Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

11G. Sipőcz Jenő polgármester (1920-1934), majd főpolgármester (1934-1937) Wolff Károly, aki több mint másfél évtizeden át szónoki képességének és a kurzusérdekek szélsőséges képviseletének köszönhette karrierjét, az ellenforradalmi rendszer városházi életében pártja programját ismertetve hangoztatta, hogy a krisztusi demokráciát a nemzeti eszme keretében fogják megoldani. Az ellenreformáció inkvizíciós hangulatát keltette életre, a szocializmus és a marxizmus csődjéről szavalt, és megállapította, hogy a nagy metropolisok — Bécs, Berlin, Budapest kiváltak a nemzeti fejlődésből. ,,A székesfőváros az internacionalista elemek beözönlésével eltávolodott a nemzeti eszmétől. — Azt akarjuk, hogy a főváros ügyében 2ie a jöttmentek szava legyen mérvadó. . . Pártja nem lesz a nagytőke uszályhordozója, hanem a kisiparosoknak, kiskereskedőknek, a fogyasztóknak az érdekeit szolgálni, és a gazdasági életben is a keresztény erkölcsöt kívánja érvényesíteni" — amint állította.

12 A Keresztény Községi Párt a köztisztviselőkre, a szabad foglalkozású keresztény értelmiségre, a tehetősebb iparos-kereskedő polgárságra támaszkodott, e csoportok érdekeit képviselte városházi uralma alatt. Jellemzője: a munkás- és szovjetellenesség, az antiszemitizmus, mindenféle haladó gondolkodástól való irtózás, és amellett demagóg szólamok a kis- és középpolgárság érdekében. Politikai arculatuk az ébredőkéhez, a katonai szélsőséges csoportokéhoz hasonlított, melyek kívülrekedtek a városi bástyákon, és nem is érdeklődtek különösebben a városházi ügyek iránt. Az egész törvényhatósági bizottság egyötödénél alig több polgári ellenzéket elsősorban az 1918 előtti liberális és demokrata városházi pártok maradványai alkották. Bázisuk a radikális értelmiség és a zsidó polgárság különböző csoportjai voltak. A csoport szellemi vezére: az akkor még emigrációban élő Vázsonyi Vilmos, vezetői: Baracs Marcell, Gál Jenő, Fábián Béla, Bródy Ernő ügyvédek, Pakots Jé)zsef író és Éber Antal bankigazgató voltak. A zajos antiszemitizmus, a megfélemlítés, az atrocitások a munkássághoz hasonlóan erősen sújtották ezt a réteget is, bár a forradalmaktól élesen elhatárolták magukat. Az ellenzék még ezt a 20%-nyi számarányt sem tudta a közgyűlésen érvényesíteni, ugyanis a keresztény többség a szakbizottságokat is saját képviselőiből állította össze, és teljesen kihagyta abból az ellenzéket. A demokraták nevében pedig Baracs Marcell állapította meg, hogy a többségi keresztény párt szájkosarat akar rájuk tenni, de a főváros iránti kötelességük teljesítését nem tudják megakadályozni, és a fővárosnak szüksége van minden segítő kézre. A munkásság képviselői hiányoztak a városházi életből. A terror és az erőszak elsősorban a kommunistákat sújtotta, de emiatt nem indult a választásokon az MSZDP sem. A választásban részt nem vevő tömeg a munkáskerületek lakosságából adódott, mely a választásra jogosultak 34%-át tette ki. A keresztény párti többség honfoglalása a Városházán megszilárdította az ellenforradalom uralmát a fővárosi közigazgatásban is. Az új törvényhatósági bizottság közgyűlése Sipőcz Jenőt választotta meg polgármesternek 1920. szeptember 1-én. Az alpolgármesterek ós a tanácsnokok közül kibuktatták a Bárczy-korszak szakembereit. A kurzus olyan odaadó hívei, mint Folkusházy és Rényi alpolgármesterek, valamint Zilahi Kiss tanácsnok lettek a hangadók a tisztviselői karban. A tisztújítások során nagy részben kicserélődött a Városháza vezetősége. Az újonnan megválasztott tisztviselői kar jelölésénél szerepet kapott a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, amely a Városháza ellenforradalmi érzelmű tisztviselőit tömörítette. Számtalan esetben a Wolff-párt hangadói saját híveiket juttatták a fontosabb pozíciókba, és így sikerült függőségi viszonyt teremteni a Keresztény Községi Párt és a fővárosi tisztviselői kar között. A hatalomra került ellenforradalom néhány nap alatt visszaállította a magántulajdonon alapuló társadalmi rendszert. A gazdasági élet fejlődése ennek ellenére sem folytatódhatott ott, ahol a forradalmak előtt félbemaradt. A háború elvesztése, az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása, majd a győztes imperialista hatalmak részéről diktált 1920. évi Párizs környéki békemegállapodások gyökeresen új helyzetet teremtettek. Az ország gazdasági életének létfeltételei lényegesen megváltoztak. Az új országhatárok között maradt ágazatok arányainak megfelelően változott a gazdasági élet szerkezete is. Változások a főváros tisztikar álban Sipőcz Jenő polgá r mesterré választása A gazdasági dezorganizá ció és az ellenforradalmi rendszer politikai megszilárdulása