesten a liberális és szociálüemokrata befolyás, Budán a keresztény kispolgári, középrétegeket képviselő pártoké volt a vezető szerep. A keresztényszocialista munkásszervezetek léte ekkor már sem a politikai élet, sem a munkásmozgalom számára nem volt jelentős tényező. A hivatalos politika a 30-as évek elejétől inkább saját pártjainak szervezett munkástagozatokat. Ekkor már érezhető volt a szélsőjobboldal, a különböző politikai színárnyalatú s elnevezésű nemzeti szocialisták szervezkedése a munkásság soraiban. A világválság éveiben lassan megtörik a fasiszta szervezetekkel szemben a munkásosztály intakt volta. A 20-as éveknél már jeleztük a munkásság átrétegeződésének az ipar szerkezeti változásaival összefüggő folyamatát. Az új rétegekre s az új korosztályok nagy részére nem terjedt ki a szocialista, kommunista agitáció, viszont a sajtó, a rádió, a leventemozgalom, s a felnőtteknél a több mint egy évtizedes szakadatlan ellenforradalmi agitáció kiskapukat nyitott a munkásosztály falán át a szélsőjobboldalnak is. E jelenség — ekkor még csak csírányi — létezését a nyílt szemű munkáspolitika felismerte. A KMP Buüapesti Bizottsága 1929. évi 1. sz. körlevele érzékeltette ezt a veszélyt: ,, . . . a legutóbbi időben olyan események játszódtak le, amelyek a legnagyobb figyelemre érdemesek. A balra tolódó munkástömegekre rávetette magát a fasizmus. Olyan eseményeket látunk, mint a dorogi bányamunkások, a magyaróvári textilmunkások ós az állami gépgyár munkásainak csatlakozását a revíziós ligához. A szervezetlen munkások csak egyik részét képezik a munkásság azon táborának, amelynek meghódítását a fasizmus célul tűzte ki. Ezenkívül befolyása alá igyekszik vonni a fasizmus baloldali munkásszervezeteket, mint a kivált vasesztergályosok, lakatosok. Ezek vezetőségének egy részét már megnyerte magának. Vezető reformisták kiválását látjuk az MSZDP-ből nemzeti alapon."

28 A magyar politikai porondon a húszas évek elején megjelennek és szervezkedni kezdenek a „nemzeti'szocialista" — fasiszta pártocskák. 1922 tavaszán gyűléseket rendezett az Országos Nemzeti Szocialista Párt. Programjukat nem ismerjük, de a szervezet elnökének egyik beszéde ismert: ez szociális demagógiától terhes, s az irredentizmust népszerűsíti. 1922 májusában a Nemzeti Szocialista Párt több röpiratot adott ki, szövegük azonban nem maradt fenn. Az év vége felé az ébredők megalakították a Magyar Easiszták Sző vétségét. Ettől függetlenül a belügyminisztérium körlevele felhívja a rendőri szervek figyelmét, hogy ,,az országban engedély nélküli fasiszta párt szervezkedés folyik". A válság évei, ha nem is a nemzeti szocialista szervezetek keletkezését, de létrejöttük lehetőségét s az új nemzetközi és belpolitikai helyzethez való alkalmazkodásuk eshetőségét teremtették meg. A főváros életében nem tömegeivel, hanem botrányaival jelentkezik leghangosabban a különböző szélsőjobboldali csoportok kereszteződéséből kialakult Horogkeresztes Párt, amely már a párt programjában is nemzeti szocialista, és módszereiben is közel áll példaképéhez, a német fasizmushoz. 1933-ban a horogkeresztesek egyesülnek Szász Zoltán csoportjával. Jelvényük a nyilaskereszt, formaruhájuk a zöld ing, fekete nadrág és csizma lett. Az egyesülést az is indokolta, hogy a kormány betiltotta a horogkereszt használatát. 1932-ben szervezték meg Meskóék első rohamcsapataikat, a kommunistákkal való leszámolást tűzve célul maguk elé. A Meskó-párt tüntetései ellen ekkor még jelentős rendőri erőket vezényeltek ki. Igaz, nem a kommunisták védelmére, hanem a kormányzat elleni tüntetéseik szétverésére. Meskóék provokatív fellépései, szocialista- és kommunistaellenes kirohanásai hamar kiválni fasiszta szervezetek kozaios térhódítása