Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Az 1930 —31-es években olyan pályafelújítási munkára került sor, amelynek végrehajtását már a közúti gépjárműforgalom fokozódása indokolta: az elavult Rákóczi úti vágányokat a kocsiút közepére helyezték, és egyben a Rákóczi útról a Kiskörútrá és viszont bekanyarodó vágányokat megszüntették. Korszerűsítették az útvonal Baross téri torkolatában levő vágányok elrendezését is. A Rákóczi úti vonalon így jelentősen növekedett az utazási sebesség, ami feleslegessé tette az Aggteleki utca—Bezerédy utca—Légszesz utca—Mosonyi utcai vonal fenntartását (1932). Ugyanebben az évben szűnt meg az úgynevezett belső-lipótvárosi (Szemere utca—Szabadság tér—mai Október 6. utca —mai Engels tér) vonal is; szerepét a 15-ös autóbusz vette át. Ugyancsak 1932-ben vette át a BSZKRT a Budai Hegypálya (Sikló) üzemének vezetését, és ennek kapcsán rendbehozta a pályát, épületeket és kocsikat. E munkálatokat inkább a hagyományok tisztelete, mint a közlekedési igények befolyásolták, hiszen ebben az időben már autóbuszjárat kötötte össze a Várat a Belvárossal, illetve a Széna térrel. Az új területet feltáré) építkezések sorába ezután a soroksári Duna-ág partján létesített Elelmiszer-Nagy vásártelepet megközelítő, a Soroksári útból kiágazó rövid új vonal érdemel említést (1932). Zugló családiházas övezetének fejlődését jelzi az 1933-ban épített Bosnyák tér — Nagy Lajos király útja—Egressy út —Vezér utcai vonal. A gazdasági válság a hálózat fejlődését egy időre megakasztotta, a vasút vállalat figyelme elsősorban üzemi ós díjszabási problémák felé fordult. A gazdasági helyzet romlása elsősorban a villamosvasút jövedelmezőségét biztosító, rövidebb távolságra utazók számát csökkentette. Ezek visszahódítása és új utasok szerzése érdekében vezette be 1933-ban a BSZKRT az úgynevezett kisszakasz-rendszert, amelynek eredményeképpen az utasszám már 1934-ben növekedni kezdett.

5 A forgalom átfogó racionalizálását célozta az 1934-ben kidolgozott új menetrendtervezet, amely az egykori versenyháh)zatok egyesítése után előállott rendkívül bonyolult viszonylatvezetéssel szemben a villamos viszonylatok mennyiségének és hosszának jelentős csökkentésére irányult — és az utazóközönségnek, bár több átszállás árán, de egyenletesebb és sűrűbb közlekedést nyújtott volna a járműállomány gazdaságosabb kihasználásával. A javaslat azonban csupán egyes részleteiben és csak fokozatosan valósult meg a következő két évtized során. 98. A Széli Kálmán (ma Moszkva) tér a 30-as évek elején