Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

8. A szervezett munkások soraiból önkéntes alapon jött létre a Népőrség a forradalom védelmében kormány által kinevezett új tagok: Preusz Mór a Nemzeti Tanács, Bokányi Dezső a Munkástanács és Czóbel Ernő a Fővárosi Közalkalmazottak Tanácsa részéről.

32 Mivel mind a hárman a Szociáldemokrata Párt tagjai voltak, Bokányi és Czóbel pedig annak baloldali szárnyához tartoztak, bekerülésük a hivatalnoktanácsba a forradalmi változtatásoknak megfelelő politikai kontrollt, a fővárosi munkásság tényleges képviseletét jelentette. Tegyük hozzá: arányuk így sem volt kielégítő, s csak ideig-óráig nyugtatta meg ez a megoldás a fővárosi baloldali közvéleményt. A hivatalnoktanács az új tagokat ünnepélyesen fogadta, dr. Bódy Tivadar polgármester üdvözlésüket új program meghirdetésére is felhasználta. A program a Nemzeti Tanács elismerésén túl a közvetlen városgazdasági feladatok mellett a munkásügyek intézését is tervbe vette, s bejelentették, hogy e célból külön hivatalt akarnak felállítani. Ezen a tanácsülésen, programbeszéde keretében jelentette be Bódy a fővárosi villamos vasutak egyesítését, amely a vállalatok szakszervezeteinek kezdeményezésére jött létre. A program bejelentette „a temetkezés kommunizálását" — Bódynak ez a szóhasználata a temetkezési vállalatok fővárosi kezelésbe vételét ígérte. Ugyancsak új vonás a korábbi várospolitikai tervekkel szemben a hivatalnoktanács állásfoglalása a kulturális problémák terén is: „Az iskolaügy szervezetét minden irányban demokratizálni szándékozunk, a felnőttek oktatását fejlesztjük, népkönyvtárakat, népmúzeumot állítunk, népies hangversenyek és színielőadások útján a tudományt és a művészetet a néppel megkedveltetjük és hozzáférhetővé tesszük."

33 Ez a várospolitikai program célkitűzéseit tekintve igen jelentős előrelépés volt, s nem kis részben a három új szociáldemokrata tanácstag megjelenésének volt köszönhető. Bódy, de egészét tekintve a hivatalnoktanács is megnyilatkozásaiban igyekezett a szocialisták platformjához közeledni. Harrer Ferenc alpolgármester kivételt jelentett, mert Károlyi Mihályhoz és a Nemzeti Tanácshoz fűződő kapcsolatai révén kikerülhette a Tanács többi tagjának politikai ingadozásait, s pozíciójának védelmében nem tett politikai ugrásokat bal felé. Maga részéről megelégedett azzal, hogy a Tanács önállósága megmaradt, nem került föléjük kormánybiztos; a szociáldemokratáknak sem tett engedményeket. Harrer Ferenc fél évszázad múltán is indignálódva ítélte el Bódyt: „Bódy szolgaleikűségében teljesen kiszolgálta a szocialisták akaratát. Bár a kormány polgári többséggel bírt, a belügyminiszter polgár volt, a kizárólag polgári összetételű tanács mégis teljesen alávette magát a szocialista befolyásnak."

34 A program pozitív vonásai — e kis kitérőnk után - így válnak érthetővé. Nem véletlen azonban az sem, hogy Bokányi Dezső Bódy üdvözlő beszédére s részben a programra is válaszolva kritikus hangon ítélte meg a korábbi — s most is helyén ülő — városvezetést s az általuk képviselt várospolitikát: „Mi megjelenünk azoknak a kéj) viselet ében, akiket eddig száműztek a város közigazgatásából. Mi voltunk azok, akik a falakon kívül álltunk ezer esztendő óta. Ezer esztendő óta először találkozik a nép széles rétege a város kormányzatával. Nagyon durva kőfalak választottak el bennünket, olyan különbségek, amelyek még a polgárság képviseletét is meghamisították, mert még a polgárság részéről sem