Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

közte zsidók is voltak, tartani lehetett attól, hogy ha nem is baloldali, de legalább valami liberálisabb várospolitika és közigazgatás jut érvényre, a belügyminiszter a Pest megyei alispán javaslatára törvényhatósági biztost nevezett ki a város élére, Semsey Aladár személyében. Azonban sem ott, sem a főváros környékének többi helységében a jogfolytonosság visszaállítása nem tudta megakadályozni a forradalmi időszak tanulságainak valamilyen fajta érvényesülését. A terror és a különféle megfélemlítések, mint Cservenka Miklós, a pestújhelyi szociáldemokrata titkár meggyilkolása, a fővároshoz hasonlóan éreztette hatását, de a változások iránti igény elég hamar nyilvánvalóvá lett. A környék lakosságának rohamos fejlődése következtében egymásután jelentkeztek a környékbeli községek városítási igényükkel, az egyes községek új telepei pedig községönállósítási igényükkel. Erősítette ezeket a törekvéseket a forradalmi időszak öntudatra ébredése, mely az ellenforradalmi rendszer győzelme után is éreztette hatását. Ebben a helyzetben került sor a környékbeli helységek egy részében képviselő-testületi választásokra, tisztujításokra, bár az országos rendelkezés (az 1920. VII. te.) a háború előtti állapotokat konzerválta mind az önkormányzatok, mind a tisztviselői kar összetételében. A Bethlen-kormány azonban már olyan felhatalmazást kért a Nemzetgyűléstől, hogy a városokban a megüresedett állások betöltését a belügyminiszter engedélyezhesse. Képviselő- így került sor Újpesten 1922 őszén képviselő-testületi választásokra, melyen a liberális-demoklestüleii véi- rata blokk megszerezte a többséget. A testület 200 tagja közül 136-an tartoztak a liberális lasztas üjpes- sz

övetséghez, amelyben 13 szociáldemokrata volt. A képviselő-testület felét a választottak, másik ^?<er^&e/en' fe^t a virilisták képezték. A választottak közül 55-en a blokkhoz, 45-en a keresztény párthoz Rákospalotán tartoztak. A Wolff-párt sajtója kellemetlen esetnek nevezte az újpesti községi választást, 1922 23-ban vigasztalásul megállapította, hogy a keresztény politika úgyis érvényesülni fog, mert a Népszava a munkások kihagyása miatt kesereg. A városban megszűnt a három évig tartó kormánybiztosi időszak. Polgármesternek a többékevésbé liberális beállítottságú volt kormánybiztost választották meg.

34 Ugyanerre az időszakra esett a kispesti választás is. Ekkor kapta meg a járásszékhely a városi rangot, és azután tartották meg a képviselő-testületi választásokat, 1922 júliusában. A blokk itt is többséget kapott, bekerültek szociáldemokraták is a képviselő-testületbe, szám szerint 14-en. A több mint 50 ezer lakosú helységben 18 ezer polgárnak volt választójoga, a községi választási névjegyzékbe viszont csak 13 ezret vettek fel. így a 75 százalékban munkáslakosú városban a polgárság, az önállók, az adófizetők testülete döntött minden kérdésben. Polgármesternek a keresztény párt jelöltjével szemben a liberálisok jelöltjét, Válya Gyulát választották meg. Az illegális kommunista sajtó bírálta a szociáldemokratákat a polgári liberálisokkal való szövetség miatt, hangoztatva, hogy ebben a munkás többségű városban munkás többségű képviselőtestületet várt mindenki, de nem az történt.

35 A jogos bírálat mellett nem vette figyelembe a föld alá szorított párt a körülményeket a Pest környéki helységben. Ügyesebb politikával Kispesten is valamivel több engedményre lehetett volna szorítani a blokkot a szociáldemokratáknak, de alapvetően más, munkás többségű és irányítású városi vezetést létrehozni az ellenforradalom első éveiben még elképzelni is nehéz volt. Félrevezető volt az 1922. évi nemzetgyűlési választások szavazataránya is a főváros környékén, ahol az MSZDPtöbb mint 55 százalékát kapta az összes szavazatnak. A községi választójog ugyanakkor az 1886. közigazgatási törvény alapján kialakult rendszert követte, mely a munkástömegeknek nem adott községi választójogot. A polgári ellenzékkel való szövetkezés, mint olyan, még újságként hatott és megosztotta a véleményeket az MSZDP-ben is. Farkas István szerint a blokkban való részvétel szükséges rossz, mások szerint szükséges, de óvatosságra intettek a polgári pártokkal való szövetség kérdésében. A következő évben városi rangot kapott a több mint 40 ezer lakosú Erzsébetfalva és a 36 ezer lakossal rendelkező Rákospalota is. Mindkét városban a liberális polgári tömb kapott többséget. A Pesterzsébet nevet felvett város képviselő-testületében a jobboldal csak a virilisták listáján tudott néhány képviselőt küldeni a testületbe. A blokkban 34 szociáldemokrata városatya is helyet foglalt. Polgármesternek a liberális beállítottságú Chikán Bélát választották meg. Rákospalotán a blokk csekély mértékű többséget szerzett, melyben a szociáldemokraták is 23 képviselő-testületi mandátumot szereztek. A városítás után Cserba Elemért választották meg polgármesternek. Rákospalotán, mely félig őstermelő jellegű helység volt, a virilisták a konzervatív közigazgatási felfogást vallották, így a csekély többség mellett sem sikerült az eddigi községpolitikai gyakorlatot megváltoztatni. A környékbeli községekben az időközben megtartott képviselő-testületi választásokon néhány szociáldemokratának is sikerült mandátumot szereznie. Történetesen Soroksárpéterin, Nagytétényben, Pestlőrincen, Pestújhelyen is néhány községi képviselő-testületi tagja volt az MSZDPnek. Azonban olyan fontos munkáslakosságú községekben, mint Cse2>elen és az 1925-ben, a szanálási törvény alapján összevont Sashalom-Rákosszentmihályon a kurzus változatlanul megőrizte megszerzett pozícióját, részben a konzervatív közigazgatási törvény rendelkezéseit felhasználva, részben a jobboldal és az azt kiszolgáló községvezetés összefogásának biztosításával.