Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

mai Moszkva téren a főváros első nagy autóbusz-végállomása; ekkor azonban a meglevő 340 kocsiból 104 már félre volt állítva. Az összefüggő, rendszeres autóbuszközlekedés 1943 novemberében megszűnt, 1944-ben már csak egyetlen, nem közforgalmú vonalon volt rendszeres közlekedés: a Boráros tér és Sziget­szentmiklós között, amely a Dunai Repülőgyár munkásait szállította. Az autóbuszok egy részét katonai szolgálatra „hívták be", más részét a légitámadások elől vidékre szállították, és külön­böző helyeken teljesen üzemképes állapotban, de abroncsozás nélkül tárolták. A Miskolci utcai főműhely még 1944 nyarán egy légitámadás során pusztult el, hasonló sors érte az ostrom során a fővárosban maradt járműveket is. Vízellátás A Budapest környéki peremtelopülések közül Budafoknak, Újpestnek és Csepelnek volt önálló vízműve. A csepeli vízmű látta el Kispest és Pesterzsébet lakosságának egy részét is. A perem­települések víztermelése együttesen nem érte el az évi 4 millió köbmétert. A káposztásmegyeri vízmű ikercsatornájának 1923. február 10-én árvíz miatt bekövetkezett törése súlyos intelem volt arra, hogy a fenntartási és továbbfejlesztési munkálatok késése a főváros lakosságát katasztrofális vízhiányba sodorhatja. A Vízművek azonban csak 1924-ben jutott abba a helyzetbe, hogy a rekonstrukciót megkezdhesse. A korszerűsítés során tért át a Vízművek a vízszállító berendezések gőzüzeméről az elektro­mos üzemre, új tároló-medencék építésére, a Hungária körúti 600 mm átmérőjű csővezeték elhe­lyezésére, a káposztásmegyeri víztisztíté) berendezés létesítésére, a Duna alatt vízszállító alagút építésére és a víznyerő berendezéseknek Káposztásmegyeren és a Szentendrei-szigeten levő új kútcsoportokkal való bővítésére. A harmincas évek második felében új víztároló-medencék és főnyomócsövek épültek, az elosz­tóhálózatot is tovább bővítették. A korszerűsítések és bővítések révén a Fővárosi Vízművek teljesítőképessége növekedett, bár az 1917. évi csúcsot, a 87,8 millió köbméter évi teljesítményt csak 1944-ben érte el. Az üzem gazdaságosan és üzembiztosan működött. A Budapestet környező települések vízművei a két világháború között a Wekerle-telepi és az albertfalvai vízművel bővültek. A környékbeli vízművek napi átlagos vízleadása 20 ezer m 3 volt. 103. A Csatornázási Művek Soroksári úti központi telepének építése a 20-as évek második felében

Next

/
Thumbnails
Contents