Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Az ország gazdasági elete a világháborút követő mintegy hároméves periódusban magán viselte még a háború vesztés és a szervezetlenség valamennyi tünetét. Az alapvető fontosságú mezőgazdasági termelés 1920-ban a háború előtti szint 50 — 60 százalékát érte csak el. Az ipari termelés sem haladta még meg a békeszínvonal 50 százalékát. A gazdasági élet bénultsága, az alacsony termelési színvonal s a gazdasági élet valamennyi egyéb megoldatlan problémája mellett jelentékenyen meggyorsult a pénzromlás. 1919 nyarán a korona a békebeli érték 15 százalékára süllyedt le, és 1920 tavaszára már az 1919. évi érték egynyolcadára zuhant alá. A korona stabilizálására 1921-ben tett Hegedűs Lóránt-féle kísérlet csődbe jutott. A hagyományos eszközökkel végrehajtott szanálási kísérlet, miután a termelés nem emelkedett, nem járhatott sikerrel, s a pénzromlási folyamat feltartóztathatatlanul haladt előre. Sőt, éppen a bankóprés szakadatlan működtetésével igyekezett a magyar uralkodó osztály megteremteni azokat a feltételeket, amelyek a gazdaság átállítását, a béketermelésre való rátérést és a stabilizációt biztosították volna. A politikai konszolidáeié) megteremtése céljából csekély méretű földreformot hajtottak végre, amely nemcsak a nagybirtokrendszer további fennmaradását biztosította, hanem az olcsó munkaerőt is, mivel a törpebirtokosok és félproletárok számát szaporította. A munkaerő lekötését jelentette a házhelyakció is, amelynek során kb. 248 000 házhely telket hasítottak ki a községeket övező birtokokból. Az 1921 — 1926 között zajló reform mindenesetre elterelte a parasztság figyelmét a politika más kérdéseiről, s viszonylagos nyugalmat biztosított a falusi osztályharc területén.

13 2. A KERESZTÉNY KÖZSÉGI PÁRT EGYEDURALMA A VÁROSHÁZÁN A kereszténypárti többségű törvényhaté>sági bizottság alakuló ülésén Sipőcz, előbb mint kormánybiztos, majd mint polgármester, székfoglalójában a jogfolytonosság helyreállítását — a forradalmak előtti jogrend visszaállítását méltatta. Jövőbeni tevékenységéről elmondotta: a kereszténynemzeti gondolat híveként őrködni fog, hogy a destrukció szelleme be ne férkőzhessen soraik közé. Ami azt jelentette, hogy a kurzus nemcsak a forradalmakkal helyezkedik élesen szembe, hanem az azt megelőző liberális —szabadkőműves-demokrata régi városvezetéssel is. Fő vádjuk volt az elődökkel szemben: a város eladósodása, a nagy összegű külföldi kölcsönök terhe és a fővárosi alkalmazottak, főként a pedagógusok haladó gondolkodása, a kurzus szóhasználata szerint ,,a destruktív szellem térhódítása". Az 1920. júliusi községi választásokon a szavazatok 47 százalékával egyeduralomra szert tett Keresztény Községi Párt demagóg programjában lényeges gazdaságpolitikai átalakulást is kilátásba helyezett. Hangzatos programja ellenére az uralomra jutása utáni hónapokban—még ugyanazt a szerepet vitte a városi közéletben, mint az ellenforradalom más csoportjai szerte az országban. A baloldali érzelmű tisztviselőket és tanszemélyzetet, az üzemi alkalmazottakat, akik még szabadlábon voltak, most eltávolították állásaikból, s ezzel további zavarokat idéztek elő, elsősorban a milliós várost szolgáló közüzemi hálózat működésében.

14 A városi irányító testületekből kizárták az ellenzéket, a közgyűlésen pedig a megfélemlítés eszközeivel próbálták elhallgattatni az ellenzéki városatyákat.

15 Bethlenek hatalomra kerülését követően a Wolff-párt is igyekezett beleilleszkedni az országos konszolidációba, s némileg mérsékelte szociális demagógiáját. Azonban egyáltalán nem volt kétség a tekintetben, hogy Wolffék, az ellenforradalom táborán belül, budapesti viszonylatban a legszélsőjobboldali csoportokat fogják egybe s minden alkalmat megragadnak, hogy különállásukat és kritikájukat hangoztassák a konzervatívarisztokrata és burzsoá csoportokat képviselő kormánnyal és annak gazdaságpolitikájával szemben.

16 A főváros A főváros pénzügyei a háborús évek és a forradalmak időszakában erősen összezilálódtak, a pénzügyei főváros költségvetése nem állt egyensúlyban. E helyzetből a keresztény párt többféle módon is igyekezett kiutat keresni. Elsősorban az állami adósságok kiegyenlítését sürgették, amelyek a háborús katonai kiadások meg nem térítéséből, az állami intézmények közüzemi tartozási díjaiból és a kórházi alap állami tartozásaiból adódtak. E kérdéskörben nyílt viták is lezajlottak a főváros' és a kormány pénzügyi szervei között, mígnem a fokozódó infláció, meg a főváros által felvett belföldi bankkölcsönök meg nem oldották a hiányok kiküszöbölését. A másik módja a főváros kiadásainak fedezésére tett YVolff-párti erőfeszítéseknek az adók felemelése volt. A párt, szociális célkitűzéseivel ellentétben, elsősorban nem a vagyont érintő egyenes adókat emeltette, hanem a nincstelen tömegeket, a keresetükből amúgy is nehezen élőket sújtó forgalmi, fogyasztási és jövedelmi adókat.

17 A közüzemek: Hasonlóan „oldotta meg" a Wolff-párt a közüzemi problémákat is. A párt vezetői újonnan a korrupció szerzetUuralmuk bebiztosítása céljából,'hasonlóan a

r

fontos 'városvezetői-közigazgatási tiszteétalaja g

e

khez, az üzemi kulcspozíciókat is saját pártfogoltjaikkal töltötték be. Az „ébredők" és a „faj-