Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

valóságos fegyveres felkelés zajlik le október 31-én a hajnali-reggeli órákban. Az első' hírekre napvilágra lép az addig illegális munkás- és katonatanács, leszerelik a kispesti nagyüzemek katonai őrségét. Csak a Hofherr-gyárban nem ment a gyári őrség lefegyverezése simán. A Liptákgyári munkások kívülről fegyverekkel, belülről az üzem munkásai vasdarabokkal támadták meg s verték le a gyárat őrző csendőrséget. A rend megteremtése után a kispesti munkások is vörös zászlók alatt vonultak be a fővárosba. Hozzájuk csatlakoztak az Üllői úton az erzsébet falvai munkások csoportjai.

17 Ezek a csoportok ütköztek meg az Üllői úti Mária Terézia Laktanya tiszti őrségével. A felfegyverzett munkásokat támogatták a 32-es gyalogosok. A tiszti őrség visszavonult, a kaszárnya kapui megnyíltak. A laktanyából újabb fegyvereket szerezve, hömpölygött tovább a tömeg a Belváros felé. A Nemzeti ^

z Astoriában közben összegyűlt s lázas tanácstalanságban gyötrődő Nemzeti Tanács ilyen Tanácsút- hatalmas tömeg láttán bátorságra kapott. Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond felveszia mentek a Várba József főherceghez, aki közölte Károlyival a miniszterelnöki kinevezését. A töhatalmat me

g közben megszállta a Várhegyet, és zajosan éltette Károlyi Mihályt s a köztársaságot. A tömegek forradalmi szelleme túlcsapott a Nemzeti Tanács politikai programján: független Magyarországot s a királyság helyett köztársaságot akartak. A Nemzeti Tanács a reggeli órákban még arra számított, hogy Károlyi kinevezése, megegyezésük a királlyal, megnyugtatja a tömegeket, akiknek gondolkodását nem ez a feltételezés, hanem az utcákon megjelent kétsoros plakát tükrözte, amely Petőfi szavait idézte: „Itt a nyilam ! Mibe lőjjem ? Királyi szék áll előttem. . ." A tömegek A másnap délutáni Tisza Kálmán (ma Köztársaság) téri gyűlés az utcán elhangzott köztársaköveteiik a ságpárti jelszavakat csokorba fogva, már programot is adott. A gyűlést baloldali szocialista ^MMá^iá'sát cso

P

or

t°k szervezték, s kimondott célja az államforma meghatározása volt. A gyűlés résztvevői újpesti, kispesti, csepeli és albertfalvai munkások voltak. Határozati javaslatukban kimondták: ,,A gyűlés leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a Nemzeti Tanács kebeléből megalakuló kormány a királynak tett hűségeskü alapján kezdje meg működését. A Nemzeti Tanács szuverén hatalmát Magyarország dolgozó népe, a munkások és katonák adják meg. . . A munkásság legnagyobb megütközéssel látja, hogy akkor, amidőn Magyarország egész népe, a munkások, a katonák és a dolgozó polgárok egyhangúlag a köztársasági államformát követelik, midőn ennek megvalósítását semmiféle hatalom megakadályozni nem tudná, a Nemzeti Tanács még mindig habozik és még mindig élő és létező hatalomnak ismeri el a királyt. Ettől függetlenül a munkásság kimondja, hogy ezentúl semmiféle királyi hatalmat maga fölött tűrni nem fog. . . Le a Habsburgokkal! Éljen a köztársaság!"

18 Az egész munkásságot összefogni nem tudó, de helyenként jelentős befolyással rendelkező baloldali szocialisták, antimilitaristák, túlmenve a Nemzeti Tanács s a szociáldemokrata vezetés koncepcióján, a nemzeti függetlenség kivívásáig győzelemre vitt forradalmat továbbfejlesztették. A forradalom győzelmét követő napokban azonban a polgári konszolidáció irányába hatottak a polgári, sőt a kispolgári osztályok is. Az ország belpolitikai, gazdasági, kulturális kérdéseinek rendezésében a Nemzeti Tanács pártjai által képviselt polgári demokratikus politikai koncepció dominált, de az államformát a munkásság fellépése határozta meg s döntötte el. A helyzet bonyolultságát a költő, Babits Mihály látta jól: „Micsoda forradalom ez? Polgári forradalom? Negyvennyolcas szabadságforradalom? Nacionalista? Vagy antinacionalista forradalom, vörösforradalom ? Szocialista, társadalmi ? Magyar vagy emberi ? Vagy éppen a bolseviki anarchia szellemének első és még álcázott kirobbanása a Kend palackjából? Máshogyan látja minden párt, máshogyan minden osztály. . . és mindegyik mást is vár tőle: más eredményeket, más tendenciát !"

19 4. A VÁROSVEZETÉS A FORRADALOMBAN Az állami vezetés megcsontosodott bürokráciája a századfordulótól kezdve csökkenő hatással érvényesült a főváros vezetésében. De a liberális városvezetés eredményei a háború éveiben — lényegüket tekintve — ködbe foszlottak. Az ugrásszerűen megnőtt szociális gondok: a városi lakosság ellátatlansága, a felduzzadt lélekszámú főváros lakásínsége, a háborús gazdálkodással járó további nehézségek objektíve is problémák elé állították a főváros vezetőit. A forradalom eseményeinek tükrében azonban nem ezek a kérdések határozták meg a városvezetést, hanem politikai állásfoglalásai voltak a döntőek. A fővárosi tanácsülés készségesen kiszolgálta a királyt és környezetét a Károlyi Mihály elleni fellépéseiben. 1918 szeptemberében hecckampányt indítottak Károlyi ellen a Stefánia (ma Népstadion) úti telkeinek ügyében, amit