Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

125. A Keresztény Községi Párt plakátja az 1925. évi fővárosi választások idején kozási ágtól független fővárosi egység megvalósítása" érdekében emelt szót közvetlenül a választások előtt. Hangoztatta, hogy a gyűlölködés és a széthúzás helyett a külföld előtti bizalmat vissza kell nyerni, és ez nem fog sikerülni, ha olyan jelenségek színhelye lesz a közgyűlés, mint a múltban volt. Ily módon igyekezett a j)olgárság különböző rétegeit saját politikája támogatására megnyerni. A demokratikus blokk, közte a szociáldemokraták is, a kurzusuralom megszüntetésének és helyette a demokratikus önkormányzat megvalósításának igényével lépett a küzdelembe. A kisebb polgári csoportok megnyerése is fontos része volt a választási előkészületeknek. így a szabadelvűek egy része, a Bárezy Harrer- Erlich-csoport a blokkot támogatta, a másik, Bódy Ugron-csoport pedig a Ripkapártot, ha önállóságukat meg is tartották. A választások a várakozásoknak megfelelően az erők egyensúlyi helyzetét hozták létre. A blokk megkapta ugyan az összes szavazatok több mint felét, a Wolff-párt pedig 36%-ot sem egészen, és Bethlen pártja is csak 8,5%-át, de a hivatalból jelenlevő és érdekképviseleti tagokkal együtt az új közgyűlésben nagyjában két egyenlő nagyságú csoport jött létre, melynek tekintettel kellett lenniük egymás érdekeire. A blokk 128 mandátumával szemben állott 91 kereszténypárti, 23 Ripka-párti, 8 szabadelvű és 61 nem választott törvényhatósági tag, akik ha nem is egységesen, de az esetek nagy részében a kormánypártot támogatták. A blokk maga sem volt zárt egység, különböző pártocskák, csoportok, pártonkívüliek vettek benne részt, a szociáldemokraták 53 ós a demokraták 51 mandátuma mellett. A választási eredményeket erősen befolyásolta a választói jogosultság bethleni korlátozása, melynek eredményeként az 1920-as 464 ezerrel szemben kerek számban 290 ezer választásra jogosult volt a törvényhatósági választásoknál. A 6 évi helyben lakás megkövetelése még tovább csökkentette a választói jogosultságot az országoshoz képest is, nem említve a különböző manipulációkat és csalásokat, melyek alapján kihagyták a választói névjegyzékből az egyébként jogosultak széles rétegét is. A választásokon nem vett részt minden ötödik jogosult, így a választások eredménye nem mutatta a reális társadalmi képet a fővárosban sem, bár az országoshoz viszonyítva itt demokratikusabbnak lehetett mondani, elsősorban a titkos szavazási mód következtében. A pártok egyöntetűen győzelemről számoltak be, melyet ugyan egyik sem állíthatott jogosan. A Keresztény Községi Párt, bár a régi számarányából sokat vesztett, de még mindig a legnagyobb pártja volt a törvényhatóságnak. A korábbi ellenzék, amely sokat szenvedett a wolffisták várospolitikájától, jelentős tért nyert, azonban kezdettől fogva gyengítette a blokkot a benne részt vevő csoportok különböző érdeke. A fővárosi közgyűlésbe először bevonulé) szociáldemokraták külön színfoltot jelentettek ezen belül is, községpolitikai programjukkal, egységes fellépésükkel. A jobboldallal mindig szemben álltak, ha nem is mindig következetesen és egyértelműen. A kormány városházi pártja a választásokon csekély sikert ért el, csak a későbbiek során erősödött meg a „húsosfazék" vonzó ereje következtében, amint a kommunista sajtó megállapította; kezdetben a hivatalból részt vevőkkel, később az átlépett, csatlakozott bizottsági tagokkal. Az új törvényhatóság alakuló ülése 1925. június 17-én volt, amikor az elnöklő Ripka kormánybiztos Az 1925. évi törvényhatósági választások nevével kezdődik! 12G. A választási blokkba tömörült ellenzék plakátja 1925-ben