Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
112. Horthy darutollas „nemzeti" hadseregének felvonulása a Gellért téren A Horthy vezette fővezérség már ekkor meghirdette leendő bosszúhadjáratát a budapesti munkásság ellen. Csapatainak dunántúli rémtettei nem hagytak kétséget afelől, hotrv szavát valóra is igyekszik váltani. nyílt fehér- így került sor — Horthy budapesti bevonulása előtt — egy olyan egyezmény aláírására, terror amelynek célja — többek között — a várható vérengzések megakadályozása lehetett volna, de legalizálása am ely végül is hivatalosan kiszolgáltatta a várost az ellenforradalmi csapatoknak, s a fővároson belül is utat engedett a nyílt terrornak. Az 1919. november 5-én Sir George Clark angol diplomata összehívta az „ellenzéket", s meghívta Horthyt is, hogy előkészítsék a „nemzeti" hadsereg budapesti bevonulását. Az itt készült jegyzőkönyvben kikötik — amelyet a szociáldemokrata párt nevében Garami is aláírt —, hogy a Horthy vezette „hadsereg a polgári jogegyenlőség alapján áll és kíméletlenül elfojtja a bolsevizmusnak még a csíráit is". Ennek a megállapodásnak az aláírása Horthy ellenforradalmi és parancsuralmi törekvéseinek újabb sikere volt, ugyanakkor történelmi szégyene Garami mellett a két további aláírónak, Vázsonyinak és Lovászinak, akik a Nemzeti Demokrata Polgári Pártot és a Nemzeti Pártot képviselték. Az akkor ellenzéknek számító pártok gyakorlatilag kiszolgáltatták a várost a siófoki hóhéroknak. A román csapatok november 14-i kivonulása Budapestről a „nemzeti" hadsereg első alakulatainak bevonulásával járt együtt. Mivel a hatóságok ismerték a lakosság ellenszenvét a fővezérség egységeivel szemben, tartottak attól, hogy fegyveres ellenállás bontakozik ki — és ezért statáriumot rendeltek el. Többek között előre bejelentették, hogy „mindennemű csődület, gyülekezés, felvonulás azonnal fegyverhasználattal lesz megszüntetve". 7 Ilyenre a bevonulás napján sor is került. Valaki a nyílt utcán Vázsonyit éltette és a rendőr rálőtt. A teátrálisan megrendezett Horthy-bevonulás ténylegesen november 15-én zajlott le. Másnap — 16-án — díszmagyarba öltözött urak előtt mondta el hírhedtté vált beszédét, melynek politikai programja is a terror nyílt kimondása volt: „Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött." Horthy véres kegyetlenséggel eleveníti fel a haladásellenes erők régi vádját: Budapest hazafiatlan, elzsidósodott, munkásai nemzetellenesek, a város: bűnös város. Ezzel megadja a kurzus elméletének alapját is, a forradalmaknak még az emlékét is el kell törölni. A régi rendet ott kell folytatni, ahol 1918 novembere előtt elvesztette hatalmát.
