Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A főváros és környéke szervezett munkásai, munkanélkülijei a reggeli órákban kezdtek vonulni a Körút Andrássy út felé, végcélként a Városliget irányába. Az áramlás délig tartott, mert csak a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez tartozó üzemek nem dolgoztak azon a napon, a többi üzemben 11-ig tartott a munka. Általában kisebb csoportok indultak el a főváros környékéről és a külső kerületekből, mert a főútvonalakon a rendőr járőrök cirkáltak. Igen nagy számban jöttek be Mátyásföldről, Sashalomról, Budafokról, Csepelről, Erzsébetről, Kispestről, Újpestről. Először azonban a Körút népesült be. A rendőrségi előírást betartva, a járdákon haladtak az Andrássy út {ma Népköztársaság útja) irányába. Már a felvonulás közben lezajlanak az első incidensek: a Rákóczi téren, a Váci út és Gömb utca sarkán, a Dohány utca sarkán már felzúg a „Munkát, kenyeret!" A lovasrendőrség első közbelépése a Király (ma Majakovszkij) utca és Erzsébet (ma Lenin) körút sarkán történt. Ekkor még sebesülés nélkül. 11 óra körül telt meg az Andrássy út annyira emberekkel, hogy a járműforgalom leállt. Először a gyalogrendőröket vetették be, majd a Köröndnél (ma Kodály körönd) a Szív utcában megbújó lovasrendőr szakaszt vezényelték a tömeg ellen. A fentmaradt fényképeken jól látszik, hogy ez már rendőrségi provokáció volt, mivel a tömeg a járdán, rendezetten haladt. A sorok a rendőrattak után bomlottak fel. Egy kommunista beszédet kezdett mondani, és e perctől kezdve már folyamatosan vette át a tömeg a KMP-tagok jelszavait, s a felgyorsult események már a harcos tüntetés képét adták. Itt a Szív utca sarkán haladt a tüntetők között József Attila is. Az itt kialakult csatározás adhatta első impresszióját „Tömeg" című verséhez. A köröndi összetűzés már súlyos sebesülésekkel járt. Innen vitték be a Batizfalvy-szanatóriumba a tüntetés első súlyos sebesültjét: Makala Károly egyetemi hallgatót. De itt még csak a rendőrkardok „dolgoztak". A rendőrség harmadik „erőcentruma" sem állta meg a helyét, mert a Hősök tere elé vont kordont a munkások áttörték. Ekkor tört ki a rendőrségben a pánik a helyzet eleve helytelen felmérése következtében. A Ligetben rohangáló lovas- és gyalogrendőrök elvesztették uralmukat a tömeg felett. Egy felborított autóból és székekből barrikádokat építettek a munkások. Ekkor mozgósították az első magyar huszárezredet a Liget ellen. Bevetésükre azonban már nem került sor, mert a honvédség és a rendőrség páncélosai elérték a kívánt célt, részekre szabdalták a tömeget. Itt már érvényesült a katonai taktika. A rendőrök és csendőrök egymás után rohamoztak. A cél mindig ugyanaz volt, a tömeg szétforgácsolása. így is nehezen tudták csak visszaszorítani a Ligetbe betört mintegy 10—15 ezer munkást. Ekkor már nemcsak a jelszavaktól volt hangos a Liget és a tér, hanem az Internacionálét éneklőktől is. A Ligeten rohamban keresztülvágni akaró lovas rendőr szakaszt már a harctól felajzott tömeg fogadta, záporoztak rájuk a kövek. E szakasz vezetője adott parancsot a fegyverhasználatra. S egy hirdetőoszlop tövében holtan maradt Darnyik János galgahévízi parasztember, aki napszámosként dolgozott a fővárosi építkezéseken. A Városligetben kitartásra buzdítottak a kommunisták; a Kiskörúton, a Király utzában újabb összetűzések robbantak ki a rendőrség és a munkások között. Fel-fellángolt a harc a város más pontjain is. Ekkor már megszűnt a Kertész utcai központ irányító szerepe, ahol a szakszervezetek vezetői várták a híreket, s adtak ki utasításokat. Sokan közülük a tömeggel együtt vonultak, így Garami Ernő és Peyer Károly is. A Pesti Hírlap riportere másnapi cikkében sajnálkozva állapította meg, hogy a leghangosabban tüntetők egy csoportja Peyert a munkásosztály árulójának nevezte. A most már szó szerint harcoló, követ, ólomdarabokat dobáló munkások legnagyobb csoportja a Nagykörút Andrássy út (ma Népköztársaság útja) — Aréna (ma Dózsa György) út — Keleti pályaudvar közötti negyedbe vonult, illetve szorult vissza. A rendőri és katonai felmorzsoló taktika lassan győzedelmeskedett. Két órakorul már nem volt ellenállás, a fél 12 körül elrendelt honvédségi rí adóztatás megakadályozta a rendőri kudarcot. Az igen nagy tömegeket megmozgatott tüntetés során 159 főt tartóztattak le. Többségüket azonban aznap vagy másnap elengedték. A tüntetésnek több száz sebesültje volt. Ezekből kettőn golyó ütötte seb. Darnyik János meghalt. Molnár Lajost életveszélyes állapotban szállították a kórházba.

23 1930. szeptember elseje nem sajátosan pesti megmozdulás volt. Nemcsak azért, mert az országban aznap több helyen is voltak megmozdulások, hanem azért is, mert ezek politikai jelentősége messze túlhaladta a fővárosban lezajlott eseményeket. A belpolitikában kétségtelenné vált, hogy az MSZDP az egyetlen legális képviselője a munkásságnak, s olyan tömegeket képes mozgósítani, amelyekkel más párt nem rendelkezik. A „Moszkva ügynökeinek", „bolsevista agitátoroknak" titulált kommunisták most váltak az uralkodó osztály, de a pesti polgár számára is olyan tényleges valósággá, amely bizonyítás is volt: erejük jóval nagyobb létszámuknál. De bemutatkozott a pesti utcán az átformálódóban, átrétegeződőben levő magyar szervezett munkásság is. A szakszervezeti és pártvezetés is elvesztett egy illúziót. Rá kellett döbbennie, hogy a munkást nemcsak a magasan kvalifikált szakmunkás jelenti. Messze tűnt már a századelő ferencjóskás, keménykalapos, magasan kvalifikált, szervezett munkása, aki bőgatyás szlo-