Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

117. Vázsonyi Vilmos a Demokrata Párt elnöke, a liberális ellenzék vezetője Iiassay Károly és Fábián Béla társaságában védők" számára kedvező állások, előmeneteli lehetőségek nyíltak meg. A vezető tisztségek ekkori új felosztásánál, az irányítók szinte teljes személyeseréje időszakában elsősorban nem a képzettséget, rátermettséget, szakértelmet vizsgálták, hanem a kereszténypárti protekciót, az ellenforradalmi Városháza szempontjából való megbízhatóságot, a jobboldali kapcsolatokat és múltat tartották lényegesnek. Az általános személycserék és a tisztújítások révén a közüzemekhez és a városházi tisztségekbe került garnitúra az ellenforradalmi rendszerben mindvégig helyén maradt, szinte jelképezve, hogy e negyedszázadban bekövetkezett politikai fordulatok mennyire nem érintették a rendszer lényegét. E tisztviselők szolgálták ki a hitlerista német megszállókat s nyilas csatlósaikat is. A közüzemek a Wolff-párt hatalomra kerülését követően a protekciósok lerakodóhelyeivé váltak, az üzemek igazgatásában óriási bürokrata vízfejek keletkeztek, amelyeket a túlzott széttagoltság, a tervszerűtlenség, a hozzá nem értés és a protekciós-korrupciós befolyások széles körű lehetősége jellemzett. Az így kialakult apparátus természetesen nem volt képes kielégítő mértékben ellátni a milliós metropolis életéhez nélkülözhetetlen közüzemi szolgáltatásokat. A főváros arculatán ezekben az években a nemtörődömség és a tehetetlenség tükröződött. Három évvel a Wolff-párt hatalomra kerülése után a Pesti Hírlap a következőképpen jellemezte a párt közüzemi politikájának következményeit: ,,A székesfőváros mai urai csúnya játékot űznek a közönséggel. Nincs olyan hét, hogy valamelyes hatósági^árdrágítással ne állnának elő. A gáz-és villamosság ma már luxuscikkek lettek ezeknek az uraknak a kegyelméből. Mintha le akarnák a közönséget szoktatni mindarról, ami a kultúrához tartozik. Az utcák rettenetes szennyét kell a száraz napokon végigélvezni. A takarékosságot ezek a hatalmasok a közönség legprimitívebb igényein akarják gyakorolni. A múlt nagy tervei és gondolatai eltűntek. Hová lett Nagy-Budapest gondolata? A villamosjegy árát egy év alatt tízszeresére emelték. A fizetéseket és a munkabéreket is emelték-e 1 Ezen az úton nem szabad továbbhaladni, mert katasztrófához vezet."

18 Állandóan problémák jelentkeztek a közterületek tisztán tartása, a szemétszállítás, a víz-, gázés áramellátás terén, naponta több órára is leállt a villamosközlekedés. A közszolgáltatások árainak emelésére egy példa: a villamosjegyek árát a Wolff-párt a következőképpen emelte: 1923. január 1-én az átszállójegy ára 30 korona, 1925 augusztusában 3500 korona. Áz emelkedés mértéke az infláció mértékének növekedését is meghaladta. 1923-ban pl. a fővárosban az élelmiszerek és más fontos közszükségleti cikkek ára a békebeli szint ötszázszorosa volt, a jövedelem csak százötven-kétszázszorosa. 1924-ben a kormány a Wolff-párt közüzemi politikájának és gazdálkodásának felülvizsgál a- A közüzemi tára bizottságot küldött ki. Az 1925-ben közzétett jelentés néhány idézete jellemző képet ad a politika felülfőváros kárára folytatott közüzemi gazdálkodásról: „A tanácsi vezetés alatt álló üzemeknél maga a pénzkezelés az, ahol a rendszertelenség teljes egészében bontakozik ki. Egyes üzemek még pénzfeleslegeiket sem szolgáltatják be a főváros pénztárába, hanem azokat a pénzügyi osztály hozzájárulásával az üzem további kiépítésére beruházásként vagy forgótőkeként saját céljaikra felhasználják, vagy pénzintézeteknél gyümölcsözően elhelyezik, holott ugyanakkor a főváros központi pénztára — pénzhiány következtében — a legnagyobb pénzügyi nehézségekkel küzd. A legklasszikusabb példa a Budapesti Takarék- és Vásárpénztár Rt., ahol az az eset, hogy az intézet bankosztálya feleslegekkel rendelkezvén, azokat gyümölcsözőleg kihelyezte, míg ugyanakkor vásárpénztári osztálya kénytelen volt kölcsönöket igényelni. Egyes üzemek a székesfőváros pénzügyi osztályának a költségvetés összeállításához adatokat sem szolgáltatnak, s így ezek az üzemek a székesfőváros költségvetéséből egyenesen kihagyatnak. Ilyenek például a vizsgálata a kormány részéről