Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

114. Korvin Ottó és László Jenő az ellenforradalom vérbírósága előtt, 1919. december több mint 800-at. Az összes fővárosi iskola közül csupán háromban hagyták meg a régi igazgatót, mint a tanfelügyelői jelentés közölte 1921 elején. Liberális szellemben nyilatkozott Bódy, amikor november 16-án a főváros nevében fogadta Horthyt és a „nemzeti" hadsereget. Üdvözlő beszédében a gyűlölködés, a pártoskodás ellen emelt szót, melyre Horthy a város lakosságának tetemrehívásával válaszolt a forradalmak támogatásáért. Az uralomra került kurzusnak, ahogy az ellenforradalom saját uralmát nevezte, a Bárczykorszak liberális-szabadkőműves szellemű, de a forradalmaktól magukat élesen elhatároló főtisztviselői csak átmeneti megoldást jelentettek. A szervezkedő keresztény blokk bizottságot hozott létre, mely foglalkozott a főváros vezetésének kérdéseivel és a fővárosi törvény megváltoztatásával. A bizottság memorandumot állított össze, melyben megállapította: helyesli, hogy a kormány az önkormányzatok folytonosságát visszaállította, a fővárossal viszont kivételt tett. Új községi választásokat kell tartani, mert véleményük szerint a régi törvényhatósági bizottság „destruktív". A régi fővárosi törvényből viszont csak annyit kell megváltoztatni, ami feltétlenül szükséges. Megváltoztatásra javasolta a tervezet a választási jogosultságnál a 2 évi helyben lakást, mely káros volna a városra. Ugyanis a város felduzzadása következtében így az új elemek is szavazati jogot nyernének, állapította meg a memorandum. 2 helyett 6 évi helyben lakást javasolt a tervezet, melynek egyik kiegészítője Sipőcz Jenő tiszti ügyész volt. Az 1920. január végén megválasztott ellenforradalmi jellegű Nemzetgyűlés március 29-i ülésén a szélsőséges kereszténypárti Usetty Ferenc interpellált a fővárosi törvényhatósági választások megtartása érdekében. Hangoztatta, hogy „aTővárosban még mindig az a szabadkőműves Wirtschaft van uralmon, ki kiszolgálta a diktatúrát".' Hasonló szellemben foglalt állást az egyik választókerületi keresztényszociális párt elnöksége is a belügyminisztériumnak március közepén küldött feliratában, melyben a fővárosnál a demokrata befolyás megszüntetését és kormánybiztos kinevezését szorgalmazta.

10 Közben a Simonyi —Semadam-kormány Sipőczöt kormánybiztosnak kinevezte a fővároshoz, és megbízta a főpolgármesteri teendők ellátásával is. A Nemzetgyűlés az 1920. évi VII. te.-kel a városi tanácsra ruházta a fővárosi törvényhatóság jogkörét, majd április 17-ón a minisztereinök^